Hentzi Henrik tábornok, a Budát védő osztrák sereg parancsnoka 1849. május 21-én, a Vár magyar kézre kerülésének napján megsebesült Görgey honvédeinek puskagolyójától. Hajnali öt órakor haslövést kapott a Szent György téri harcokban. Orvosa szerint még két napot élt: a május 22-ről 23-ra virradó éjszakán halt meg. Hatvannégy éves volt.

Hősiességét a küzdelemben nem lehet elvitatni. Mégsem élhetett úgy a magyar emlékezetben mint nemes ellenfél, mert ő lövette szét teljesen oktalanul, Görgey megfogalmazása szerint "dőre és utálatra méltó rombolási dühtől" vezérelve a pesti Duna-sor elegáns klasszicista épületegyüttesét. Görgey azonban mégsem engedte bántalmazni a honvédeknek a kezére került, sebesült Hentzit, így tisztességgel halhatott meg.

Három évvel később Ferenc József szobrot állíttatott vitéz parancsnokának és az ostrom alatt elesett négyszáztizennyolc császári katonának a Szent György téren, Hentzi halálos sebesülésének helyén. Hatszögalapú, baldachinos kis torony volt ez. Százhúsz tonna vasból készült, neogót ízlés szerint. Magát az építményt Spenger bécsi udvari építészeti tanácsos tervezte, a vasból készült főalakot Franz Bauer mintázta, az éleknél álló bronz mellékalakokat pedig Gasser bécsi szobrász. A főalak egy angyalt ábrázolt, amint babérkoszorút tart egy haldokló katona feje fölé, a mellékalakok pedig erényeket személyesítettek meg: a lovagiasságot (vagy nagylelkűséget), a szépséget (vagy igazságot), a hűséget, az éberséget, a vértanúságot és a hitet (vallást). A magas talapzat hat oldallapjára az elesett osztrák katonák nevei voltak felírva, s ez a szöveg: "Hentzi tábornok, vele Alnoch ezredes négyszáztizennyolc hőssel egyetemben itt halt meg a császárért és hazáért." Alnoch egyébként a Lánchídnál halt meg, amikor fel akarta azt robbantani.

Gyűlöltebb szobor aligha volt XIX. század második felében Pest-Budán. "Nevezték ezt az osztrák katonai szobrot arculütésnek; mondták ősvasba foglalt átoknak; káromkodva emlegették nemzeti szerencsétlenségnek" - írta Krúdy, akinek nagyapját, a Szabolcs megyei Honvédegylet elnökét egyszer az 1890-es években arra akarta rávenni Fejérváry hadügyminiszter, hogy koszorúzza meg az öreg honvédekkel az emlékművet. Erre természetesen nem volt hajlandó, sem ő, sem bajtársai.

A Hentzi-emlékmű iránt érzett gyűlölet az egyetemisták rendszeres tüntetéseiben és egy nevezetes, bár nem sok eredménnyel járó bombamerényletben fejeződött ki leglátványosabban. A merényletet Szeless Adorján újságíró követte el 1895. április 1-jén éjszaka. "Dinamittal akarta múlt éjjel egy exaltált ember a budavári Szt. György téren levő Hentzi-szobrot a levegőbe röpíteni. A merénylet nem sikerült. A szobornak egy kis pörkölődésen kívül semmi baja nem esett" - tudósított április 3-án a Pesti Hírlap. Utóbb kiderült: Szeless bombája alig volt több egy erős petárdánál, de mégis hősként beszélt a bátor "bombavetőről" az ország.

Amit a tüntetéseknek és "bombának" nem sikerült elérni, az magától megvalósult 1898. szeptember 10-e, az Erzsébet királyné ellen elkövetett merénylet után. Az uralkodó ugyanis elhatározta, hogy meggyilkolt feleségének a Szent György téren fog szobrot állíttatni, s így a Hentz-i emlékművet haladéktalanul át kell helyeztetni a hűvösvölgyi kadétiskola kertjébe. A november közepén kihirdetett parancsot követően 1899. augusztus 13-án fel is avatták a gyűlölt emléket új helyén. Alatta közös sírban helyezték el az 1849-ben elesett osztrák várvédők földi maradványait, melyeket az akkoriban felszámolás előtt álló vízivárosi temetőből mentettek át. Az avatás napja, a világosi fegyverletétel ötvenedik évfordulója volt - nyilván csak azért, hogy fájjon.

A katonaiskola kertjében állt tehát a szobor tovább, a császár iránti hűségre és a feltétlen parancsteljesítésre "nevelve" a tisztnövendékeket. Bármennyire irritálta is a katonaifjakat, ők nem bántották. 1918-ban, a forradalom idején sem ők, hanem egy felhevült vaskereskedő rongálta meg a főalakot - tudhatjuk meg Czaga Viktória legújabb tanulmányából. A Károlyi-kormány a Jövő Nemzedék nevű gyermekvédelmi egyesületnek adományozta az emlékművet. Utóbbi 1920 februárjában az Ernst Múzeum árverésén értékesíttette a mellékalakokat, a többit pedig beolvasztották a Hungária ércöntödében. A nagy nemzeti tragédiában, az ország széthullásában még ez is "egy lélegzetvételnyi balzsamot jelentett" a magyar önérzetnek, írta Az Újság tudósítója. Az apróbetűs hírekből kiderül: negyven-ötvenezer koronáért kelt el darabonként az emlékmű hat mellékalakja.

A 110 centiméteres figurák közül ma már csak négy van meg. Kettő a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van - ezek egyike, a "zászlóhoz való hűség" volt eddig egyedül megnézhető a Szent György téri kiállításon a Budapesti Történeti Múzeumban. Most odakerül mellé két régi társa is, amelyek eddig egy keszthelyi család kertjében álltak, s amelyeket most vásárolt meg a BTM. A két nőalak egyike a szépséget (vagy igazságot) jelképezi, tükröt tartván (melynek már csak a nyele van meg), a másik pedig az éberséget egy mécsessel kezében, s egy mára eltűnt, letört őrmadárral a lábánál.

Érdekes, hogy Mária Terézia Hősök terén állt szobrának közelmúltbeli felújítása után a magyar történelem egy másik megbélyegzett emlékművének részlete tért vissza: bélyeg nélkül.