-Miért hazudunk?

-Hazugság nélkül nem tudunk élni. A hazugság létszükséglet. Önvédelmi reflex.

-Tisztázzuk a rejtélyes tudomány nevét.

-A latin mentiornak nevezte azt, aki hazudik, mendiatumnak pedig magát a hazugságot. A mentiológia nem más, mint hazugságkutatás.

-Mit ért hazugságon?

-Hazugságon nem az igazság ellentétét, hanem a valóságtól való eltávolodást értem. Az igazságot a hazugság "rugalmas testvérének" nevezem. A valóság az, ami a hazugság ellentéte. Ha az igazság megegyezik a valósággal, akkor ellentétben állhat a hazugsággal.

-Ez kicsit bonyolultan hangzik, de bizonyára igaz. Bevallaná, hogy mikor hazudott életében először?

-Elmúltam már hétéves, amikor 1944 végén vagy 1945 elején Budapesten egy nyilas a razzia során az arcomba világított, és azt kérdezte tőlem, zsidó vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy nem. Könnyű volt a helyzetem: kék volt a szemem és sűrű, szőke a hajam. A nyilas elhitte a hazugságot, és azt mondta, hogy semmi keresnivalóm nincs a helyiségben, majd kidobott az utcára. Ez volt életem első hazugsága. Egyébként mintegy harminc évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a hazugság kutatásával.

-Miért foglalkozik valaki ennyit a hazugsággal?

-Az említett életrajzi okon kívül van még egy családi ok. Igen szigorú apám volt, akitől féltem. Azért hazudunk, mert félünk a tetteink miatti felelősségre vonástól. Ha egy gyerek eltör egy vázát, az apa vagy az anya megkérdezi tőle: "Mit csináltál?" A gyerek ilyenkor a macskára, a kutyára vagy éppen a testvérére fogja rá a tettét. Ugyanis fél a felelősségre vonástól. A pszichológusok kimutatták, hogy a gyerekek hatéves koruktól hazudnak.

-Úgy érti, hogy tudatosan?

-A hazugság mindig tudatos. A tévedés, a melléfogás, a félreértés nem hazugság, mert az nem tudatos dolog.

-Melyek voltak a további okok, amelyek miatt a hazugságkutatásra "adta a fejét"?

-A bécsi egyetemen többek között szociológiát és lélektant tanultam, ami szintén kedvet csinált a hazugságkutatáshoz. Nem titkolom, hogy a témával sikert arattam. Nincs hét, hogy itt Ausztriában ne kérnének tőlem interjút. A németek még többet foglalkoznak a hazugság témájával, mint az osztrákok. Magyarán: a hazugság kapós téma, csiklandozza az emberek fantáziáját.

-Egyszer azt mondta: aki azzal kérkedik, hogy ő nem szokott hazudni, az hazudik a legnagyobbat. Milyen hazugságtípusok vannak? Nemcsak magunknak, hanem másoknak, mi több, a politikában és a tömegkommunikációban is hazudunk, illetve hazudnak?

-A mentiológiában háromféle hazugságot különböztetek meg. Az első az önhazugság, vagyis amikor önmagunknak hazudunk. Vannak például olyan emberek, akik azt hiszik, csak akarat kérdése, és mindent el tudnak érni. Alig jut eszükbe, hogy lehetnek, létezhetnek olyan nagy kihívások is, amelyek messze meghaladják a képességeiket. Az ilyen embereket többnyire mániás neurotikusoknak nevezik. Az önámításra, az önhazugságra mondok egy jó példát. Az ember reggel felkel, belenéz a tükörbe. Rám néz egy borzalmas ember, és azt mondom magamban: Uramisten, inkább visszamegyek az ágyba.

-De ez nem hazugság.

-Így van. Ez az igazság, ez a normális eset. A másik eset, ha azt mondom magamban: hatvanhat éves vagy, ahhoz képest egész jól nézel ki. Miközben szó sincs róla. De az önhazugság ilyenkor erősít. Vagyis, hazugság nélkül nem tudunk élni. De nézzük az önáltatás-kishitűség ellentétpárt! Az "én mindenre képes vagyok!" elbizakodottsága helyett a testet-lelket bénító önbizalomhiány pusztítja az ilyen embereket. "Nekem semmi sem sikerül, én vagyok a megtestesült kudarc." Az ilyen emberek visszahőkölnek az élet újabb és újabb kihívásaitól, és lopva azt lesik, hogy mások hogyan döntenek hasonló élethelyzetekben. Az ilyen embereket nevezik depressziósnak.

-A hazugság másik formája, amikor nem magunknak, hanem másoknak hazudunk.

