A 20 ezer lelkes Duna-parti város szocialistái azonban ma már úgy vélekednek, hiba volt Szekó mögé állni, mivel ez a döntésük a szavazóknak azt "üzente": az MSZP-nek nincs elképzelése arról, miképp kellene irányítani Mohácsot. Ennek - szerintük - az lett a következménye, hogy az MSZP Mohácson a reméltnél kevesebb voksot kapott. Most a városi közgyűlésben - ha egy napirend megosztja a testületet - a polgári oldal 12 szavazatra számíthat, a baloldal 7-re (korábban ez az arány 11:9 volt).

Mindamellett a legoptimistább MSZP-sek sem hiszik, hogy Szekó József legyőzhető lett volna. Habár Baranyában taroltak a szocialisták, Mohács és környéke gyenge bázisa a baloldalnak. A mohácsi országgyűlési választási kerületben 1990 óta még nem nyert a baloldal - az első két ciklusban a szabad demokrata Wekler Ferenc jutott be innen a parlamentbe, majd kétszer a polgári oldal által indított Hargitai János. Mohács közgyűlésében mindig a jobbközépnek volt többsége és polgármestere. Mindez tán azzal magyarázható, hogy errefelé a választók nagy százaléka német és délszláv származású, és e kisebbségek nem felejtik a balos éra túlkapásait: a kitelepítést, a vagyonelkobzást, az átképzőtábort, a hátrányos megkülönböztetést. A téeszesítést nehezebben élte meg a Mohács környéki parasztság, mint az ország gyengébb termőadottságú vidékeinek lakossága, hiszen itt kiváló, 40-48 aranykoronás földekről kellett lemondania a közösbe terelt gazdáknak.

A polgári oldal előnnyel indul egy mohácsi választáson, ráadásul Szekó Józsefnél "mohácsibb" jelöltet szintetikus úton se lehetne előállítani. A 48 éves férfi tősgyökeres helybéli, felmenői között találunk sokácokat, svábokat és magyarokat. A család katolikus, maga Szekó gyakorló hívő. A mohácsi polgármester ősei földművesek voltak. A paraszti munkába Szekó hamar beletanult. Már diplomás volt és nős, amikor 1600 négyszögöl földet bérelt, ahol három éven át káposztát és krumplit termelt. A pénzből a családját nyaralni vitte a tengerpartra.

-Igyekezete a sváb és a magyar ősökről vall - minősíti Szekót egyik ismerőse. - Az meg, hogy tud élni, és a privát programjairól mindig elkésik, a virtusos horvát felmenőkről.

Miben nyilvánul még meg Szekó József - kampányok idején különösen értékes - életöröme és mohácsisága? Nos, a polgármester rajong a Dunáért, gyerek- és legénykorában a vakációt a mohácsi zátonyokon töltötte. Szeret pecázni, halászlét főzni, csónakázni - bár a közelmúltban ladikját eladta, mivel nincs ideje "kihajózni". Mestere a disznóvágásnak és a kolbásztöltésnek. Rendszeresen ultizik. Szőlője van, és azt maga műveli, bora - melyben az olaszrizling dominál - tisztességes ital, ezt magam is tanúsíthatom. Tizenöt éve épített présháza nem hivalkodó, és attól még, hogy Szekó polgármester lett, a szőleje előtt futó út nem kapott szilárd burkolatot.

A mohácsiak mindezt általában tudják polgármesterükről. Azt is tapasztalhatják, hogy az alacsony, kissé megpocakosodott, erősen kopaszodó, bajszos férfi tömören fogalmaz, közvetlen, de nem bratyizó, szerepjátékból nem mosolyog, az idegenekkel kissé zárkózott. Az újságírókkal meg óvatos, ám a tőle kapott tájékoztatás - tapasztalatból mondom - mindig tárgyszerű.

Szekó József polgármesterségét sikeres szakmai karrier előzte meg. Pécsett, a Pollack Mihály Főiskolán vegyipari gépész szakot végzett, majd 1976 és 1983 között a Mohácsi Farostlemezgyárban dolgozott: segédművezetőként kezdte, üzemvezetőként végezte, és már huszonévesen 240 embert irányított. Később tizenhárom esztendőt lehúzott a regionális vízműnél, ahol üzemvezetőként milliárdos beruházásokért felelt. Munkahelyein újításai voltak, találmányait rendesen honorálták. Autodidakta módon mélyült el a villamos technikában és az informatikában, majd a kilencvenes évek első felében műszaki tanári és közgazdász menedzseri diplomát szerzett. 1996-ban az önkormányzat összevonta két zilált állapotú kft.-jét, és ezt a fúziót Szekó vezényelte. Az így létrejött városgazdálkodási kft. stabilan gazdálkodik.

