A copf stílusú saroképület eredetileg két külön házként épült az 1700-as évek elején. Az egyiknek a tulajdonosa Orczy István báró, a másiké Mayerhoffer András építész volt. Utóbbiban, 1730-ban az "Angyalhoz" majd az "Angol Király" néven fogadó nyílt, amelyről a Király utca a nevét kapta. A házban nemcsak fogadó, hanem kávéház és üzletek is működtek. Báró Orczy József özvegye - jó üzleti érzékkel - 1795-ben Mayerhoffer lányától megvette az ő házukat is, és egybeépíttette a sajátjukkal. Ettől az időtől származik az Orczy-ház elnevezés. Ez volt 48 lakásával a régi Pest egyik legnagyobb háztömbje.

Az Orczy-ház a zsidó kereskedők igazi központjává vált. A zsidók csak a XVIII. század végén, II. József rendeletének köszönhetően, települhettek be Pestre. Ekkor kezdték benépesíteni Terézváros szűk utcáit. A mai Madách téren kereskedtek, árulták portékáikat. Az 1800-as évek közepén valószínűleg ezért hívták a teret Zsidópiacnak, majd Zsidótérnek. A tér központi részén lévő Orczy-házban az óbudai zsidó kereskedők megalakították céhházukat. Egyre több lakást béreltek itt. A vidéki zsidóknak, ha Pestre jöttek, természetes volt, hogy az Orczy-házban szálljanak meg, az Orczy-kávéházban pedig a legjobb üzleteket kötötték. Talán nem véletlenül nevezték a házat ebben az időben "Judenhof"-nak (Zsidóudvarnak). A zsidó kereskedők szerencséjére a háztulajdonos Orczy család a kor egyik legfelvilágosultabb famíliája volt. Házukba nemcsak beengedték, hanem szívesen is látták a Pestre betelepülni szándékozó zsidókat. Az épületben egyre otthonosabban mozgó betelepülők megalapították vallási egyleteiket. Itt nyílt meg a város második nyilvános imahelye 1796-ban. A két szobából álló helyiség - egy a férfiak, egy a nők részére - hamar kicsinek bizonyult. Ezért az 1830-as években Zofahl Lőrinc, a kor sokat foglalkoztatott klasszicista építésze átalakította az Orczy-házat. Az egyemeletes épületre felhúzott még egy emeletet. A megnagyobbodott zsinagógát egészen az Orczy-ház lebontásáig az ortodox hitközség használta.

Nemcsak zsinagógát, hanem a zsidó vallás gyakorlásának elmaradhatatlan kellékeit is mindenki megtalálhatta az épületben. Hevesi Lajos újságíró a millennium körül így ír a házról: "...az Orczy-házban minden megvan, amire egy igazhitű izraelita embernek bárminő körülmények között egész életében szüksége támadhat, a húsvéti liszt csakúgy, mint a takarékpénztár, ...a zsidó könyvkereskedés, meg a rituális sakter."

Az Orczy-ház tulajdonosai 1929-ben kérelmet nyújtottak be a fővároshoz az épület lebontására, és helyére új ház felépítésére. Ekkor jutott eszükbe városatyáinknak a XIX. század végén már felvetődött, de akkor megvalósítatlan terv. Ennek értelmében a Király és a Dob utca között az Erzsébet (Madách) sugárút megépítését szorgalmazták. Az Orczy-házat ugyan 1936-ban lebontották, helyére két év múlva a máig is ott álló Madách-házak kerültek. Az Erzsébet sugárút viszont egyáltalán nem épült fel, de ez már egy másik történet.