jépületnek nevezték, bár 1896-ban már betöltötte a századik évét. Nyilván a város másik kaszárnyájához, a ma központi városházaként ismert Károly kaszárnyához képest lehetett új, mert az még a XVIII. század elején épült, míg az Újépület, a Neugebäude csak a XVIII-XIX. század fordulóján. Tizennyolcezer (pontosan 17 807) négyszögöles tömbjét a Nádor, a Báthory, a Hold utca és a mai Széchenyi tér határolta.

Kaszárnya volt és börtön, bár amikor II. József 1786-ban építését elrendelte, még beteg- és szegénygondozó intézetnek szánta. Terveit bécsi mérnök, Canevale készítette, az építkezést kezdetben Hild János irányította. Mire évtizedek múlva a nagy épületnégyszög elkészült, már laktanyaként funkcionált. Ha igaz, majdnem fél évszázadig dolgoztak rajta, 1786-tól 1842-ig építették, de közben fokozatosan birtokba vette a katonaság, sőt a városi lakosság is. Hatalmas térnek beillő udvarán kocsiversenyeket rendeztek az 1830-as, 1840-es években, később, 1875-ben pedig itt rendezte első versenyét a Magyar Athletikai Club. Déli oldala mentén hosszú tér alakult ki, amelyet sokáig csak körülírással neveztek "Pattantyús kaszárnya melletti térnek" vagy egyszerűen úgy: "Szemben az Újépülettel". Széchenyi István és felesége jóvoltából azonban 1846-ban fákat ültettek ide, és a Sétatér nevet kapta: a város egyik kedvelt levegőzőhelye lett. Ma Széchenyi tér, a nevezetes faültetésre a Virulj! kút emlékeztet.

Híres (de inkább hírhedt) lett az épület túlsó sarka is, a Báthory és a Hold utca találkozásánál. Ott végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost. Ezt a helyet jelöli ma a Batthyány-örökmécses. Előzőleg őt is az Újépületben tartották fogva, mégpedig az úgynevezett 5-ös pavilon 3-as számú cellájában. A börtön szerepét is betöltő kaszárnyában 1849-ben és Haynau terrorja alatt a magyar függetlenség több híve és harcosa szenvedett. A 6-os számú cellában töltötte büntetését például Károlyi György, akinek belvárosi palotájába éppen Haynau fészkelte be magát hónapokra. De nemcsak nemzeti hősök raboskodtak itt, ültek egyesek lopásért, valódi bűnökért is.

A háromemeletes szárnyakból és négyemeletes saroktömbökből álló épület a XIX. század végére már szinte anakronisztikus volt a városszerkezetben, ráadásul a Habsburg-elnyomás jelképe lett. Valamivel több mint kétezer katona állomásozott benne. Gyűlölt emléke miatt is útjában volt a dinamikusan fejlődő, politikai és pénzügyi központtá váló Lipótvárosnak. Az Újépületen túl nem tudott kibontakozni a városrész, pedig már 1896-ra készen volt a Nagykörút, megépült a Vígszínház, de a néhány nagy közintézményen és ipari épületen kívül még mindig deszkapalánkok jellemezték a külső Lipótvárost.

Az Újépület megváltása, lebontása már az 1880-as években felvetődött a városvezetésben. Végül 1894-ben született megállapodás a polgári és a katonai hatóságok között a kaszárnya átadásáról, és megkezdődhetett a felszabaduló hatalmas terület hasznosításának tervezése. Cserébe a város hat másik, laktanyának és börtönnek való épületet adott a katonaságnak.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1897. október 22-én vehette át a hatalmas épületet. Nem sokkal később megkezdődött a bontás, és mintegy fél év alatt lezajlott. (Ugyanekkor vehette át a város a Citadellát is, amelyen szintén jelképes bontást végeztek.) Közben tizenhárom tervjavaslat született az Újépület területének beépítéséről. Előbb Gerlóczy Károly alpolgármester aszimmetrikus beépítési elképzelését fogadták el, majd kiegészítették Francsek Imréével, végül azonban a Magyar Mérnök és Építész Egylet tervét valósították meg, amelyet Pálóczy Antal nevéhez kapcsolnak. Ez a ma is meglévő szimmetrikus térfelosztás volt, melynek tengelye a Szabadság tér középvonala.

A Neugebäude anyagát beépítették az új pesti házakba. Érdekesség, hogy néhány vörösmárvány járólapja és Batthyány cellájának ajtaja Kispestre került, Szombatfalvy Albert volt pesti detektívfőnök akkor épülő házába, a Kossuth Lajos utca 29.-be. A lapok ma is megvannak a ház teraszán, és a falon versike emlékeztet származási helyükre:

"Egy kálvária, hol most álassz,

státio rajta

Minden egyes kőlap,

melyre a szem letekint.

Egykor vértanú utját téve,

e márványon ment

Halni a szent ügyért

gróf BATTHYÁNY LAJOS."

Az Újépület területét végül is huszonnyolc telekre osztották fel, ezeket Pest leggazdagabb emberei és intézményei vásárolták meg. Wekerle Sándor miniszterelnök úgy alakíttatta a telkeket és az árszabást, hogy a városnak legalább 3 millió 500 ezer forint bevétele legyen.

Itt épült fel egyebek közt az Alpár Ignác tervezte Nemzeti Bank és az új Tőzsdepalota (ez a mai tévészékház), a Hold utca mentén pedig a Lechner Ödön-féle Postatakarékpénztár. A feltárulkozó központi teret 1900-ban történelmi elégtételként Szabadság térnek nevezték el. A második világháború előtt négy évig, 1936 és 1940 között az Újépület vértanúira szobor emlékeztetett a téren, ezt azonban Kassára helyezték át.