Alapvetően mi baj van a Mercedesszel?

Szép autó, jó autó, elegáns, megbízható, biztonságos, gyors, erős, okos, értékálló, szervizigénye kicsiny, úttartása kitűnő, télen jó meleg. Az autók királynője.

Semmi több? De. A Kárpát-medencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre élő népek) folklórjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármű. A merdzsó.

Hogyan lesz egy Mercedesből merdzsó? Kezdjük. Öltözzünk föl a legfrissebb divat szerinti narancsságra-lila zizegős melegítőbe, vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkoscipőt, és ízlésesen kifukszolva sétáljunk el egy autókereskedésbe, és egy nagy teherbírású nejlonszatyorral a kezünkben közöljük, hogy szeretnénk egy ötszázast. De nem is, legyen inkább hatszázas, még megszólnak a konditeremben.

Az eladó figyelmeztet, hogy... hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a huszonötmillió forintot, zizzentsünk hát egyet melegítőnkkel, és laza vállmozdulatokkal kísérve rázzuk meg a nyakban a kétkilónyi fukszot, hogy eztetet nézzed meg ecsém, eztetet sem szarér vettem, és borítsuk ki szépen a nagy teherbírású szatyorból a lóvét.

A Mercedes megvan, most kezdhetjük merdzsóvá alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép diódasoros féklámpát hátulra. Jegesmedveszőrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, matricákat. A belső visszapillantóra két tucat Wunderbaum (vaníliaillat). Két ezerwattos hangfal, hogy szóljon rendesen szketmen dzson meg a koton áj dzsó. A bőrülésekre vicces opart huzat, élénk színű geometrikus ábrákkal, hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pitbullnak.

Elölről a jelvény lecsavarozódik és vivődik mindenhová a slusszkulcs függelékeként (lopásmegelőzés). Végül mi kell még a merdzsóhoz?

Nem árt a csomagtartóba va lami jobb szamurájkard, de ba seballütő minimum, esetleg puska, a kesztyűtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva, az ablakon kikönyökölve lehet forgatgatni, próbálgatni vele a célzást.

A merdzsó készen is volna. Le gelőször menjünk vele körbe a kocsisor környékén, ellenőrizzük a lányokat, vidáman üdvözöljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak (Mit néző?).

Ha cigarettát vennénk, ne habozzunk, parkoljunk nyugodtan a körút közepén, azt a pár percet igazán kibírják. A dudálókat nyugtassuk meg megfelelően hangos Letépem a fejedet! kiáltásokkal.

Miután bekukkantottunk a peepshow- ba (parkolás körút közepén, elakadásjelző), elnézhetünk az ismerős hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a járdára, félrelökve néhány gyalogost, akit ne feledjünk alaposan megfeddni, mivel a proletárok durva szövésű nadrágja csúnyán összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat (De uram, ön ráállt a lábamra!) fejeljük le, aztán, amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt kommunistának, és biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket.

Elegánsabb éttermekben helyezzük az abroszra a kocsikulcsot a nagy fémjelvénnyel és rókafarokkal úgy, hogy elvágólagos legyen a rádiótelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszínt jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, hozzá egy Chivas Regalt Red Bullal.

Uj Péter