Solt Pál, a Paksi Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője kérdi ezt elkeseredetten. A negyvenes éveit taposó köpcös, bajszos férfi nem válaszol a maga által föltett kérdésre. A Paks határában, Bedőtanyán házuk kényszerű lebontása után sátorba kényszerülő romák szószólója amiatt fakadt ki ilyen keserűen, mert Németkér lakói csütörtök éjjel bontani kezdték és lakhatatlanná tették azt a házat, amelyikbe az egyik bedőtanyai roma család akart beköltözni.

A bedőtanyai cigánykolónia mostani kálváriája - mint arról lapunkban korábban beszámoltunk - e hónap elején kezdődött. Az egykori cselédházsoron négy család negyven tagja lakott, de a már korábban életveszélyessé minősített ház teteje szeptember 5-én berogyott, ezért a paksi jegyző az épületet lebontatta. A Duna-parti város önkormányzata ideiglenesen sátrakban helyezte el a bedőtanyaiakat, s azt ajánlotta a hajlék nélkül maradottaknak, hogy keressenek maguknak olcsó házat a környéken. Paks először ötmilliót ajánlott erre a célra a négy famíliának, majd kétszeresére emelte az összeget. A bedőtanyaiak azonban hiába találtak több üres, eladó portát a közeli falvakban - Dunaszentgyörgyön, Faddon, Pusztahencsén -, a települések lakói egyre ingerültebben jelezték, hogy nem akarják befogadni őket.

Kolompár Károly családjának Németkéren szerdán mégis sikerült megvennie egy kétszobás házat, 2,5 millió forintért. A paksi polgármesteri hivatal ki is fizette a vételárat az eladónak, de a költözés elmaradt. Ennek okáról az 1800 lelkes Németkér polgármestere, Mihályi Józsefné így beszél:

- A németkériek felháborodtak, amikor megtudták, hogy Paks itt is házat akar venni a bedőtanyai romáknak. Ezért körbejártam a falut, és tárgyaltam tíz eladó ház gazdájával. Tájékoztattam őket a közhangulatról és azt javasoltam, hogy most inkább ne adják el portájukat. Valamennyien elfogadták a javaslatomat. Csak egy ház tulajdonosával nem tudtam találkozni. Azért nem, mert ő éppen akkor vette át a házáért járó pénzt Pakson. Csütörtökön összehívtunk egy rendkívüli képviselő-testületi ülést, és úgy döntöttünk, hogy rávesszük az eladót: lépjen vissza az üzlettől. Akár olyan áron is, hogy mi kifizetjük neki a 2,5 millió forintos vételárat. Igaz, szerintünk egymilliót sem ér az épület, ha pedig perbe keveredik az alku felmondása miatt, akkor még az abból származó kárát is megtérítjük. Németkéren akkor már többen jelezték, hogy segítik ebben az önkormányzatot. De a ház eladóját hiába győzködtük, nem lépett vissza. Ennek hallatán a falu lakói közül egyre többen vonultak az eladott házhoz, és azt hangoztatták, hogy nem engedik be a faluba a Bedőtanyáról ideköltöző családot.

- Ön és a képviselőtársai nem próbálták arról meggyőzni a németkérieket, hogy amit tesznek, az törvénytelen? - faggatom a polgármester asszonyt.

- Nem lett volna értelme - felelte Mihályiné. - Több száz ember tiltakozott a bedőtanyai család beköltözése ellen. Azzal sem törődtek, hogy a házat akkor már a rendőrség kommandósokkal megerősítve állta körbe.

A polgármester szavaiból kiderült: az eladott háznál ugyanakkor megjelent a paksi jegyző, a megyei közigazgatási hivatal vezetője, valamint Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, és ők is úgy ítélték meg, hogy a bedőtanyai családnak nem szabad ideköltöznie, mert az számukra veszélyes lenne. Értesítették a már úton lévő famíliát, hogy forduljon vissza. Ők így is cselekedtek, s ezek után a rendőrség úgy ítélte meg: már nem fenyeget semmi veszély, ezért az egyenruhások elhagyták Németkért. Csütörtök este nyolc óra után azonban több száz helybéli benyomult az eladott portára, és bontani kezdték a házat. A riadóztatott rendőrség újra a helyszínre sietett, de addigra már a cserép több négyzetméteres foltokban hiányzott a tetőről, s nem volt ép ajtaja, ablaka az épületnek.

A megtámadott porta átmenetileg használhatatlanná vált.

Tegnap rendőrök próbálták a rombolás nyomait rögzíteni. Persze az is nyilvánvalóvá vált, hogy a porban talált lábnyomokból aligha lehet megállapítani, ki vett részt a házbontásban, s így ki követett el bűncselekményt. Arra a nyomozók nem számíthatnak, hogy a helyiek segítik tisztánlátásukat.

