Én soha nem állítottam, hogy az Akácos út zenéjét Kalmár Tibor írta volna. Ám ő nem a német szöveget fordította le (annak csupán cigányzenész motívumát vette át), a dalszöveg önálló alkotása. A német szövegben nem fedezhető fel "Akazien Strasse", az Akácos út Kalmár Tibor "találmánya", amely a dalt örökzölddé tette.

A Józsefváros című lapban fakszimilében közölt két kotta félrevezető lehet. Az elsőnek a bal felső sarkában ugyanis az olvasható, hogy "Arrangement für Salonspieler". Magyarul: "Hangszerelés szalonzenekarra", és a fénymásolt kotta a partitúra első hegedűszólamát (Violine I) jeleníti meg. Ez az egyetlen eddig ismert kiadvány, amelyen Pazeller Jakab neve olvasható, ám ez esetben is csak mint a mű hangszerelője. A hangszerelőt pedig a világon sehol nem ismerik el szerzőnek.

A második kottamásolatból kiderül, hogy az Akácos útnak eredeti román szövege is van. Erről azonban hallgattak a Pazeller-örökösök, mert ellentmondott volna azon állításuknak, hogy Pazeller Jakabot "a környékbeli román falvak dalai ihlették" az Akácos út zenéjének megírására. Véletlen lenne-e, hogy ezen a kottamásolaton nemcsak a zeneszerző, de a román szöveg írójának neve sem szerepel? Mindez Kalmár Tibor elmondását igazolja, miszerint a dalt szövegestül-zenéstül a híres román színésznő, Carmen Sylva írta. A művésznő bizonyára megfordult a divatos Herkulesfürdőn, ott találkozhatott a fiatal katonakarmesterrel, és előadhatta neki Nu m\'abandonna című saját szerzeményét, mely olyannyira megtetszett Pazeller Jakabnak, hogy zenekarára hangszerelte azt, majd később, Magyarországra települve kiadatta ugyanannál a Nádor Kálmán zeneműkiadó cégnél, amelynél minden más műve, köztük a Herkulesfürdői emlék is megjelent. Ugyan mi oka lett volna Nádornak, hogy a szerzők közül kihagyja a zeneszerző nevét? S ha így volt, a későbbiekben Pazeller Jakab miért nem tisztázta szerzői jogát? Erre haláláig még több évtizednyi ideje lett volna!

Hogy a titokzatos, ismeretlen dalszerző névtelenségbe kívánt burkolózni, arra még egy bizonyíték van. Három évvel később Kalmár Tibor ugyanerre a zenére újabb szöveget írt Te csak szeress, dalolj, nevess címmel, amely szintén ismert lett. Ez a mű a Bárd Ferenc és fia zeneműkiadó gondozásában jelent meg 1914-ben. Az eredeti kotta birtokomban van, borítóján az olvasható: "Szövegét írta Kalmár Tibor, zenéjét szerzette: D". Egy újabb titokzatos név, de ez sem Pazelleré...

Meggyőződésem, hogy Pazeller Jakab a becsületes osztrák katonatiszt életében soha nem állította, hogy ő az Akácos út zeneszerzője. Ha így lett volna, bejelentette volna az I. világháború kitörése előtt megalakult Magyar Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezetének vagy a jogutód Szerzői Jogvédő Hivatalnak. Ezt azonban nem tette meg, ellentétben a Herkulesfürdői emlékkel, amely a mai jogvédő szervezet, az Artisjus nyilvántartásában is mint Pazeller Jakab műve szerepel. Ugyanebben a nyilvántartásban az Akácos út egyetlen ismert szerzőjeként Káty Ferenc-Kalmár Tibort mint szövegírót tartják nyilván, s a zenére jutó jogdíjakat hét vagy nyolc "átdolgozó" részére megosztva utalják ki. Ezek között sem szerepel Pazeller Jakab neve. Tehát jogsértő cselekedet őt a dal szerzőjének nevezni!

A Pazeller-örökösök a nagypapa hagyatékában bizonyára megtalálták az Akácos út hangszerelt példányát, és az kapóra jött nekik, hogy a híres dalt Pazeller Jakabnak vindikálják.

Tiltakozásom oka az az eljárás, amellyel a Pazeller-örökösök Pazeller Jakabnak kívánják kisajátítani az Akácos út című dalt. Minthogy erre semmiféle jogalapjuk nincs, felszólítom őket, hogy a Pál utcai emléktábláról távolítsák el az Akácos út feliratot, mert az Pazeller Jakab emlékének inkább meggyalázása, mintsem hírnevének öregbítése. Ha pedig valóban Pazeller Frigyes úr birtokában vannak a nagyatyja szerzői mivoltát bizonyító dokumentumok, akkor sürgősen mutassa be azokat az Artisjusnál ahol ezzel nagy megkönynyebbülést válthatna ki, miután az Artisjus - jogelődeivel együtt - kilencven éve kutat az Akácos út hiteles zeneszerzőjének kiléte után...

Ifj. Kalmár Tibor