Szekó József a politikában 1998-ig nem hagyott nyomot. Korábban, még a farostlemezgyárban - ő fogalmaz így - addig jártak a nyakára az agitátorok, amíg be nem lépett az MSZMP-be. 1987-ben már nem fizette a tagdíjat, lemorzsolódott a pártból, de emiatt nem vegzálták. 1991-ben a mohácsi szocialisták megkérték, induljon el a színeikben egy időközi választáson. Az ajánlatot Szekó elutasította, amelynek okáról így beszél:

-Sosem voltam balos, a családban senki sem tartozott ahhoz az oldalhoz, a marxizmus távol állt tőlem - morogja, én meg találgatom, hogy szavaiban mennyi lehet a kompenzálás az MSZMP-s múlt miatt.

A Fidesszel Bánki Erik révén került kapcsolatba. Bánki 1994-ben tagja volt a városi és a megyei közgyűlésnek, majd 1998-ban a Fidesz megyei listájáról bejutott a parlamentbe. Bánki és Szekó a focipályáról is ismerték egymást - és mint az az elmúlt négy évben kiderült, e pártban a labdarúgás szeretete, aktív művelése nem volt akadálya semmifajta előmenetelnek. A 33 éves Bánki mindmáig be-beáll a kapuba, Szekó 40 éves koráig kergette a bőrt az alsóbb osztályú bajnokságban. 1998 elején Szekó belépett a Fideszbe, és pár hónappal később Bánki azt javasolta: legyen Szekó a jobbközép polgármesterjelöltje. A javaslat sokakat meglepett, hiszen Szekónak nem volt politikai rutinja. Bánki úgy érvelt: aki talpra állította és összevonta az önkormányzat két kutyaütő cégét, az képes a várost is menedzselni. Mert Mohácsnak menedzser kellett, hiszen a település iránt a rendszerváltást követően nem volt befektetői érdeklődés. Ráadásul a délszláv háború tönkretette Mohács egyik fő bevételi forrását, a bevásárlóturizmust. A menedzser típusú polgármesterjelölt szlogenje hatott, és Szekó József lett a város első embere.

Nem vitás, hogy Mohács ritka jó ciklust zárt Szekó irányításával. Megépült a várost elkerülő út kétmilliárd forintért, sikerült befejezni a sportcsarnokot, melynek beruházása már 15 éve leállt. A város felújította több intézményét, bővült a szociális otthon, önkormányzati lakásépítés kezdődött, elindult az ifjúsági centrum építése, a kikötőfejlesztés túljutott az előkészítésen. Mindehhez kellett az is, hogy a polgári pártok által vezetett város élvezte az Orbán-kormány szimpátiáját. Ám azt még Mohács baloldali politikusai is elismerik, hogy a polgármester csapata remekül pályázik, és Szekó szakszerűen dolgozik: munkabírása, szervezőkészsége irigylésre méltó. Legendákat mesélnek arról, hogy átnyálaz minden önkormányzati számlát, és ha indokolatlan kiadást fedez fel, akkor kérlelhetetlenül nemet mond. Ezzel évenként százmilliót takarít meg az ötmilliárd forintból gazdálkodó városnak.

Mohácsnak 1998-ban nem voltak a beruházók számára felajánlható, összefüggő területei. Szekó néhány szakemberrel közösen kidolgozott egy stratégiát, és ingatlancserék, valamint földvásárlás révén immár 152 hektáros ipari parkja van a városnak. A földek egy részét a téesztagok részaránytulajdonának nevesítésekor vásárolta meg a polgármester a városnak. Ehhez a közgyűlés felhatalmazta Szekót arra, hogy 30 millió forintig a testület megkérdezése nélkül vásárolhasson.

-Ha nem lett volna ehhez jogom, a kiszemelt területekről könnyen lecsúszhattunk volna - állítja Szekó József. - 1999-ben egy aranykorona értéke 5-7 ezer forint volt, én meg azonnal megadtam érte hét és fél ezret. Ezt mindenki elfogadta, és senki sem késztetett licitre. Ha a kiszemelt táblák megvásárlását a közgyűlés elé viszem, akkor a spekulánsok időt nyertek volna, és felsrófolták volna a földek árát.

