Fásítására tulajdonképpen már néhány évvel korábban, 1855-ben kísérletet tettek, mégpedig akáccal. Sikertelenül, a telepítés nagy része ugyanis kiszáradt. Szinte csodával határos, hogy egy példány ebből az ültetésből máig megmaradt. Ma ez a Népliget legöregebb fája: 147 éves, vagy talán már 150 is, ha figyelembe vesszük, hogy általában egy-két éves korában ültetik a fát. Fajtája szerint egylevelű akác, ami nem azt jelenti, hogy ez olyan akác volna, amelynek nem szárnyas a levélzete, hanem azt, hogy a csúcslevélke olyan nagy a többihez képest, mintha csak ő volna. A Könyves Kálmán körút mentén található az öreg fa. Termetével nem tűnik ki, már nem terebélyesedik, hanem fogy. Törzse dróthálóval van körbetekerve, kiüregesedett belseje pedig habszivaccsal kitöltve.

Sárkány József javaslatára készültek ugyan tervek Petz Ármin által, aki az Orczy-kert főkertésze volt, ezek azonban nem valósultak meg. Húsz év elteltével, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa sürgetésére kezdődtek újra a telepítések: platánokkal, hársfákkal, különböző fajtájú kőrisekkel, ostorfákkal és juharokkal. Ekkor épült fel a ligeti víztorony, amely a közeli tisztviselőtelepet látta el vízzel. Ma már nem működik, ipari műemlék, lakások találhatók benne.

A liget vízhálózata 1893 után épült ki, amikor is Ilsemann Keresztély, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia főkertésze lett a Városi Kertészet új vezetője. A csöveket a ligeti utak alá fektették, s a városi hálózatról adták a vizet, amiért a kertészet természetesen nem fizetett díjat, hiszen a pénzt a város az egyik zsebéből a másikba rakta volna. Ez a helyzet tulajdonképpen a mai napig fennáll, de évente csak 150 mm csapadéknak megfelelő mennyiséget lehet kilocsolni. Az eredeti, öntöttvas vezeték máig szolgál, a régi rézcsapokat az 1990-es évekig használták, csakúgy, mint a hozzájuk illeszkedő tömlőrendszert. Pesti László, a Főkert ligeti üzemegységének helyettes vezetője, a Népliget mindentudója egy régi rézcsapot a mai napig őriz a raktárban.

De térjünk vissza Ilsemann Keresztélyhez, mert tulajdonképpen ő alakította ki a park mai arculatát, útrendszerét, ő alapított faiskolát a mai FTC-atlétikapálya helyén, s adott területet olyan fajtagyűjteményeknek, mint Räde Károly tölgy- és hársgyűjteménye. Az egykori hárskülönlegességek közül ma már csak a krími hárs található meg, a tölgykuriózumok közül pedig a tornyos tölgy egy igen szép példánya. Ilsemann annak idején nem változtatott a domborzaton, így még ma is láthatók a természetesen kialakult dombok, melyek emlékeztetnek a régi, futóhomokos időkre.

A Népliget kialakulásának idejéből fennmaradt egy zománctábla, amely egykor a ligeti sétálókat figyelmeztette a betartandó szabályokra: "A sétányt a közönség figyelmébe ajánljuk. A fákat, bokrokat megsérteni és a gyepre lépni tilos. Kutyákat a sétányra vinni szigorúan tilos. A szabály ellen vétőket a hatóság 10 koronától 100 koronáig terjedő pénzbüntetéssel, esetleg megfelelő elzárással bünteti. A Székesfőváros Tanácsa." Kortörténeti dokumentum: megmenekülését annak köszönheti, hogy levétele után hamufogónak használták az igazgatósági épület cserépkályhájához.

A millennium idején a parkban körülbelül ötszáz lombhullatófa- és cserjefajta élt. Ma körülbelül ugyanilyen változatos az összetétel. Pesti László és Tarjányi Ferenc 2000-ben lezárt felmérése szerint 542 fás szárú növényfaj és -fajta található a Népligetben (fajtának a fajon belüli változatokat mondjuk). Köztük olyan különlegességek, mint Budapest legnagyobb vasfája, kínai gumifa, örökzöld tölgy, amuri dugófa, szárnyas dió. A fák száma körülbelül tízezer. Állítólag több, mint amennyit a terület ideálisan elbír.

A növényzet mellett érdemes még megemlékezni a liget régi, nevezetes épületeiről. Egyidős a parkkal a hajdani Ligeti Nagyvendéglő (más néven Népligeti Sörcsarnok) kastélyszerű épülete, amely 1895-ben épült, a város legnagyobb vendéglője volt, egyszerre 400 ember ebédelhetett benne. Egészen a második világháborúig működött. Azután a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat raktára lett, jó karban tartották, ám a rendszerváltás után a X. kerület és a főváros jóvoltából ebek harmincadjára jutott: ma katasztrófavédelmi kutyák kiképzőhelye.

A liget másik, alapítás kori létesítménye a mutatványosok tere volt. Az államosítás után azonban megszűntek az itteni mutatványosbódék. Egy kivételével: Kemény Henrik zöldre festett deszka bábszínháza ma is ott áll magányosan, felújítva, mementóul. Vitéz László atyja azonban csak hétvégenként jár ki ide, gyakorolni. Színháza mellett vaskos fekete nyár nő, melyet a mester 1956-ban ültetett, mint ezt a fán egy bevésés is hirdeti: KH 1956.

A Népliget híres szobrok menedékhelye is. Itt bújik meg például a terézvárosi katolikus templom mögé visszahelyezett oroszlános kút eredeti nőalakja (sokáig a kút is itt volt) és az a Tinódi-szobor, mely a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház előtt állt. És még egy nevezetesség a régmúltból, a királydomb, amely valóban az: az 1916-os, utolsó magyar koronázás királydombjának földjéből való.

Különleges értékei ellenére a Népligetet ma is sokkal kevesebben látogatják, mint nagy testvérét, a Városligetet.