Özvegysors: szegénység és magány

A lakosság tíz százaléka, csaknem egymillió ember özvegy hazánkban. Ráadásul egyre fiatalabban lesznek azok, időnként egészen kis gyerekkel. Pedig az özvegy sors egyedül sem könnyű. A társ elvesztésekor támadt űrt többnyire semmi, senki nem tölti be. A magára maradottnak jobbára csak a társadalmi elszigetelődés és az egzisztenciális lecsúszás jut osztályrészül.

- Egy teadélutánon találkoztunk először. Ő tizenhét éves gimnazista volt akkor, én tizenkét évvel öregebb. Kölcsön ruhában, a fogolytáborból éppen visszatérten kértem fel az első táncra. Igent mondott. Majd egy évvel később is az esküvőnkön. Ő vitt el először az Operába, én meg táncolni az Orfeumba. Megtanított a szép szeretetére, miközben próbálta feledtetni velem a rosszat. Mindig arra készültem, hogy én megyek el előbb, mégis én maradtam egyedül. - Özvegy Székely László szavai súlyosan koppannak az erzsébetvárosi nyugdíjasklub melegében. Mellette két sorstársa ül, az országban kevés híján egymillió özvegy él.

A legutóbbi, 2001. februári népszámlálás előzetes adatai szerint pontosan 969 ezer 307 az özvegyek száma. Többségük - csaknem 820 ezer személy - nő. Közülük csaknem hatvanezren ötvenévesnél fiatalabban, egyre többen alig negyvenévesen jutnak özvegysorsra. A felnőtt nők közül minden hatodiknak meghalt a férje. A magyar férfiak korán halnak, sokkal hamarabb, mint nyugat-európai társaik. A házasságra lépő magyar nők közül így igen soknak és egyre korábban jut osztályrészül az özvegysors. És gyorsan rájönnek, milyen keserű kenyér ez.

Az özvegység szinte mindig egzisztenciális és társadalmi lecsúszást hoz a magára maradónak. A lakás fenntartása, illetve önmaguk - egyre gyakrabban kiskorú gyermekeik - eltartása súlyos teherként nehezedik rájuk. A kiadások - a háztartás egyszemélyessé válása, illetve egy kereső kiesése miatt - szükségszerűen emelkednek, miközben csak kevés pluszbevétel gyarapítja a kasszát. Az özvegység ténye önmagában semmilyen állami támogatás igénybevételére nem jogosít. Az özvegyi nyugdíjra azok jogosultak, akiknek a házastársa az öregségi, illetve a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy nyugdíjasként halt meg - tájékoztatta lapunkat dr. Bakó Józsefné, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője.

- Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a halál napjától számított egy évig (ha kisbabát nevel, akkor egészséges gyermek esetében másfél éves koráig, beteg gyerek szülőjének három évig) jár. Mértéke az elhunyt házastárs nyugdíjának fele. Állandó özvegyi nyugdíjat a rokkantak, a saját jogon nyugdíjjal nem rendelkező 62 év felettiek, illetve árvaellátásra jogosult gyermeket nevelők kérhetnek. A rokkantak, illetve a kiskorú gyermeket nevelők az elhunyt nyugdíjának (fiatalember esetében a fizetésből megállapított ellátásának) a húsz százalékát kaphatják havonta, míg a saját jogon nyugdíjban nem részesülők a felét.

Özvegy Bakos Györgynének alig több mint húszezerötszáz forintot visz a postás havonta. Más ellátást nem kap, mivel életét családjának szentelve "csupán" a háztartást vezette és a gyerekeit nevelte. Erzsébetvárosi lakásának a közös költsége húszezer forint. Az ebédet a kerületi nyugdíjasklubból viszi - így a legolcsóbb -, de két fia segítsége nélkül aligha tudná kifizetni. Az évtizedekig otthont adó lakást azonban így is el kell adnia. Egy kisebbet vásárol, a maradék pénzből pedig él, amíg tud.