Szekó az idén már akár 50 milliós vásárlásról is rendelkezhet, ami páratlan szabadságot biztosít a számára. Általában egy megyeszékhely polgármestere ötmillió forint fölött diszponálhat, Demszky Gábor is csak 25 millióról dönthet a fővárosi testület megkérdezése nélkül. Az előbbiekből sejthető, hogy Szekó többnyire bírja a baloldal és az SZDSZ támogatását is: az elmúlt négy évben háromszor még a költségvetést is ellenszavazat nélkül fogadta el a közgyűlés.

Ennek ellenére Szekó az idén nyáron jelezte, hogy visszamenne a városgazdálkodási kft.-hez. Párttársai, barátai győzködték, hogy ne tegye ezt, mert ő - a teljesítménye alapján - kirobbanthatatlan a helyéről, ám ha nem indul el, akkor előfordulhat, hogy a városban elveszti többségét a polgári oldal. Szekó végül úgy érezte, hogy a Fidesz tavaszi veresége után nem illik meghátrálnia.

Augusztusban az MSZP országgyűlési képviselője és pénztárnoka, a Mohács melletti Lánycsók községben lakó Puch László felkérte Szekót, fogadja el a szocialisták támogatását is. Puch nem várt cserébe semmit, csak jelezte: Szekóval az MSZP elégedett. Szekó rábólintott az ajánlatra, és fölényesen nyert.

A fideszesek szerint a szocialisták azért is támogatták Szekót, mert demonstrálni akarták, hogy nekik nincs bajuk azokkal a jobbközép politikusokkal, akik értik a dolgukat, de hát ilyen - sajnos - csak egy van az országban. Érezhető tehát némi ironikus mellékíz az MSZP mohácsi gesztusában. Szekó nem törődik ezzel, ahogy a nagypolitika történésein se rágódik sokat. Ideológiákkal, politikai teóriákkal nem bajmolódik.

A Fidesz, a polgári oldal áprilisi parlamenti vereségét így magyarázza:

-Csak tűrtük a támadásokat, nem viszonoztuk a minket ért ütéseket. Még így is nyerhettünk volna, ha Orbán egészen a kampány végéig nem marad a háttérben. Ha Orbán hamarabb elkezdi járni az országot, nemcsak az első választási forduló után, vagy ha a két forduló között nem kettő, hanem három hét van, akkor nyertünk volna.

Nincs ellenére pártja utcai politizálása, és azzal az Orbán Viktorhoz köthető elképzeléssel is egyetért, hogy a jobbközép pártokból egyetlen erős, nagy pártot kell kovácsolni.

-Egy uniópártot, 150-200 ezer taggal - mondja vizionálás nélkül, csendesen, mintha csak arról beszélne, hogy mit kell hozni a boltból.

Szekó József beéri ilyen tömör válaszokkal, ha az országos politikáról esik szó. Ő inkább megmarad praktikus önkormányzati vezetőnek, aki azon spekulál, hogy milyen eszközökkel lehet befektetőket csalni az ipari parkba, és azt tervezi, hogy az állami beruházásban megépülő kikötő lesz majd az Európai Unió egyik déli kapuja. Időnként azonban elege lesz a városházi rabszolgatempóból, a jövőtlen segélykérőkből, abból, hogy ha szeretne, akkor se tudna minden elesett emberen segíteni.

S ha belefárad, visszavágyik valamelyik volt cégéhez. Szeretné az időt viszszaforgatni - legalább három hónappal. Szekó Józsefnek és feleségének három lánya volt. Edit, a középső lány véget vetett életének.

-Okos, bájos teremtés volt, pár éve őt választották Pécsett az egyetem szépévé - mondja az apa megtörten, és tárcájából előszed egy képet Editről. - A közgázon diplomázott, majd Pestre költözött, ott dolgozott. Az egyetemen kipróbálta a drogot, talán ez indította el lelki betegségét. Volt egy rossz kapcsolata. A pszichiáterek sem segítettek, szerintem sokkal inkább ártottak. A nyáron még velünk üdült a tengerparton. Azt hittük, meggyógyul. De eltört benne valami. Szeptemberben végzett magával.

Ülünk a Városháza tágas polgármesteri szobájában. A zárt ablakon át beszűrődik a sétálóutca végtelen zsongása. Alaktalan gondolatok kavarognak bennünk a siker, a boldogság végességéről.