Szocialista politikusok szerint a programot nagyvonalú költekezés jellemezte. A leváltott kormánymegbízott, a Fidesz korábbi pártigazgatója viszont azt állítja: minden egyes forinttal el tud számolni. Horváth egy hónapja számolt be a programról a Belügyminisztériumban, azóta érdemi munkát nem végzett. A programszervező irodában nem tudtak mit mondani az érdeklődőknek. Néhány napja Váradi Kálmánné Arlóról azt panaszolta: házának salakbeton alapjából levált egy negyvencentis darab, és a kieső tömb majdnem agyonütötte hároméves lányát. A szolgáltató egy esetleges vezetéktöréstől tartva kikötötte nála a gázt. A telefont fogadó tisztviselő azt mondta neki, pillanatnyilag semmilyen információja nincs a program folytatásáról, tessék később érdeklődni.

A BM összesítése jelenleg száznyolcvanöt életveszélyessé vált salakos házat tart nyilván, a programnak ezek bontásával kellene folytatódnia. Az észak-magyarországi régióban összesen több mint ezer olyan lakóházat vettek nyilvántartásba, amelynek építéséhez az Ózdi Kohászati Üzemekben keletkezett martinsalakot használtak fel. A nyolcvanas évek második felében a cement kiváltására alkalmas építőanyagként árusított salakot különösen vonzóvá tette alacsony ára: tonnánként hatvan forintért lehetett megkapni a gyárban.

Csakhogy az ózdi telephelyen többféle salak keveredett, és a különböző fajták között óriási különbség volt. Erre azonban a nyolcvanas évek második felében a leállással fenyegető nagyüzemben senki nem figyelt oda. A kohóban képződött salak ugyanis korlátozott feltételekkel valóban alkalmas építési célokra, a hulladékvasat újraolvasztó martinkemencék salakja azonban nem. A nyolcvanas évek második felében azonban ez utóbbit is reklámozták és értékesítették. Horváth László, a most felmentett kormánymegbízott ezzel kapcsolatban azt mondta, a gyár akkori vezetőinek csak az számított, hogy megszabaduljanak a salakhegytől.

A betonba kevert martinsalakban idővel visszafordíthatatlan kémiai folyamatok kezdődtek, kéngáz szabadult fel, ami elporlasztotta a betont. Repedtek az alapok, nyílni kezdtek a falak. Hosszú évek után derült csak ki, hogy a betonba kevert martinsalak idézi elő a hibákat. Időközben az Ózdi Kohászati Üzemek jogutód nélkül megszűnt, így nem volt kit perelni a tönkrement házakért.

A problémára Maczkó Ferenc tarnaleleszi körjegyző több alkalommal is levélben hívta fel az éppen hatalmon levő kormányok figyelmét. 1998-tól a salakos házak ügyében lobbizni kezdett a Heves megyei Bélapátfalván élő fideszes országgyűlési képviselő, a későbbi kormánymegbízott, Horváth László is. A károsodott házakat összeírták, állapotukat a budapesti Építésügyi Minőség-ellenőrző és Innovációs Kht. mérte fel. Az épületeket öt kategóriába sorolták azzal a megjegyzéssel, hogy a házak állapota átlagosan hathavonta egy kategóriával romlik. A felmérés lezárása után három ház magától összeroskadt. Személyi sérülés nem történt.

Az Orbán-kormány 2000 nyarán döntött a helyreállítási program finanszírozásáról. Horváth Lászlót kormánymegbízottnak nevezték ki. Ez a cím helyettes államtitkári rangnak felel meg. Horváth irodát és szolgálati autót kapott, a Belügyminisztérium pedig havi bruttó 400 ezer forintos fizetést folyósított neki.

A munkálatok megszervezésével a budapesti Gyors Újrakezdésért Kht.-t (GYUK) bízták meg, a fővállalkozót - az életveszélyes állapotú házakra tekintettel - közbeszerzési eljárás mellőzésével választották ki. Négy ajánlattevő közül a budaörsi Baumag Holding Rt. kapta a megbízást.

Többen nem értették, miért kapta a szervezési feladatokat egy hárommilliós törzstőkével alapított társaság, amelyet a cégbírósági nyilvántartás szerint a helyreállításról hozott kormányhatározat előtt egy hónappal jegyeztek be. Keller László szocialista képviselő a parlamentben is megfogalmazta a Gyors Újrakezdésért Közhasznú Társaság közreműködésével kapcsolatos aggályait.

