A szerethető Medve utcai iskola

Szinte egyik évről a másikra vált mostanra az ország egyik vezető építészeti irodájává a kilencvenes évek első felében Cságoly Ferenc által alapított Építész Stúdió. Számos nagyberuházás és jó néhány csendesebb, de annál nagyobb jelentőségű munka során a beavatottak szeme előtt egy magas színvonalú szellemi műhely bontakozott ki a hazai mezőnyből. Ha feltűnő szintársulat, zenekar, vagy irodalmi csoportosulás lenne, a magyar értelmiség kötelezően nyilván tartaná. Mivel azonban e körben "csupán" az életünk, a mindennapjaink közegéről, milyenségéről gondolkoznak árnyaltan és magas színvonalon, a honi hagyományok alapján, e tevékenységben nemigen tartjuk számon az intellektuális teljesítményt. E műhely második-harmadik nemzedéke, az építészeti karrier időszámítása szempontjából jelentős, negyvenéves korszakhatárhoz közeledő Keller Ferenc, Hőnich Richárd, Nagy Iván és társaik, épp ezekben az utolsó években vették át az iroda mindennapjainak intézését. Ezalatt Cságoly mindinkább a legfiatalabb nemzedék (és önmaga) felé fordult: tanszékvezetést vállalt a Műegyetemen.

Csupa látványos, vagy szakmai sikerrel járó épület, a Számadó utcai apartman ház, a Graphisoft park első házai, a megújított Fény utcai piac, egy másik Gödöllőn, majd az Alkotás Point irodaház, a pécsi Barbakán lakótömb, az Ericsson fejlesztési központjának épületei után most egy tán kisebb léptékű, de mind figyelemre méltóbb épület terve érett be ezen építészek körében. Az idei iskolakezdéskor megújulva nyitotta meg kapuit a Vizivárosban a Medve utcai iskola, melynek ünnepélyes átadását holnap rendezik.

Hajdan, Németh László kettős minőségben is magáénak tudta ezt az iskolát. Diákként, majd utóbb iskolaorvosként is volt alkalma megismerni eredeti falait, melyek jelentős része az áttervezés során új értelmet, új jelentést kapott.

Cságoly Ferenc és munkatársa, Sólyom Benedek elfogulatlan ötletek sokaságát építette bele ebbe az első látásra visszafogott és komoly házba. Átszabták az eredeti iskolaépület folyosói rendszerét, melyet naplójában Németh László is joggal korholt poroszos, diszfunkcionális jellege miatt. Az alaprajz kitört az egykori udvari homlokzat falai mögül. A régi főfal elé most új homlokzat áll, puritán-érzelmes téglaarchitektúra, benne vadonatúj termek, mennyezetről bezuhogó fénnyel mosott színes falak futnak a folyosók oldalain.

Természetesen megmaradt a régi ház, de a szokványos budapesti neoreneszánsz eklektikus arculat mellé az utcán most sűrű téglamasszából gyúrt új tornacsarnokszárny állt oda fegyelmezetten. Ezen az új falon feszít most a környék jól ismert mackószobra, mely mértéktartó polgári névváltozatával járult hozzá egykor az utca elnevezéséhez. Medve utca. Szemben egy bankház áll a kilencvenes évek elejének értékkereső, identitást oktrojáló zavaros építészetével. Ideát nyugodt minden építészeti mozdulat. A feladat és az azt pontosan megértő tervezők nem mutattak hajlamot az üres fecsegésre. E szándékukban pedig jól szolgálta őket a téglaépítészet kötött rendszerű formavilága.

Mellesleg a tégla nem önkényes választás eredménye itt, hanem a környéken immár hatvan éve élő, lépésről lépésre kibontakozó hagyomány elfogadása. Tervezői előéletüket tekintve az iskola építészei amúgy korábban sem idegenkedtek a tégla használatától. Olyannyira nem, hogy Cságolynak az óbudai Graphisoft Park számára tervezett épülete a kortárs campus architektúra téglás hagyományában éppolyan etalon, mint az ötvenes években épült, Rimanóczy Gyula tervezte műegyetemi "R" épület. A Nagy Imre tér közvetlen közelében a tervezők tehát szinte kötelező módon alkalmazták a téglaépítészet megoldásait. A Gyorskocsi utcai börtön sivár kincstári architektúrája, majd főleg a Janáky István és Szendrői Jenő tervei szerint 1942- ben épült Anyag és Árhivatal épülete a Fő u. 66-68. alatt, végül pedig a kilencvenes évek közepén Guczoghy György tervezte Külügyminisztérium "B" épülete meglehetősen határozottan szabta meg a környék építészeti nyelvezetét. Sőt, mintha Guczoghy technicista elemekkel ötvözött ízes posztmodern palotájának tetőre helyezett sarok megoldásai is higgadtan és tektonikailag logikus formában most átköltöztek volna a Medve utcai házra.

