A levelesláda-história újabb szakaszának fontos mozzanata, hogy a szekrény oldalára szerelt tartószerkezetbe cserélhető zománctáblát illeszthettek: az megmutatta a levélszekrény következő kiürítésének időpontját. Mai szemmel nézve meghökkentően friss - és felhasználóbarát - volt a postaszolgálat. A Közlekedési szaknaptár és sematizmus az 1928. évre című kiadvány bizonysága szerint "Budapesten a levélszekrényeket kiürítik naponta: az I. kerületben a géprendszerű szekrényeket általában 6-szor, a kevésbé forgalmas (Budafoki út, Fehérvári út, Budaörsi út, Villányi út, Ménesi út, Hidegkúti út) 2-szer, a hegyekben elhelyezett, kézzel üríthető levélgyűjtőszekrényeket egyszer;... a VII. kerületben a Keleti pályaudvar és a Budapest 72. sz. postahivatal épületén lévőket 36-szor, a forgalmasabb útvonalon lévőket (Rákóczi út, Erzsébet körút, Baross tér) 8-szor, a Stefánia úttól kifelé eső részeken 4-szer, a többit 7-szer."

Egy másik érdekesség - és nemcsak az ősidőkből, hiszen még a XIX. század vége felé is említik a szabályzatok -: ha valakinek nem volt a keze ügyében bélyeg, a levél mellé pénzt dobott a levélszekrénybe, s ha az elegendő volt, a postatisztviselő a megfelelő címlettel felbélyegezte a küldeményt. Néha napjainkban is előfordul, hogy ajánlott levelet dob valaki a levélszekrénybe. Elvben a postaládába dobott expressz levelet is expresszként továbbítja a posta - de ha valaki a levélszekrény napi ürítése után dobja be a küldeményét, az csak másnap kerül a postahivatali kezelőszemélyzet asztalára. Olykor más "kézbesíteni valók" is akadnak: ilyen-olyan tárgyakat, leggyakrabban elveszített (vagy ellopott) személyi igazolványokat, kulcsokat dobnak be a levélszekrénybe.

A sorozatunk előző darabjában említett pontosságra jó példa az 1950-ben kelt aprólékos - több tartalmi mozzanatában ma is érvényes - Postakezelési utasítás: "Arra is ügyelni kell, hogy a géprendszerű levélszekrényeknél a legközelebbi gyűjtés időpontját mutató órajelző táblákat a levélgyűjtő helyes sorrendben cserélje. Annak ellenőrzése céljából, hogy a géprendszerű levélszekrényeket mind kiürítették-e, illetőleg, hogy valamelyiknek szerkezete nem romlott-e el, a gyűjtő köteles a szekrény kiürítése közben a lejárt órajelző táblákat a szekrényen keresztül a gyűjtőtáskába dobni. A levélgyűjtő az ürítés befejezése után a szekrény aljának bezáródásáról köteles meggyőződni. Budapesten azoknál a hivataloknál, melyeknél a szekrények kiürítésének ellenőrzésével külön dolgozót bíztak meg, az órajelző táblákat nem kell a szekrénybe bedobni; az ellenőrzést ezeknél a hivataloknál nyomban a gyűjtőjárat visszaérkezése után, a visszahozott órajelző táblák számbavétele útján végzik. A kulccsal zárható levélszekrények ellenőrzését kémpróbaszerűen, próbalevelek bedobásával kell végezni."

A fővárosban ma körülbelül ezerkétszáz falra szerelt vagy főként a járdaszegélyen lábakon álló géprendszerű fém levélszekrény várja, hogy levelekkel teljen meg. Közülük a legtöbb - például a Postamúzeum előtt álló két példány - őrzi a sok évtizedes formát.

Ezeket a szekrényeket korunkban naponta - szombat kivételével - általában egyszer ürítik, a nagyobb forgalmú helyeken, a pályaudvari postahivatalokban fölszerelteket gyakrabban. Természetesen a többi postahivatalból sem tűntek el az ott megszokott gyűjtőszekrények: esetenként külön láda szolgál a budapesti és a vidéki leveleknek. Nagy forgalmú helyeken valamikor "emeletes szekrényeket" szereltek föl, azok a bedobónyílástól a földig értek. Néhol - például a Keleti pályaudvaron a két világháború között - külön szekrényben gyűjtötték a légipostára bízott leveleket.

Napjainkban 20-22 ezer levelet és képeslapot dobnak be a budapesti levélszekrényekbe - pedig már van telefon, fax, internet, a mobiltelefonok immár írott üzenetet, sőt képet is szemvillanásnyi idő alatt továbbítanak. A jó öreg levélszekrények azonban még sokáig rendelkezésünkre állnak majd. A levél, kiváltképpen a kézzel írott levél, levelezőlap nemcsak üzenetet közvetít: meghatározott esetekben olyan személyes varázsa van, amilyennel a legördöngösebb technikai eszköz sem versenyezhet.