"Miért éppen most történik mindez? Mert már türelmetlenek és nagyon csalódottak vagyunk. Jogfosztottnak érezzük magunkat. A pártok, a politikusok csak kihasználnak minket. Nem akarunk mi senkin bosszút állni, párbeszédre vágynánk, hogy hallgassanak meg minket, figyeljenek oda ránk. Hogy hol a határ? Azt egyelőre még nem lehet tudni..."

Dr. Fóris Eszter kétgyermekes budapesti orvosnő szavai ezek. Hosszú évekkel ezelőtt tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, később egy ideig rokonszenvezett a Miép-pel is. Aktívan azonban soha nem politizált. Április 8-án hallotta a Pannon Rádióban, hogy a XI. kerületben, egy alkotóházban várják azokat, akik úgy gondolják, "valami nem stimmelt a parlamenti választásokon". Kíváncsiságból, és mert csalódottnak érezte magát az első forduló eredményei miatt, elment. Nyolc-tíz, számára vadidegen embert talált ott.

Nézem a július 4-i Erzsébet hídi néhány órás blokád képeit. Öklöt rázó, zászlót lengető emberek. A düh pillanatai. Meg a félelemé, mindkét oldalon. A taxisblokád után valószínűleg az elmúlt tizenkét év második legemlékezetesebb megmozdulásaként jegyzik majd a krónikák a hídon történteket, és bizonyára sokan összevetik a Metész szervezte 1997. november 3-i országos agrárdemonstrációval is, amikor néhány száz ember kormányt gyalázó és antiszemita jelszavakat skandáló tüntetését - első ízben a rendszerváltozás óta - a rendőrség kergette szét a Kossuth téren.

A mostani hídfoglalásnál azonban eleinte nem volt világos, pontosan kik is szervezték?

A Napkelte című tévéműsor július 8-i adásában, a Kereszttűzben szerepelt Budaházy György, "az Erzsébet hídi demonstráció fő zászlóvivője" - ahogy őt társai mostanában nevezik. Bánó András riporter egyszer csak kiszólt oldalra, hogy jöjjön inkább ide, asszonyom, mondja el itt, a kamerák előtt a véleményét. Hosszú, barna hajú nő lépett ki ekkor a kuliszszák mögül, ahol addig hevesen gesztikulálva követte a beszélgetést.

- Nem akartam én a tévében szerepelni - meséli Fóris Eszter -, csak elkísértem Budaházy Györgyöt, akit aznap reggel meghívtak több televíziós műsorba is. Megbeszélnivalónk volt közben, két demonstrációt is terveztünk, Gyuri július 11-re, csütörtökre, mi pedig, a Nemzeti Szervezetek Szövetsége, azaz az újraszámlálásért demonstráló szervezetek összefogása, szombatra, de logikusabbnak tűnt, hogy együtt csináljuk. Azt lett a vége, hogy Gyuri teljesen rám bízta a szervezést. Grespik László is ott volt, ő fuvarozott aztán tovább engem, kerestünk gyorsan egy számítógépet, hogy megírjam a bejelentést és a területfoglalási kérelmet a rendőrségnek.

Az ezt megelőző hetek eseményeiről valójában keveset tudtunk. A híradásokból persze értesülhettünk arról, hogy valakik folyamatosan tüntetnek a Kossuth téren a szavazatok újraszámlálását követelve. Valaki éhségsztrájkot is folytat emiatt. Aki a kettes villamossal arra járt, talán vetett néhány pillantást rájuk.

Július 4-én, amikor néhány autó megbénította az Erzsébet híd reggeli forgalmát és ezzel szép lassan szinte az egész fővárost is, kiderült, hogy a Lelkiismeret \'88 csoport demonstrál már hetek óta a Kossuth téren, és Kocsis Imrének hívják éhségsztrájkoló vezetőjüket. (Két évvel ezelőtt Kocsis még a Kárpátok Magyar Nemzeti Radikális Pártot szerette volna megalapítani, és akkori programjában Szálasi Ferencet nevezte meg példaképének.) Budaházy György pedig, aki a hídfoglalás egyik vezetőjévé lépett elő, nem mellesleg a Magyar Irredenta Mozgalom megalapítója, amelynek a trianoni békeszerződéssel elvesztett területek visszaszerzése a legfontosabb célkitűzése.