- Sokan voltak itt, nem tudom, ki kezdte a bontást - mondja egy középkorú férfi, miközben a ház bedőlt kerítését vizsgálja.

- Én tudom, hogy ki szórta le a cserepeket a tetőről, de nem mondom meg - veszi át a szót egy huszonéves, mackós fiatalember. - Ez volt a falu akarata, és kész!

- Nem a romákkal van bajunk - szabadkozik egy idős asszony, aki szintén végignézte a rombolást. - A bedőtanyaiaktól viszont félünk. Rettenetes a hírük. A németkéri romákkal semmi bajunk, csak az idegenekkel. A hét végén is vagy tíz házat kipakoltak a faluban, amíg a búcsú volt és sokan mulattak. Elvittek sok mindent, tévét, húst, bort.

- Maguk tudják, kik voltak a betörők? - szólok közbe.

- Nem. De nyilván nem idevalósiak lehettek. Hát ezért nem kellenek ide idegenek!

Kolompár Károly és felesége a csütörtöki események hatására letett arról, hogy Németkérre költözzön.

- Kolompárék nem érdemlik meg, hogy így gyűlöljék őket - mondja Solt Pál. - Bedőtanyán vannak ugyan börtönviselt emberek, de ők nem azok, Karcsinak sosem volt baja a törvénnyel, ő Pakson dolgozik. Egy gyerekük van, és az asszony most áldott állapotban van. Nem tudom, mi lesz velük. Van is házuk meg nincs is.

Tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartott Pakson Bor Imre, a város polgármestere és Horváth Aladár. A polgármester megismételte korábbi álláspontját, amely szerint az önkormányzat jogszerűen és ügyfélbarát módon kezelte a bedőtanyaiak ügyét, amikor igyekezett minél gyorsabban otthonhoz juttatni a fedél nélkül maradt családokat. A paksi önkormányzat irányítói belátták, hogy a környező falvak tiltakozó akcióival szemben keveset tehetnek, ezért új megoldást keresnek a bedőtanyaiak sorsára. Első lépésként a sátrak helyett komfortos ideiglenes szállást biztosítanak egy-két napon belül a fedél nélkül maradt családoknak. A lebontott bedőtanyai épület lakóival megbeszélik, hogy milyen lehetőségek vannak hosszú távú lakáshoz juttatásukra. A polgármester azt mondta: külön-külön foglalkoznak a családok elhelyezésével. Hiszen volt, aki tulajdonosként, és volt, aki bejelentés nélkül idevetődött rokonként, ismerősként húzta meg magát a bedőtanyai cselédsoron. Az említettek lakáshoz jutási jogai különböznek egymástól.

Horváth Aladár arról beszélt: ő azt tartaná célszerűnek, ha a bedőtanyaiak lakásgondja Pakson nyerne megoldást. A Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Bedőtanyán - állami, városi és alapítványi segítséggel, a volt tulajdonosok munkájának igénybevételével - új lakásokat építsenek a lerombolt épület tulajdonosainak. A roma politikus hozzátette: a Paks környéki falvak tiltakozása és főleg a németkéri házbontás olyan történet, ami eddig Magyarországon nem fordult elő.

Horváth Aladár így fogalmazott:

- A Paks környéki falvak lakói szerint vannak olyan embertársaink, akiket nem illetnek meg olyan alapvető emberi jogok, mint a szabad költözés vagy a lakáshoz jutás joga. A németkériek cselekedetének üzenete az, hogy a középosztály nem akar együtt élni a leszakadókkal. Tudom, hogy a bedőtanyaiak közül többen bűnöket követtek el. De éltek Bedőtanyán bűntelenek, ártatlan gyerekek és elesett idősek is. A társadalomnak a bűnbe esett emberekkel szemben is toleránsnak kell lennie - hangsúlyozta Horváth Aladár.

Tegnap délután csaknem kétszáz helyi lakos vonult a megrongált ház elé. Németkéren ugyanis attól tartanak, hogy Kolompárék mégis megpróbálnak beköltözni az épületbe. A helyiek közül többen azt hangoztatták: a költözést akár erővel is megakadályozzák, és ha a tulajdonosok rendőri kísérettel érkeznének, akkor "utólag rendezik az ügyet".

Németkér polgármesterének ajtaján a következő idézet olvasható: "Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát, annak a neveltetésnek a következtében, amelyben legtöbbünk részesült."

A szavak J. N. Keynes-től származnak. Szépek, igazak. Okulásra érdemesek.