A jog az özvegyek oldalán áll. A túlélő házastársat az örökhagyó mindazon ingó és ingatlanvagyonára haszonélvezeti jog illeti meg, amelyet nem ő örököl - magyarázza dr. Polgár Andrea ügyvéd. - A jogalkotók így szerették volna biztosítani az özvegyen maradottaknak, hogy a továbbiakban is a megszokott környezetükben, a megszokott életszínvonalukon élhessenek. A hátramaradt házastárs akkor sem kötelezhető az általa lakott lakás eladására, ha az örökösök szerint egy kisebb lakásban is elférne, miközben ők albérletben húzzák meg magukat. (A leszármazók kérhetik az özvegyi jog korlátozását.) Műtárgyak, autó vagy egy gyümölcsös esetében azonban gyakorta előfordul, hogy a bíróság megszünteti a haszonélvezeti jogot, illetve fele-fele arányban megosztja a hagyaték bizonyos részének használatát. Az örökös és az özvegy megállapodhatnak a haszonélvezeti jog megváltásáról is. Megegyezés hiányában egy éven belül közjegyzőnél kérhetik ezt. Mértékét törvény határozza meg: eszerint az özvegyet olyan rész illeti meg, mint az örököst. Egy ház esetében például az egyetlen gyermek akként fizetheti ki megmaradt szülőjét, hogy az ingatlan értékének felét adja neki megváltásul. Sok vitát kavarnak a bankbetétek és a készpénz is. Talán meglepő, de a haszonélvezeti jog erre is kiterjed. Ilyenformán a pénz az örökös jussa ugyan, de csak az özvegy halála után juthat hozzá, a kamatok pedig a túlélő házastársat illetik. A haszonélvezeti jog egyébként haláláig megilleti az özvegyet, kivéve, ha ismét megnősül, illetve férjhez megy. Az élettársi viszony ezt nem befolyásolja.

- Az özvegy nőknek kevés esélyük van az újrakezdésre - állítja Tóth Olga szociológus. A hagyományos női szerep miatt a nők általában könnyebben élik meg a mindennapokat, hiszen a háztartásvezetés korábban is rájuk hárult. Többnyire élőbb és bizalmasabb kapcsolatban állnak a család többi tagjával, beleértve a gyerekeket is. A férfiak inkább elesettebbek és gyámoltalanabbak. Önmaguk ellátása sokkal nagyobb terhet jelent számukra. A másik nem részéről viszont sokkal kapósabbak. Ráadásul a nők sokkal többen is vannak, mint a férfiak.

A szikár, hófehér hajú, kifogástalan öltönyben érkező Kollár János szabómestert - állítása szerint - sohasem szerették a nők.

- Sőt a feleségemet is sokszor cukkolták amiatt a ronda vörös ember miatt, aki én voltam. Mióta özvegy vagyok, valahogy megváltozott a helyzet. Legutóbbi kórházi tartózkodásom alatt csak úgy tapadtak rám a nők, hárman is megadták közülük a címüket. De túlságosan öreg vagyok én már egy új asszonyhoz. A feleségemmel hatvanhárom évig éltünk együtt, szeretetben. A hatvanadik házassági évfordulónkat 150 családtag és barát köszöntötte az Akácos vendéglőben. Kevesen élnek már közülük. Ma legfeljebb az unokahúgom látogat. Ő is csak azért, hogy kifosszon. Eltartási szerződést kötöttünk, de inkább visz, mintsem adna. Gyermekem nincs. Egyetlen lányomat kilenc és fél évesen lőtték le \'56-ban. Nem lehetett több.

Az özvegysors legsúlyosabb velejárója a szinte szükségképpen bekövetkező társadalmi elszigetelődés - erősíti meg Kollár János szavait Tóth Olga. Az idősek társadalmi aktivitása hazánkban még szokatlan dolog. Kevés a nyugdíjasklub és az olyan esemény, amelyet az ő számukra szerveznek. Vidéken gyakorta haszontalan semmittevésnek tekintik az öregek összejárását.

- Attól a pillanattól, hogy felkelek, húzom az időt - magyarázza a Budapesten élő Székely László. Gyakorta azon kapom magam, hogy a feleségem mozdulatait utánzom. Korábban csak nevettem a rendszeretetén, most én is elrakok mindent. Ötvenhat évig éltünk együtt.

Özvegytársai - Kollár János és Bakos Györgyné - csendesen bólogatnak. Azután újra peregni kezdenek a szavak a nyugdíjasklub fémlábú asztala felett. Szinte kizárólag olyanokról beszélgetnek, akik nincsenek jelen. Mégis csupa szépet és jót mondanak.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.