De hogyan is jöttek ők most össze a szavazatok újraszámlálására?

- Még ott, a XI. kerületi alkotóházban eldöntöttük a választások két fordulója között - többségében értelmiségiek gyűltünk össze, és ott találkoztam először Budaházy Györggyel is, aki csak egyszer jelent meg -, hogy csatlakozunk a Lelkiismeret csoporthoz, hiszen ez a szervezet lépett fel először a nagy nyilvánosság előtt a választási csalások ellen - mondja Fóris Eszter. - Együtt írtunk a pártoknak, a Fidesznek és a Miép-nek, hogy együttműködésüket kérjük, azaz folyamatosan demonstrálva felajánljuk a segítségünket ahhoz: számlálják újra a szavazatokat, a rendőrség meg vizsgálja ki az esetleges választási csalásokat. Nem az a lényeg, ki nyerte a választásokat, hanem, hogy derüljön ki, csalt-e valaki a választásokon. Kértük az Országos Választási Bizottság elnökét, hogy ne hirdessék ki a végeredményt, hiszen több mint félezer esetleges választási csalásról szóló beadvány fekszik előttük. Semmi eredményt nem értünk el. Legnagyobb döbbenetünkre egyedül maradtunk, senki nem mozdult rajtunk kívül. Közben többször is demonstráltunk a Kossuth téren. Június 28-án összefogva a különböző csoportokat, a Nemzeti Szervezetek Szövetsége nevében juttattuk el a levelünket dr. Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, amelyben egyebek között azt írtuk: "Önnek érzékelnie kellett azt is, hogy a 2002. évi országgyűlési képviselő-választások során visszaélések történtek. Egyenként talán egyik visszaélés sem bizonyítható, talán nem éri el a választást érdemben befolyásoló minősítést, azonban alapos vizsgálat alapján mindig egy irányban tér el a statisztikai-matematikai számítások eredménye a »valós« eredménytől. A választást követően minden tisztázási igényt, bejelentést, kifogást elutasítottak a választási szervek és bíróságok azzal a hivatkozással, hogy a törvény nem ad rá módot." Kértük az elnök urat, hogy képviseljen minket az Országgyűlés előtt. Ez volt az utolsó jogi lehetőségünk, amit közöltünk is a levelünk átvevőjével, az elnöki hivatalban. Választ azóta sem kaptunk rá.

Fóris Eszter - aki a második fordulóban maga is tagja volt az egyik budai szavazókör bizottságának, bár ott éppen minden rendben zajlott le - csak hallomásból ismer olyan történeteket, hogy lefizettek, leitattak választókat, kolbászt adtak voksukért cserébe. Feltételezései vannak arról, hogy hogyan lehetett csalni, például: ha valaki az első fordulóban olyan körzetben szavazott, ahol eredményes volt a választás, ám a második fordulóra átjelentkezett egy másik városba, mondjuk Budapestre, akkor másodszorra is szavazhatott, noha egyszer már bejuttatott egy képviselőt a parlamentbe.

Mint mondja: őket az gondolkodtatta el, ha ilyen kis különbséggel győztek a jelenlegi kormánypártok, minden egyes voksnak jelentősége lehetett. Persze, ha egy esetleges újraszámolásnál kiderülne, hogy minden rendben zajlott, fejet hajtanak a végeredmény előtt. És ha a mostani ellenzék manipulált volna, azt is szeretnék nyilvánosságra hozni. Az újraszámláláshoz azonban ragaszkodnának, függetlenül attól, hogy a legtöbb körzetben ezt már megtették a választások idején. Újra kell számlálni, biztos, ami biztos.

