Már nem titok, hol vannak az óvóhelyek

Benkovics Zoltán ezredes, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság vezetője azt mondja, ma már nem a háborús veszély elleni védekezés a szervezet legfontosabb feladata. Büszkén említi, hogy háromszáz önkéntesből álló speciális mentőegységük bármilyen veszély, katasztrófa esetén bevethető.

-Önnek minden típusú bevetéshez megvan a szaktudása?

-Tulajdonképpen igen, de ez nem azt jelenti, hogy képes vagyok kiépíteni azt a kötélpályát, amelyen egy bajba jutott barlangász kihozható az üregből. Viszont nem is ez a dolgom. Nekem koordinálnom kell a mentésben részt vevők munkáját. Azért igyekeztem mindent megtanulni és kipróbálni. Kúsztam le helikopterről, voltam barlangban és a víz alatt is.

-Hogyan lesz valakiből ilyen összetett munkát végző szervezet parancsnoka?

-1979-ben végeztem a katonai főiskolán, alapvetően tüzér vagyok, később átkerültem egy csapásmérő egységhez.

-Ehhez képest most csapásokat véd ki.

-Most már leginkább természeti csapásokat, egyéb katasztrófákat, veszélyhelyzeteket, de amikor 1985-ben a polgári védelemhez kerültem, valóban az volt az egyik legfontosabb feladat, hogy felkészüljünk arra, miképpen védjük meg a lakosságot a katonai támadások ellen. Akkor még a hidegháborús idők végét éltük.

-És még elvtársi időket. Nem is igazán értem, hogyan került a szervezet nevébe a polgár szó.

-Ez a szervezet soha nem kötődött szorosan a politikához, itt nem bíbelődtek azzal, hogy elvtárs vagy polgár. Akadtak fontosabb dolgok.

-Azaz?

-Egészen az első világháborúig a csatákat a csatamezőkön vívták, a lakosság és a hátország nem volt veszélyben. Akkor azonban, a repülőgépek alkalmazása miatt elérhető lett a polgári lakosság is, ezért kitalálták a légoltalmat. A második világháborúban, később a hidegháborús időkben, a feltételezett atomtámadások veszélye miatt még fontosabb lett a lakosság védelme. Ezt egyébként egy 1949-es ENSZ-határozat is előírta. Abban szerepelt először ez a kifejezés: polgári védelem. Így lett a légoltalomból, kibővült feladatkörrel polgári védelem. Amely ma már egyrészt a háborús veszélyre, másrészt és főként a katasztrófákra koncentrál.

-A háborús veszélyek elhárítására kidolgozott tervek titkosak vagy sem? A támadóknak bizonyára nem kellene ismerniük ezeket, a lakosságnak viszont alaposan.

-Régen valóban egy sor titok övezte, hogy hol vannak az óvóhelyek, milyen szerepük van a védekezésben a metróalagutaknak, mi és hogyan történik veszély esetén? Ma már mindez nyilvános, sőt keressük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével még többet tudhatnának meg az emberek arról, hogy veszély esetén mi a dolguk. A budapesti lakótelepeken például piktogramos tablókat helyeztünk el a lépcsőházakban, tartunk órákat iskolákban, de sokszor kérjük, hogy segítsen a sajtó vagy a televízió. Utóbbiak sajnos nem mindig partnerek ebben a megelőző, felvilágosító munkában.

-Kár, mert mégiscsak kellemetlen, hogy akkor tudom meg, mit kell tennem, amikor már a tarkómat csiklandozza a felém repülő rakéta.

-Ha manapság egy ország meg akar támadni egy másikat, arra minimum négy-hat hónapig készül. Úgyhogy senkinek sem kell aggódnia, lesz idő felkészülni a védekezésre is.

-Azaz lesz idő például ismét óvóhellyé alakítani azokat a pincehelyiségeket is, amelyek ma erőtermek, raktárak vagy boltok.

-Már csak azért is, mert ezek bérbeadását úgy engedélyezzük, ha szükség esetén negyvennyolc órán belül viszszaalakítják óvóhellyé.

-Igaz, hogy a Budapesten található három és fél ezer óvóhely fele pillanatnyilag ki van adva az említett célokra?

-Igaz.

-Ez hatalmas bevétel a polgári védelemnek.

-Hatalmas munka. Ezek ugyanis nem a mi tulajdonunkban vannak, az adott épület tulajdonosa rendelkezik velük. De csak akkor adhatja ki, ha a mi szakértőink megvizsgálták a kérést, és áldásukat adták rá, azaz mi csak szakhatósági felügyeletet teljesítünk. Hozzá kell tennem: ezeket az óvóhelyeket legalább karbantartják.

-Épültek újak?

