Megmagyarázhatatlan szülőgyilkosság

A példás családi életet élő kerekegyházi Boros házaspár a múlt nyáron egy nap nem tért haza, és életjelet sem adtak magukról. A fényképük minden nagyobb médiumban megjelent. Néhány hét alatt kiderült: az eltűnésüket bejelentő egyetlen fiuk ölte meg őket, a holttesteket házuk pincéjében ásta el. A harmincegy éves Boros Sándor ügyében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság most hozott ítéletet: több emberen elkövetett emberölés miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A településen azóta sem tudják felfogni a történteket, az idősek a fiú nevének hallatán fohászkodva keresztet vetnek. A szörnyű kettős gyilkosságra nemcsak az orvosok, az elítélt sem tud kielégítő magyarázatot adni.

A kicsinyke, zokogó fejkendős nénit egyszerűen öltözött, kisírt szemű gazdálkodó emberek veszik körül. A terem közepén - két egyenruhás között - egy régi szabású konfekcióöltönyben vékonydongájú, ziháló mellű, lehajtott fejű fiatalember áll. Lába idegesen, megállás nélkül jár. Fehér, falsima arcát nézve nem gondolná az ember, hogy már elmúlt harmincéves. Miképpen arra sem, hogy ez a madárcsontú fiú most arra vár: milyen büntetést kap, amiért a múlt nyáron megölte, majd a házuk pincéjében eltemette a szüleit.

Dr. Feleky István, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság büntető kollégiumának vezetője kihirdeti: több emberen elkövetett emberölés bűntettéért életfogytiglani fegyházbüntetés, tíz év közügyektől eltiltás, az elítélt minimum harminc év letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra. Felidézi annak a júniusi napnak a reggelét, amikor az apa egyetlen fiával a takaros ház udvarán megkezdte a nyúlketrecek szegelését. Feltehetőleg valamiért elégedetlen volt a fiú munkájával, és ezt nyilván szóvá is tette, a fiatalember pedig elvesztette önuralmát, és homlokon ütötte az apját. Ami azonban ez után következett, arra sem az orvosok, sem a hozzátartozók, de még az elítélt sem tudott elfogadható magyarázatot adni. A kalapács ugyanis még többször lesújtott, majd a fiú a földön véresen hörgő apát magára hagyva kést indult keresni a konyhába. Megtalálva a legnagyobbat, amelyet addig a disznóöléskor használtak, nyeléig az apja mellkasába szúrta, majd a testet megfordítva a hátát is átdöfte vele. A férfi néhány percen belül elvérzett.

A tett után a konyhában elmosta a kést, kávét főzött magának, és hallgatta a rádiót. Várta haza az édesanyját, akit elmondása szerint a legjobban szeretett a világon. Vallomásai szerint az apját nem szerette, mert nem engedte, hogy vegyen egy videomagnót, de főképp azért haragudott rá, mert mindig is kamionsofőr szeretett volna lenni, de mezőgazdasági gépszerelőnek kellett tanulnia. Ezért nem is szerette a szakmunkásképzőt, sem a munkahelyét, rövid idő alatt felmondott, évek óta csak a háztáji munkában segédkezett.

Mintegy három óra telt el, míg az édesanya hazaérkezett. Elkezdte keresni az apát, és amikor megpillantotta a vérbefagyott holttestet, felkiáltott: mit tettél, fiam! Az ezt követő megmagyarázhatatlan pillanatokra újólag csak elméleti magyarázatok vannak. Az orvosok szerint ilyen indok lehet a félelem a számonkéréstől, a szégyen az anya előtt, a legvalószínűbb azonban a szülő hangoskodásának a megakadályozása, mert a rokonok a szomszédban laktak. A fiú ugyanis hátulról befogta édesanyja száját, a másik kezével pedig átkarolta a nyakát. Addig szorította, amíg élettelenül az apa mellé nem zuhant.

Az anyáról később levette az ékszereket, zsebeiket kiürítette, majd a pincében órákig ásott. Először az apa holttestét helyezte a verembe, műanyag lapokat tett rá. Az anyát nejlonzsákba csomagolta, úgy helyezte az apa fölé, végül a hantra ládákat és raklapot tett. Az estefelé bekopogó nagymamának azt mondta, még nem érkeztek haza, majd éjjel a családi gépkocsit leoltott lámpákkal kivitte a település határába. Reggel bejelentette eltűnésüket, nyilatkozott az újságíróknak, tévéseknek, a rokonokkal hetekig kutatta a környéket. Az egyre inkább ráterelődő gyanú hatására azonban bevallotta tettét. Ügyvédjének írt levelében elsősorban pénzbüntetést kért a bíróságtól, vagy enyhe börtönbüntetést, mondván: szeretne ő is normális családi életet, feleséget és gyerekeket.

Dr. Feleky István bíró ítéletében hangsúlyozta, hogy az egyetemes jogtörténetben is a legsúlyosabb cselekménynek minősül a szülőgyilkosság, amelyre egyszerűen nincs mentség. Az elítélt ugyanis nem elmebeteg, bár zárkózott természete miatt személyiségzavarokkal küzd, tettét beszűkült tudatállapotban követte el. Dr. Szeri László ügyész tudomásul vette a bírói határozatot, a fiatalember kétségbeesetten enyhítésért fellebbezett. Az egyik hozzátartozó férfi távozáskor megjegyezte: Sanyika nem fogja kibírni a harminc évet.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.