A kht. 4,2 százalékos tiszteletdíjat kap, amit a szabályok értelmében közhasznú célokra kell fordítania. A helyreállítással kapcsolatos feladatokra szánt 2,6 milliárdból megközelítőleg 110 millió forint a részesedése. A kht. több, katasztrófavédelemmel kapcsolatos tevékenységet lát el, működését szponzorok támogatják. Nemrégiben százmilliós költséggel vegyi és üzemi katasztrófa-előrejelző információs központot alakított ki Miskolctapolcán, több tízmilliós segélycsomagot visz Jugoszláviába, az árvízkárosult családok gyermekeinek pedig pszichodrámatábort szervezett.

A társaság ügyvezető igazgatója Székelyhidi István nyugdíjas határőr alezredes, aki jó barátságban van Bakondi Györggyel, a határőrség volt parancsnokhelyettesével, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjével. Huszonhat évig együtt dolgoztak. Információink szerint 2000 nyarán, a salakos házak helyreállításáról szóló kormányhatározat elfogadása előtti héten Valenta László, a Belügyminisztérium akkori kabinetfőnöke behívatta Székelyhidit és megkérdezte tőle: a GYUK képes lenne-e egy ilyen volumenű szervezési munka elvégzésére. Az igazgató igent mondott.

A salakos házak helyreállításáról szóló kormányhatározat alapján a károsultak választhattak: másik lakást kérnek, vagy régi házukat újjáépítik az állam költségén. A program első szakaszára, a legrosszabb állapotú csaknem száz épület lebontására és az érintett családok új otthonának megteremtésére először 1,8 milliárd forintot, majd néhány hónappal később további 800 milliót biztosított a kormány. Ez a pénz mostanra elfogyott.

A megoldás családonként több mint 25 milliós költséget jelent. (A számítás alapja: az eddigi felhasznált összeget el kell osztani a megsegített családok számával.) A pénzt azonban nemcsak az új otthonok megépítése, továbbá vásárlása vitte el, hanem számos más költséget is ki kellett fizetni: így például a földhivatali illetéket, az építés idejére albérletbe költözött családok szállását, az ezer repedező ház szakértői felmérését egyenként százezer forintos díjjal számítva, továbbá a bontási költségeket - ami az eddig elbontott 93 épület esetében házanként átlag 2,9 millió forintra jött ki.

A legdrágábban Egercsehiben zajlott a helyreállítás. Az 1600 lakosú faluban négy károsultnak építettek új házat. A négy épület költsége több mint húszmillióval haladja meg a település idei költségvetését, a házakra eddig 164 milliót fizettek ki, az utolsó számlák azonban csak a napokban érkeztek meg, azok ellenértékét még nem utalták át. Egy lakóházra 41 millió forint jutott. Pontosan annyi, mint amennyiért az önkormányzat új, 400 négyzetméteres óvodát épít. Ficzere Gábor Rákóczi úti házának megépítéséért 36 millió forintot fizettek ki. A fiatal férfi azt mondja: köszöni szépen az állam segítségét, hiszen tönkrement háza helyett új otthont kapott. De amikor meglátta a számlákon szereplő összeget, az jutott eszébe: mi lesz a többi károsulttal, ha egyetlen házra ennyit költenek?

Szabó István, Egercsehi polgármestere a helyreállítást kísérő furcsaságokra hívta fel a figyelmet.

- A tönkrement házak közül először az Iskola úton bontottak el egy épületet - meséli. - Két nappal az első ház lebontása után kaptunk egy számlát 5 millió 900 ezer forintról kiállítva. Megkérdeztem a jegyzőtől, megtagadhatjuk-e a kifizetését, hiszen ez a költség nyilvánvalóan irreális. A munkagépek ezen a környéken ötezer forintos óradíjjal dolgoznak. Mire fizessünk ki csaknem hatmillió forintot? Ennyi pénzért egy kisebb házat lehetne venni a településen. A jegyző azonban azt mondta: miután a kormánymegbízott a számlát aláírta és a kincstár a pénzt folyósította, nincs módunk visszatartani a pénzt. A pénzmozgás menete így fest: a helyreállítás költségeit az önkormányzatok fizetik ki, a pénzt pedig a Belügyminisztérium utalja át az államkincstáron keresztül a polgármesteri hivataloknak.

