Az épületre kiírt tervpályázat eredménye a Magyar Építőművészet című lap 1908. decemberi számában jelent meg. E hasábokon hirdették ki a nyertest, Pollák Manó műépítészt, aki "a feladat megoldásánál fő szempontul tekintette, hogy bár az egyesület helyiségei kényelmesek és tágasak legyenek, az épület bérjövedelem szempontjából annyira kihasználtassék, hogy az építésbe fektetett tőke, a helyiségekért évi 14 ezer korona bért számítva, minimálisan 6%-ot jövedelmezzen".

A Magyar Utazó Kereskedő című folyóirat 1910-ben kiadott ünnepi különszámában szintén lelkendezve számolt be az új székházról: "Az Ó utcza és a Gyár utcza sarkán, az Andrássy út közvetlen közelében, rozzant, törpe viskó helyén épült fel az a monumentális palota, mely magába zárja az egyesület új otthonát. A palotának már a homlokzata is elárulja belső rendeltetését, amennyiben a falsíkokba hatalmas ablaksorok vágódnak, tárva a világosságnak, a fénynek, a levegőnek. A palota tervezője, Pollák Manó kitűnően oldotta meg a nehéz technikai feladatot, hogy aránylag nagy dimenziójú, magas termek felett továbbfejlessze a bérházat. Módszere, amellyel az egyes termeket és szobákat összhangba hozta, egyszerűen bravúros munka, mely úgy technikai, mint művészi szempontból a legnagyobb elismerésre számíthat." A közismert épület egyik nevezetessége volt a 240 négyzetméter alapterületű, 12 méter magas díszterem, amely faragott kőoszlopaival és üvegkupolás mennyezetével közgyűlések és értekezletek megtartására éppúgy kiválóan megfelelt, mint táncteremnek vagy hangversenyteremnek.

A kereskedelmi utazók székháza nemcsak a nagykereskedők és gyárosok kedvelt szórakozóhelye volt, hanem kitűnő bevételi forrást is jelentett. A Jókai utcai oldalon ugyanis szintenként egy-egy négyszobás, az Ó utcai oldalon pedig egy-egy ötszobás lakást alakítottak ki, amelyeket jómódú vállalkozók és tisztviselők vettek bérbe. Éppen emiatt a ház egyik bejáratát és az itteni felvonót csak a lakók vehették igénybe, míg az alsóbb szintekre legegyszerűbben egy kétszárnyú fémkeretes üvegajtón keresztül lehetett eljutni. Mint az Adalékok a Belső-Terézváros történetéhez című könyvből megtudhatjuk, hajdan e bejárat fölött díszelgett a felirat: "Magyar Kereskedelmi Utazók Egyesülete". Bár a betűk már régen eltűntek a falról, az erkélyt szegélyező díszes korlát szerencsére ma is őrzi az utazók emlékét. A gondos kivitelező egy K. U. monogramot kovácsoltatott a vasba, hogy a homlokzat akkor is hirdesse az 1890-ben alapított egyesület jó hírét, amikor jeles tagjaival már csak útikönyvekben vagy a korabeli híreket böngészve találkozhatunk.

A két világháború közötti időszakban meglehetősen gyakran végeztek átalakításokat az épületben. Ennek egyik oka a gyakori tulajdonosváltás volt, hiszen a ház új gazdái mindig újabb és újabb elgondolásokat próbáltak megvalósítani. A második világháborút követően pedig már nemcsak a helyiségek mérete, hanem - a Kereskedelmi Utazók Egyesületének megszűnése után - az emeletek funkciója is változott. 1949-ben a Magyar Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetének irodáit helyezték el itt, 1965-től a Táncsics Kiadó, 1971-től pedig a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete foglalta el az épület egy részét. A Medosz központja egyébként napjainkban a szomszédos telken 1980-ban épült irodaházban található.

A szomszédos ház egyik idős lakójának elmondása szerint a Jókai utca 4. alagsorában évtizedekkel ezelőtt egy söröző is működött, amely nemcsak a dúsgazdag kereskedőket, hanem az utca emberét is betérésre csábította. A híres terézvárosi épületben ma a Magyar Állami Operaház próbaterme és számos lakás található, csupán az emeleti vaskorlát két betűje őrzi a kereskedelmi utazók emlékét.