-Ezek főleg a szerelmi, családi életben, munkahelyen előforduló hazugságok. A harmadik típusú hazugság az, amikor egy ember egész tömegeket képes megtéveszteni. Goebbels egyik nagy hazugsága volt, amikor azt sulykolta az emberekbe: Ti totális háborút akartok. Képzelje el, ha akkortájt valaki azt mondta volna, hogy "én nem akarok háborút". A mondatot be sem fejezhette volna. Az efféle típusú hazugságokhoz lehet sorolni a reklám, a politikai marketing hazugságait. Arra persze ügyeljünk, hogy ne minden reklámot vagy politikai jelszót soroljunk ide, csak azokat, amelyek tudatosan eltávolodnak a valóságtól.

-Azt tudni-e, hogy egy nap átlagosan hányszor hazudunk?

-Egy amerikai kutatás szerint naponta átlagosan kétszázszor hazudunk. Ezeknek a nyolcvan-kilencven százaléka olyan fajsúlyú, mint a már említett "reggeli tükörbe nézés" példája. Ezek az önvédelmi hazugságaink. Ennél sokkal fontosabb az erkölcsi határ kérdése. Ez ott húzódik, hogy magamnak vagy másoknak a hazugsággal tudatosan ártok-e vagy sem. Ezt a határt nem lenne szabad átlépni.

-Ön azt mondja, hogy a politikusok hazugságkényszerben élnek.

-Mi, átlagemberek elfelejtjük, hogy mit mondtunk fél évvel ezelőtt. A politikusnak viszont emlékeznie kell, hogy mit hazudott, mert mondatai dokumentálva vannak, bármikor előkereshetők. A demokráciában szerencsére választások vannak, és akit rajtakapnak a hazugságon, az megbukik.

-Ön túl optimista.

-Miért, Kohl kancellár például óriásit bukott, amiért éveken át hazudott a CDU pénzügyeivel kapcsolatban.

-A politikusnak is szabad hazudnia, csak rajta ne kapják?

-Mindenkinek szabad hazudnia, mint mondtam: ha nem lépi át az erkölcsi határt.

-Ki húzza meg ezt az erkölcsi határt?

-Erkölcs csak egy van. Nem Robinsonként élünk egy lakatlan szigeten. Mindenki tudja, hogy mikor árt a másiknak. Abban a pillanatban kellene megálljt parancsolni magunknak. A munkahelyi hazudozások külön válfaja az intrika. Szinte mindig a konkurencia, a könyörtelen érvényesülési vágy van mögötte. Azt azért tudni kell, hogy aki célravezetően akar fondorkodni, annak nem szabad túlzottan elrugaszkodnia a valóságtól. Az ármánykodás első számú törvénye: "maradj hihető és hiteles!"

-Tudná kategorizálni, típusokba rendezni a munkahelyi intrikákat?

-Van, aki a másik nőügyeire koncentrál. Másik típus a tehetségtelen menedzser. Az ilyen árgus szemekkel figyeli a vetélytárs minden lépését, hiszen tudja, hogy még a legsikeresebb ember is bakizhat. A legkisebb tévedését is felnagyítja, és - bárki lett légyen kormányon - mindennap bemegy a főhatósághoz, a vezető párttisztségviselőkhöz, a minisztériumba, a kancelláriára, és ha tehetné, még a Jóistenhez is bekopogtatna. Mintha csak tegez lenne az oldalán, az ilyen ember mérgezett nyílvesszőkkel, megállás nélkül lődöz mindenfelé. A harmadik típus a "legelvtelenebb intrikus" minősítésre pályázhatna. Ő ugyanis nem egy embert akar "kicsinálni". Ő tulajdonképpen nem gyűlöl senkit, "csak" előbbre szeretne jutni. Sohasem lehet tudni, ki lesz a győztes, és éber szemmel lesi, méricskéli, ki hol tart a konkurensek nagy marakodásában. És mintha utolérhetetlen szimata lenne, elsőként érzi meg: ki győz, és mindenkit megelőzve elsőként gratulál neki. A negyedik típus az Achilles-intrikus, aki a lehető legnagyobb vadakra vadászik, "nem lő akárkire". Türelmes típus, aki valóságos adathegyet gyűjt össze az ellenfeléről. Az ötödik típus a l\'art pour l\'art intrikus, aki nem pénzért, hatalomért furkálódik, hanem azért, mert örömét leli benne. E mögött már valamiféle szadista hajlamok rejtőznek. Ahol elharapódzik az intrika, se szeri, se száma az átláthatatlan hazugságoknak.

-A múlt is lehet a hazugság tárgya. Előfordul, hogy emberek ellenállómúltat hazudnak maguknak, amelyben "foggal-körömmel harcoltak", mondjuk, a kommunizmus ellen.

-Hát persze. A partizánszövetségben soha annyi egykori partizán nem volt, mint a háború után. De az osztrákok is érdekes történelmet dolgoztak ki maguknak. Ők 1938-1945 között "kétszáz százalékos" nácik voltak, 1945-ben pedig máról holnapra Hitler első áldozatai lettek. Mi itt Ausztriában nagyon jók vagyunk a múlt megszépítésében, átköltésében. A múltszépítés nemcsak a politikára, hanem a magánéletünkre is vonatkozik. Sohasem a magunk hibájából csaljuk meg a feleségünket: én jó vagyok, "mások vittek rossz utakra engem", engem könnyű elcsábítani stb.