Az MSZP-s polgármester, aki harmadik ciklusát tölti hivatalában, nem hitte, hogy a közigazgatásban érhetik még meglepetések. Tévedett.

- Tavaly decemberben kaptunk egy csaknem negyvenmilliós számlát - folytatja. - Nem volt pénzünk, felhívtam a kivitelezőt, hogy nincs miből átutalni. Másnap felhívott egy úr a Gyors Újrakezdésért Kht.-tól, és azt kérdezte: miért nem szóltunk, hogy anyagi gondjaink vannak? Néhány nap múlva kilencvenkétmillió forint érkezett a számlánkra. Az idén, az év elején a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság munkatársai jártak a hivatalban, a helyreállítást ellenőrizték. Elmondtam, hogy a községi óvoda esetében pontosan tudjuk, mennyiért raknak föl egy négyzetméternyi vakolatot a falra, arról azonban fogalmunk sincs, hogy a helyreállítás millióit mire fizetjük ki. Azt felelték, ők nem pénzügyi szakemberek, nem is értenek a számlázáshoz.

A kivitelezők első számlái nemcsak Egercsehiben okoztak meglepetést. A szentdomonkosi képviselő-testület jegyzőkönyvben rögzítette, hogy nem kíván közreműködni semmilyen vélelmezhető törvénytelenségben, a pénzt azonban utóbb itt is kiutalták. Hevesaranyoson egy házat bontottak le, itt építkezés nem volt, a károsultnak használt lakást vásároltak. Az egyetlen épület lebontásáért 6,5 millió forintot számláztak.

Király György, Hevesaranyos polgármestere érdeklődésünkre azt mondta: a pénzt kifizették, de helybéli lakosok a még felhasználható építőanyag fejében ingyen is elbontották volna a házat. A tarnaleleszi körjegyző az idén nyáron készített feljegyzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a bontások és az újjáépítések költségei túlzottan magasak, mivel a munkát távolról irányítják, sok az áttétel és nagy a bürokrácia. Példaként említi a fővállalkozó Baumag Rt. által kiállított 6-9 millió forintos bontási számlákat, miközben a munkálatokat ténylegesen elvégző alvállalkozók csupán másfél milliót kapnak.

A munka nem egy helyen kapkodva folyt. Voltak települések, ahol a decemberben lerakott alapokat a beton megfagyása miatt vissza kellett bontani. Így történt például a fedémesi Vámos Gábor háza esetében is. Az igazságügyi szakértő kijött, megállapította, hogy a lábazat nem a tervrajznak megfelelően készült, ezért januárban visszabontották az egészet. Az alvállalkozóként dolgozó kivitelezővel szerződést bontottak.

A fővállalkozó, a budaörsi Baumag Holding Rt. szerződésében egyébként az szerepelt, csak első osztályú anyagot építhetnek be és első osztályú munkát végezhetnek. Az évi mintegy hatmilliárdos forgalmat lebonyolító rt. vezérigazgatója, Balázs István érdeklődésünkre azt mondta, amikor ajánlatot adtak, még nem volt ismert a feladat, úgy kalkulálták ki a 140 ezer forint plusz áfás négyzetméterenkénti díjat, a házak egyébként 120-130 ezer forintos áron épültek. Szerinte ez a költség átlagosnak tekinthető, az épületek azért drágák, mert túl nagyok, de, mint mondta, ők akkorát építettek, amekkorára megbízást kaptak. Arra a kérdésre, hogyan jutottak az újjáépítési megbízáshoz, Balázs István azt felelte, már korábban kapcsolatban álltak a GYUK-kal, a kht. szponzorai között a Baumag is szerepelt, így személyes ismeretség alapján kértek tőlük ajánlatot a házak megépítésére.

