A Károli Gáspár Egyetemi Alapítvány nem kapott engedélyt arra, hogy a református zsinati iroda nagytermében tartsa meg az oktatás helyzetéről szóló konferenciáját. Az egyik előadót, Tenke Sándor teológusprofesszort úgy tájékoztatták, hogy a dunamelléki egyházkerület lelkészi vezetője, Hegedűs Loránt püspök tiltakozása miatt nem rendezhették meg a tanácskozást az eredeti helyszínen. A történtek hátterében feltehetően a közelgő tisztújítás és püspökválasztás áll.

Tenke Sándor négy évig volt a Károli Gáspár Református Egyetem rektora. Ennek az intézménynek a felügyeletét Hegedűs Loránt püspök és Takaró Mihály főgondnok látja el. A professzornak tavaly kellett távoznia a rektori tisztségből. Ezt követően bírósághoz fordult, állítva, hogy rágalmakkal és széles körben terjesztett hazugságokkal akarták ellehetetleníteni az egyházban. További feszültség forrása lehet, hogy Tenke Sándor kész elindulni Hegedűs Loránt ellenében a novemberben esedékes püspökválasztáson.

Visszatérve az oktatási konferenciához: a professzor elmondása szerint Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke először hozzájárult ahhoz, hogy a zsinati iroda adjon otthont az alapítványi rendezvénynek. Minderről Hegedűs püspök is értesült. Feltehetően úgy ítélte meg, hogy az esemény már a püspökválasztási kampány része, ezért emelt kifogást a helyszín ellen. Bölcskei Gusztáv "egyházpolitikai megfontolásokból" visszavonta az engedélyt, a tanácskozást végül a Stefánia-palotában rendezték meg. Az eredeti programban szereplő előadók közül - egyházi nyomásra - többen lemondták a részvételt. (Szerettük volna Bölcskei és Hegedűs püspök véleményét is megkérdezni, de lapzártánkig egyikükkel sem sikerült beszélnünk.)

A csütörtökön tartott tanácskozáson a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében Platthy Iván a kormány egyházpolitikájáról, Torba Nándor, az oktatási tárca főosztályvezetője az iskolákat érintő fejlesztési programról tartott előadást.

Tenke Sándor elsősorban a református egyház helyzetét, az államhoz fűződő viszonyát elemezte. A fontos feladatok közé sorolta, hogy az egyház keresse a kapcsolatot azokkal a csoportokkal - többek között az ateistákkal, a munkanélküliekkel, a szenvedélybetegekkel -, amelyekre eddig kevés gondot fordított.

A professzor szerint az elmúlt tizenkét évben kapott állami támogatás elegendő anyagi fedezetet nyújtott volna a református gyülekezetek hitéleti és létszámbeli megerősítéséhez, de a költségvetési pénzt az egyház egyes vezetői nem megfelelően használták fel. Tenke Sándor sajátos kapitalizmus kialakulását tapasztalja a református egyházban: a nagy gyülekezetek még nagyobbakká, a kicsik még kisebbekké válnak. Némelyik református közösségben a Nyugatot megszégyenítő luxuskörülményekkel, másutt dél-amerikai szegénységgel találkozni - tette hozzá. Tenke Sándor úgy vélte, az egyházban meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy néhány ember "ül a pénzeszsákon", és kénye-kedve szerint osztogatja a támogatást. A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy elméletileg az egyházkerületek vezetőinek jelentős, de a gyülekezetekhez képest csak kiegészítő szerep jut. A valóságban ezzel szemben a püspöki túlhatalom jelei mutatkoznak. Pedig - jelentette ki - nem a püspöknek van egyházkerülete, hanem az egyházkerületnek püspöke.

Tenke Sándor hangsúlyozta, hogy a református egyháznak anyagi és szellemi értelemben is függetlenné kell válnia. Nem szabad részt vállalni a napi pártpolitikai küzdelmekben, és a református lelkipásztoroknak különösképpen attól kell tartózkodniuk, hogy a szószékről is pártpropagandát folytassanak. Az egyháznak nem a jobb- vagy a baloldal, hanem Isten pártján kell állnia - mondta. Az országot érintő kérdésekben viszont a református egyház sem hallgathat, fel kell lépnie a szegénység, a társadalmi igazságtalanság vagy például az antiszemitizmus ellen.