-A testbeszédben is hazudunk? Másképp hazudnak a férfiak, mint a nők?

-Nehéz dologra vállalkozunk, ha felelni akarunk erre a kérdésre, hiszen a testbeszédben - mint ahogy a nevében is benne rejlik - minden testrészünk részt vesz. Ray Birdwhistell amerikai pszichológus azt mutatta ki, hogy a személyes kommunikáció verbális, vagyis szóbeli része nem egészen 35 százalék, és mintegy 65 százalékot tesz ki a nem szavakkal történő közlés. Mivel a test a saját nyelvét beszéli, a testbeszédben nehezebb hazudni, mint másképp. Elárul bennünket, és ami a legérdekesebb, másképp használják a testbeszédet a férfiak, és másképp a nők. Két San Franciscó-i kutató be is bizonyította ezt. Különböző filmeket vetítettek a kísérletbe bevont alanyoknak, akik közé titokban a tudósok saját "beépített" embereiket is becsempészték. Ezek a személyek árgus szemekkel figyelték, kik hogyan reagálnak az ilyen-olyan filmekre, majd megkérdezték a nézőktől, mi a véleményük a látott filmekről. És mint kiderült, a kettő között óriási eltérés volt, mást mutatott a nézők testbeszéde, mint amit élőszóval elmondtak. Magyarán: akarva-akaratlanul, de sokat hazudtak. A testbeszéd jelei hazugság közben eltérőek voltak a férfiaknál és a nőknél. Míg a férfiak hazugság közben inkább izzadnak, a nők többnyire elvörösödnek. A férfiak tekintete ide-oda cikázik, a nők mélyen a szemünkbe néznek. A férfiak hazugság közben gyakran keresztbe teszik a lábukat, míg a nők inkább bőbeszédűek lesznek. A férfiak konkrétan elmondják, hogy mi is történt valójában, miközben a nők inkább eltérnek a témától. A férfiak a felelősséget másokra hárítják át, míg a nők saját hazugságaikat relativizálják. Mind a férfiak, mind a nők esetében kimutatható volt a pupilla tágulása, az ajkak összeszorítása. A nők, ha hazudnak, szinte más nyelvet használnak, az eredetitől eltérő hanghordozással. A férfiak hazugságai sokkal könnyebben észrevehetők. Ha egy nő megcsalja a férjét, körültekintően jár el. Mindig megpróbál olyan alibit keresni, amely nem hagyja cserben. A férfiak egészen mások, a legvalószínűtlenebb kifogásokat adják elő a feleségüknek. A nők ügyesebben hazudnak, kevesebbet lódítanak a férfiaknál. Ezt azzal magyarázzák, hogy jobb a reálérzékük, mint az "erősebbik" nemnek. A nők önáltatásra utaló hajlamára mutat, hogy ha a jövőjükről alkotott elképzeléseikről, az álmaikról van szó, gyakran cserbenhagyja őket a valóságérzékük. A nők önáltatása a férjük hűségéről a monogámiáról alkotott illúzióikban mutatkozik meg. A bizonyíthatóan megcsalt asszonyoknak csak egynegyede ismeri be önmaga előtt is férje hűtlenségét. Ezután is csak múló esetről beszélnek.

-És mi a helyzet a politikusok hazugságaival, amelyeket a testbeszédben is tetten lehet érni?

-Mivel a politikusok szeretnek sokat ígérgetni, ajánlatos éberen figyelni őket, amikor a tévé képernyőjén szólnak hozzánk. Ne csak arra ügyeljünk, hogy mit mondanak, hanem arra is, hogyan mondják azt, és mennyire hitelesíti állításaikat a testbeszédük. Bár azt mondtam, hogy nagyon nehéz meghazudtolni a testbeszéd árulkodó jeleit, azért még ez is elképzelhető. A nagy politikus ugyanis nagy színész is lehet egyben, és mint ilyen, végtelenül sokra képes.

-Már szó volt arról, hogy a hazugság egyfajta önvédelmi reflex.

-Van, akit a hazugság, az önámítás tart életben, ilyen Csehov Ványa bácsijának Osztrov doktora. A gyenge emberek nem tudnak önbecsapás nélkül élni, aki a hazugságot veszi el tőlük, az a boldogságtól fosztja meg őket.

-Önnek nagyon rossz véleménye van az igazság bajnokairól, vagy ahogy ön mondja, apostolairól.

-Igen. Méghozzá azért, mert ők az életet teszik tönkre. Ibsen Vadkacsájában például az igazság megszállottjai, miközben lerombolják a hazugságot, elveszik mások életét. Azokét, akik nem tudnak hazugság, önámítás nélkül élni.