Székelyhidi István, a GYUK ügyvezetője szerint ők mindenben szabályosan jártak el. A kht. munkatársai szerint a félreértéseket az idézhette elő, hogy az önkormányzatoknál nem tudták: a kivitelezési munkálatokat tíz ütemben fizetik ki, az ütemezett kiadások pedig előleget is tartalmaznak a következő munkafázisra, ezért tűnhettek borsosnak például a bontási számlák. Véleményük szerint egy állami beruházás költségeit egyébként sem lehet összehasonlítani azzal, hogy egy kalákában építkező család mennyi pénzt költene. Tetemes kiadással jártak a szerződéskötések, az engedélyezési eljárások, a bontások és építések földhivatali átvezetései. Több településen drágította az építkezést, hogy a salakbetonos házak nem voltak rákötve a később épült csatornahálózatra, az új épületet azonban az előírások szerint be kellett kötni. A legnagyobb kiadást azonban a kormányhatározat azon tétele jelentette, hogy a károsultak az eredeti épületnek megfelelő házat is kérhetnek. Annak idején, éppen a salak olcsósága miatt hatalmas, két-háromszáz négyzetméteres épületek készültek, ennek megfelelően nagy alapterületűek az újjáépített otthonok is. Egercsehiben például van olyan ház, amely a GYUK nyilvántartása szerint 330 négyzetméteres alapterülettel épült újjá.

Az első újjáépített otthont március 21-én adták át Istenmezején. A következő hetekben több épületbe is beköltözhettek tulajdonosaik. A sietséget többen az országgyűlési választások közeledtével magyarázták.

Horváth László azt mondja: számított a felmentésére, menesztésének módja azonban megdöbbentette.

- Nem értem, miért kell a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatával fenyegetőzni, amikor még le sem zárult a Belügyminisztérium átfogó vizsgálata a helyreállításról - mondja. - Ez utóbbi vizsgálatot egyébként én kértem az esetleges félreértések tisztázására, miután beszámoltam eddigi munkámról a tárca közigazgatási államtitkárának. Ezután a távollétemben bejelentik a felmentésemet, amiről napok múlva sem kaptam hivatalos tájékoztatást.

- Nem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy fideszes politikus megőrizhet egy ilyen fontos kormányzati tisztséget. Az utóbbi egy hónapban nem is végeztem érdemi munkát, amíg a beszámolóm nem került a kormány elé - mondja Horváth László, aki arról is beszél, hogy háromfős irodája volt a Belügyminisztériumban. Szolgálati autót és gépkocsivezetőt kapott, amellyel egy év alatt nyolcvanezer kilométert utazott a salakos házak ügyében. Volt egy titkárnője, aki fölvette a telefonokat, és egy munkatársa, akit több mint kilencszáz károsult hívhatott folyamatosan.

- Szilvásváradon, ahol egy időben magam is laktam, több érintett családdal jó kapcsolatom volt - folytatja Horváth László. - Panaszkodtak, hogy éjjelente arra ébrednek, pattog a fal, vagy hatalmas csattanással leválik a csempe a fürdőszobában. A szemük láttára megy tönkre a házuk, amire éveket áldoztak életükből. Személyes tapasztalataim alapján köteleztem el magam a salakos házak ügye mellett.

Horváth László azt hangsúlyozta: az Orbán-kormány nagyvonalúsága irigységet szült. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni - állítja a volt kormánymegbízott -, hogy az előző kormányok semmit sem tettek a károsultakért. Az más kérdés, hogy Horváthot a pétervásárai egyéni körzetben így sem választották meg képviselőnek. Mindezt szintén azzal magyarázta: a nagyvonalú helyreállítás több településen irigységet és viszályt szült: aki új házat kapott, örült, akit a helyreállítás nem érintett és maradt a régi otthonában, az szerinte a szocialista vetélytársára szavazott.

Arra a felvetésünkre, hogy talán a túlzott nagyvonalúsággal lehet a baj, mármint hogy a negyvenmillióért épült házakat ma nem lehetne az érintett településeken húszmilliónál többért eladni, Horváth László azt válaszolja:

- Házat építeni Tarnaleleszen sem olcsóbb, mint Budapesten. Más kérdés, hogy az ingatlanpiacon jelentős eltérések lehetnek az árban. A pazarlásról és a felelőtlen gazdálkodásról szóló feltételezéseket pedig visszautasítom. A kivitelezővel 140 ezer forintos négyzetméterenkénti átalánydíjban állapodtunk meg, és ezt az összeget egyetlen esetben sem léptük túl.

A salakos házak helyreállításának első szakasza gyakorlatilag véget ért. Egercsehiben a legutolsó számlát a napokban még nem fizették ki a polgármesteri hivatalban. Ezt négy darab, a házak falára kiteendő emléktábla után állították ki, hogy mindenki tudja: az épület állami támogatással készült. Minden egyes emléktábla negyvenhatezer forintba került.

Egercsehiben négy újjáépült házon olvasható ugyanaz a felirat - összesen 184 ezer forintért. Áfa nélkül.