A házak közötti finom átintések bizonyára semmilyen jelentőséget nem kapnának, ha rajtuk keresztül a környezet meglévő építészeti hierarchiájában nem egy olyan intézmény árnyalt eszközökkel történő kijelölése zajlana, amely a szellem életét, az oktatást képviseli. A városszövetnek ezt a foltját hatalmas spirituális erővel ruházta föl a sors. A környék utcáiban, ha nem látszik is, a házak mögött ott érezni a történelmi, vagy szenvedéstörténeti terheket, az állam kemény igazságát képviselő börtön monolit tömbjével. Környezetében ugyancsak állami hivatalok, minisztériumok komoly épületei, majd beljebb a Horváth utca, Csalogány utca felé lassanként lombokkal szegélyezett nyugodt városi utcák következnek lakókkal, kis boltokkal, műhelyekkel. Ebben az összefüggésben emelkedik ki most az új ház, az iskola, amely bontott téglát utánzó nyers falazótégla felületeivel, zsaluzott beton lábazatával és a megmaradt neoreneszánsz homlokzaton átírt bejáratával, szinte megköveteli magának a megbecsülést. E gesztuson keresztül pedig az építészek követelik meg, hogy a történelem, a politika és a pénz házainak társaságában minimum egyenrangú, példás és disztingvált megjelenésével, igényességével még egy kissé ki is emelkedő háza legyen a tudásnak.

A komoly feszes geometriájú homlokzatok mégsem szigorúak, nem telepszenek fölösleges tekintély gyanánt a gyermeki fantáziára, s ebben jelentős szerepe van egy újabb tervezői leleménynek; az egyes ablakszintek váltó ritmusának. Elgondolkodtató, hogy pár évtizede miért a kiegyensúlyozott, mértanilag alátámasztott, szabályos ritmus, most pedig - a Barbakán lakótömb után Cságolyék kezén ismét - miért a meglóduló, megtorpanó neki-nekiiramodó ablakosztás-ritmusok vannak napirenden. Van-e, s, ha van, milyen mély alapélmény igazolhatja a tervezők harmóniaérzetét, ami a szabálytalanul mozduló ablakok láttán a szemlélőben is fölébred. Talán a valóság valamilyen sajátos érzékelése ez, ami a kilencvenes évek elején az itthoni építész szakmára jelentős hatást gyakorolva Janáky István egy kisebb családi házának emeleti ablakkiosztásán tűnt föl először.

Noha a tervezők pontos és tiszta képletét teremtették meg az iskolának az utca, a környék többi épülete közt, annak élete mégiscsak jobbára belül, a hajdan Németh László által szűkösnek, gyerekellenesnek bélyegzett folyosókon (is) zajlik. S az építészek figyelme cseppet sem lankadt. A tiszteletet teremtő külsővel szemben az iskola belül kifejezetten barátságos, családias hangulatú. Eltűntek a zöldre olajozott folyosófalak, a tágas és fényes közlekedő tereket csupa élénk meleg szín, az okker és a terrakotta uralja. A hajdan az udvarra néző folyosók megismétlődtek az új szárnyban, az egykori homlokfal pedig e szárny eléépítése következtében most belső fallá alakult át. Külső díszarchitektúra odabent: kiváló lehetőség játszani a hangulatokkal. És a tervezők ki is használják a kint-bent élmények keverésével, folyosók megkettőzésével kialakuló drámai téri helyzetek adottságait. Tágas lépcsőházban vörös lépcső tekereg, az alsóbb szintek felé lepillantó aknákban a régi ház fala látszik. Fenn, a másodikon még egy emeleti udvar is képződött a régi és új, a tornacsarnokot rejtő tömb találkozásánál. De az udvaron is tornapálya, bent a fölszinten pedig hatalmas ebédlő szolgálja a gyerekeket. Tiszta, logikus alaprajzú térsorokra fűzve új, jól felszerelt tantermek sorakoznak.

A jó építész jó választások sorozatával hozza létre épületét. Jó döntéseinek okát, eredőjét talán sok esetben maga sem érti. Van, sőt iskola tervezésekor kell, hogy legyen az építészeti megoldásoknak egy jelentős ösztönös bázisa, amelyről a rajzoló kéz nem elhatározott szándékkal rugaszkodik el. Amely az elsajátított pedagógiai programon, gépészeti feltételeken és igényeken, költségvetési korlátokon és geológiai, statikai meghatározottságokon túl, végre tisztán a lényegről szól. Arról, hogy olyan közeg, olyan belső terek, s rajtuk a ház számára olyan "kabát" alakuljon ki, amely szerethető, ahol könnyű tanulni, s ahol a társadalomba kitett gyereknek jó eltöltenie élete első nyolc-tizenkét esztendejét. Cságoly és Sólyom érzékenységében még ott lehet egykori iskoláik emléke, amelyekből okulva itt, a Medve utcában sok pozitív tanulságot tudtak megvalósítani.

Bojár Iván András
az OCTOGON Építészetkritikai Műhely
vezetője

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.