-Igen, mert a nagyobb bevásárlóközpontok, üzleti negyedek alatti parkolókat, mélygarázsokat úgy alakították ki, hogy szükség esetén polgári védelmi célokra is hasznosíthatók. Ilyen a Westend City vagy a MOM Park. Eltűnt viszont sok régi gyár, épület, és velük együtt az alattuk létesített óvóhely is.

-Budapesten hány embert lehet elrejteni veszély esetén?

-A légópincékben, a metróalagutakban, az említett mélygarázsokban, az ismert nagy óvóhelyeken, a budafoki borpincékben, a kőbányai sörgyárban, és hasonló helyeken hat-hétszázezer lakost. De mielőtt megijednének a fővárosiak, hozzáteszem: ez elegendő hely. Ma már nem kell ugyanis azzal a veszéllyel számolni, hogy valaki egy várost teljesen el akar pusztítani. Ma az atomfenyegetéssel nem dobálóznak.

-Csak eltérített repülőgépekkel.

-Egy ilyen támadásra viszont nem lehet felkészülni. És nehogy azt higgye, hogy a tavaly szeptemberi terrortámadás minket nem érintett. Ha emlékszik rá, a New York-i merényletet az antraxőrület követte, és bizony azokban a napokban nálunk is egyre-másra jelentek meg a fehér port tartalmazó borítékok. Volt olyan nap, hogy hatvannyolc gyanús küldeményt kellett átvizsgálnunk.

-Találtak antraxot?

-Lisztet, krétaport és hasonlókat találtunk. Csakhogy amit az emberek jó viccnek gondoltak, nekünk őrült fejtörést okozott. Honnan szerezzünk ennyi egyszer használatos védőruhát, hogyan egyeztessük a munkát az ÁNTSZ-szel, és hasonlók. De azért szeretném elmondani, hogy ma már a polgári védelemnek nem a háborús veszélyek elhárítása az alapvető feladata. Sokkal fontosabb a katasztrófavédelem.

-Annyi katasztrófa történik?

-Szerencsére nem, de a veszély sokrétű, és ezért szükség volt arra a központi mentőegységre, amelyet hat éve hoztunk létre, és amelyben háromszáz, bármikor bevethető, magasan képzett önkéntes dolgozik. Van közöttük például vízi mentő, barlangi mentő, kutyás felderítő, környezetvédelmi mentőcsoport, egészségügyiek. És hogy mennyire jól képzett emberekről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számtalan külföldi mentésben vettünk részt: Indiában, Törökországban, Ausztriában, Romániában, Ukrajnában, de itthon is vannak feladataink: szinte naponta keresünk eltűnt embereket, kezelünk kisebb vegyi baleseteket, részt veszünk az árvíz elleni védekezésben, és egyébként bármi történik Magyarországon, három óra alatt bármilyen körülmények között megkezdjük a mentést.

-Még Budapesten is?

-Itt különösen. Miért kérdezi?

-Mert a legnagyobb katasztrófa a fővárosi közlekedés, és előbb azt kell elhárítaniuk ahhoz, hogy célba érjenek.

-Van helikopterünk is. Amúgy pedig a mi egységeink nem azonnali beavatkozók. Azok a rendőrök, a mentők és a tűzoltók. Mi akkor megyünk, ha a speciális szaktudásunkra vagy a speciális egységeinkre van szükség.

-A nyári árvíz idején erre szükség volt.

-Igen. Szükség volt ránk, amikor meg kellett védeni a Margit-szigetet, kitelepíteni embereket Budafokról. Mellesleg, bár nekem, vidéki születésű lévén, nagyon furcsa a budapesti emberek egymás iránt tanúsított közömbössége, fantasztikus volt, mennyien jöttek segíteni a Margit-szigetre. Volt, aki napokig dolgozott, volt, aki épp csak hazaugrott lehabozni a tűzhelyen készülő húslevest, és rengeteg jelentkezőnek már szerszámot sem tudtunk biztosítani.

-A főváros polgári védelmének parancsnoka más szemmel nézi ezt a várost, mint az átlagember? Amikor sétál az utcán, figyeli, mire használják a légópincéket? Felnéz a háztetőkre, hogy rendben vannak-e a szirénák?

-Néha bizony feltűnik, ha egy házról eltűnt a sziréna, és a pincékre is ránézek, de még az is a szemembe ötlik, ha egy-egy veszélyes anyagot szállító tartálykocsi engedély nélkül közlekedik. De azért képes vagyok magánemberként is létezni ebben a városban, ahol szeretem a nyüzsgést, és azt, hogy ez elől el is lehet bújni a budai hegyekbe. A környezetszennyezés vagy a szmog pedig nemcsak azért bánt, mert szakmailag is közöm van ezekhez a kérdésekhez.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.