A doktornő csak a Pannon Rádióból értesült arról, hogy július 4-én mi történt a hídon. Dolgozott, így eleinte csak telefonon tartotta a kapcsolatot a demonstrálókhoz csatlakozott szimpatizánsokkal. Állítólag maguk a hídlezárók is rövid akcióra készültek, arra számítva, hogy gyorsan szétkergetik őket. Ám a rendőrség eleinte tanácstalan volt, később az illetékesek azt mondták, erősítésre várt, mindenesetre nem avatkozott közbe. Ezalatt pedig gyűltek-gyűltek a szimpatizánsok.

- A hídlezárás törvénytelen volt, de Budaházy Gyurinak abban igaza van, csak így tudta elérni, hogy végre mindenki odafigyelt ránk, és rajta keresztül, az ő révén az ügyre is. Higgye el, a visszautasítás hergelte fel az embereket, az, hogy semmibe vettek minket. Július 4-én csütörtökön is ez a csalódottság vitte át a tömeget a hídról a Kossuth térre. Még hangosbeszélő sem volt, otthonról telefonálgattam, hogy szerezzek egyet, meg szónokot is hozzá, aki irányítaná az embereket, hogy kordában tartsuk az eseményeket. Megpróbáltam felhívni Gyarmati Dezsőt, hiszen ilyen hangszórókat sporteseményeken használnak a leginkább, de nem értem el, Grespik Lászlót meg kértem, hogy itt a lehetőség, menjen ki, és szónokoljon, eljutottam Hende Csabáig is, aki a polgári köröket szervezi, de ő is - akár a többiek -, elutasított. Délután hatkor már oszlott volna a tömeg, untak ott ácsorogni cél nélkül az emberek, aztán a rendőrség elkezdte kiszorítani a tömeget a térről, erre persze elszabadultak az indulatok.

Fóris Eszterrel több mint négy órát beszélgettünk, még a július 11-i, újabb, ezúttal bejelentett tüntetésük előtt. "Mi mindig a jogi keretek között láttuk a hosszú távon célba vezető valódi megoldás egyetlen járható útját", és a doktornő biztosított arról, hogy tudomása szerint Budaházy Györgyék sem terveznek több hídfoglaló akciót. Népszavazást viszont kezdeményeznek, egyrészt, hogy számlálják meg kézzel újra az összes szavazatot, és ne semmisítsék meg a szavazólapokat, valamint, hogy az Országgyűlés teremtse meg a jogi feltételeket a választási visszaélések kizárásához, továbbá az eredmények társadalmi ellenőrzéséhez. Ha azonban kifutnak az időből, és közben megsemmisítik a törvényben előírt 90 napos határidővel a szavazólapokat - akkor kényszerűségből nemzetközi bírósághoz fordulnak. Természetesen két demonstráció között.

Fóris Eszter azt mondta: most az összefogás a fontos, a folyamatos, országos, minél több embert megmozgató erőszakmentes ellenállás. Ahogy azt Gandhi tette.

Ezek szerint mellékes, hogy a Nemzeti Szervezetek Szövetségében részt vevő csoportok valójában milyen eszméket vallanak a magukénak. És ettől csapdahelyzetbe kerül az ember, nehéz ellene érvelni, hiszen az utóbbi időben a politikai elit is kénye-kedvére játszik a demokratikus intézményekkel, a kölcsönös (megalapozatlan és megalapozott) vádaskodások özöne elfedi a józan érveket, a higgadt elemzést, a távolságtartó tárgyilagosságot.

Az sem vigasztaló, hogy a notórius tüntetők kisebbségben vannak, és valószínűleg hiába is vonulnak ki megint a héten, tiltakoznak majd a jövő héten is a szavazólapok megsemmisítése miatt.

- Az újraszámlálás követelése apropó arra is, hogy megmutassuk a hatalomnak - ha már a kampányban többször is megszólítottak minket -, ismerjük a jogainkat, és szeretnénk élni is velük. Rájöttünk, hogy nem bízhatunk már senkiben, mert a pártok csak felhasználnak minket, kivárnak, vajon mit tesz a nép, és ez nekik mire lehet jó, de azt senki nem kérdezi meg tőlünk: mi mit szeretnénk? Kezünkbe vesszük a dolgok irányítását, erkölcsi megtisztulást követelünk.