Mozgósítás és cinizmus

A társadalmi-gazdasági-kulturális távolságok csökkentése vagy áthidalása nélkül sem Nyugaton, sem nálunk nem állítható meg a szélsőjobb előretörése. Mi a különbség a jobb- és a szélsőjobb, Orbán Viktor és Csurka István, illetve a Fidesz és MIÉP között? Milyen törésvonalak osztják meg a magyar társadalmat? Mi a teendője ebben a helyzetben a győztes politikai erőknek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Hegedűs Zsuzsa szociológussal.

- Ön a kilencvenes évek elején az egyik alapítója volt a Tégy a gyűlölet ellen! elnevezésű civil szerveződésnek, amely a szélsőjobb ellen jött létre. Évek óta Párizsban él, és közvetlen közelről szembesül a Le Pen-jelenséggel. Szociológusként, állampolgárként hogyan látja mindazt, ami az elmúlt években, illetve a választások óta eltelt hetekben nálunk történt?

- Pozitívnak tartom, hogy az előző választásokhoz képest közel húsz százalékkal többen mentek el szavazni. Csakis ennek köszönhető, hogy az idén a MIÉP kiesett a parlamentből. De ennél is fontosabb, hogy az emberek elutasították azt a gyűlölködést, kirekesztő politikát, cinizmust, amely az utóbbi években - nemcsak a MIÉP-nek köszönhetően - elhatalmasodott az országban.

- Azt mondja, hogy az előbb említett magatartás nemcsak a MIÉP sajátja.

- A két választási forduló között a Fidesz egy az egyben átvette a szélsőjobb tematikáját, mozgósítási formáit, stílusát, rágalomhadjáratát. A demokratikus ellenzéknek le kellett győznie a teljes jobboldalt, beleértve a szélsőjobbot is. A magas részvétel nagy legitimációt ad a győzteseknek, akik a demokráciát, az európai utat képviselik. Amiért viszont nem vagyok boldog, és amit nagy veszélynek látok, az az, hogy noha a MIÉP nincs bent a parlamentben, de a rá jellemző szélsőjobbos tematika, stílus, filozófia, viselkedés és gyűlölködés nemcsak, hogy jelen van a törvényhozásban, de csaknem az egész jobboldalt maga alá gyűrő Fidesz hivatalos politikája és ideológiája is lett.

- Nem túlzás ez? Ön ezzel szélsőségesnek nevezi a Fideszt.

- Ez így van, s ez sokkal súlyosabb, mintha a MIÉP 5,01 százalékkal bekerült volna a parlamentbe. Különben két oka volt annak, hogy 1992 őszén elindítottuk a Tégy a gyűlölet ellen! kezdeményezést. A szélsőjobb nézetek megjelentek az akkori legnagyobb konzervatív pártban, az MDF-ben, mégpedig egy dolgozat formájában, amelynek Csurka István, az MDF egyik alelnöke volt a szerzője. Ezzel párhuzamosan a gyűlölködő, kirekesztő viselkedés, nevezetesen a roma kisebbség ellen "lent" is megjelent, mi több erőszakos cselekmények formájában öltött testet. Célunk az volt, hogy a felhívás aláírásával minél többen mondjanak nemet a gyűlöletbeszédre és a kirekesztésre. S ezzel arra kényszerítsük a konzervatív pártokat, hogy ugyanúgy határolódjanak el ettől a szélsőséges irányzattól, mint Franciaországban és Németországban. Azt is akartuk, hogy mindenki kezdje el helyben a cselekvést. Azzal, hogy a felhívást három hónap alatt 300 ezren aláírták, elértük, hogy 1993 elején az MDF kizárta Csurka Istvánt, s ebbéli magatartásán a párt később sem változtatott.

- Most miben látja a problémát?

- A mai szélsőjobboldal témái, viselkedési formái nem azonosíthatók sem a fasizmussal, sem a "tradicionális" po-pulizmussal vagy a nacionalizmussal. A sémák egyszerűsített átvétele mindig redukciót jelent. Ráadásul a szélsőjobb jelenlegi európai előretörése például Franciaországban vagy Hollandiában, arra mutat, hogy itt egy egész Európát érintő s a demokrácia alapértékeit veszélyeztető jelenségről van szó. Ennek valós okai az információs társadalomban, valamint a globális világba való integrációval együtt járó strukturális problémákban keresendők. A holland példa azt is mutatja, hogy a szélsőjobb előretörése nem magyarázható egyszerűen a rasszizmussal.

- Térjünk vissza a Fideszhez!

- A Fidesz szélsőjobbra tolódása, pontosabban "lepenizálódása" azért életveszélyes, mert itt egyrészt nem egy kisebbség, hanem a jobboldalt teljes egészében bekebelező párt vállalja fel a szélsőjobbtól kölcsönvett tematikát, retorikát és politizálási stílust, ami Európában példa nélküli. Másrészt, ami Csurka esetében meggyőződés, az a Fidesz esetében cinizmus. Ezt viszont nem veszik komolyan a véleményformálók és a közvélemény. Miért van az, hogy bár a Fidesz 1998 óta egyértelműen ebbe az irányba megy, ezt a pártot mégis megértéssel, kissé tréfásan szemléli szinte mindenki, beleértve a véleményformálókat is? A "fiúkról" beszélnek és írnak, akiknek majd "benő a fejük lágya". Mintha a véleményformálók nagy része éveken át nem vette volna komolyan az "egész pályás letámadást". Gyakran hallani, hogy fiatalokról van szó. De miért volna az életkor érdem? Másrészt a negyvenéves politikus egyáltalán nem fiatal. A fiatal a húszéves gyerek. Itt bizony 1998 óta autoriter, csendes hatalomátvétel történt.

- Már miért ne történt volna hatalomátvétel, hiszen 1998 nyarán a Fidesz nyert?

- A győzelem nem a hatalom, hanem a kormányzás átvételét jelenti. A pluralista demokrácia azon alapul, hogy mindenki elismeri: a választói szuverenitás adja a pártok legitimációját. Ez nem mérlegelés kérdése, hanem alapelv, amelyet a legutóbbi választásokon elszenvedett vereség óta a Fidesz minden áldott nap megkérdőjelez.

- Lásd: nem ellenzékben vagyunk, hanem kisebbségben. A haza nem lehet ellenzékben stb.

- A Fidesz kezdettől fogva megsértette a demokráciát, amikor az ellenzéki pártok legitimációját kétségbe vonta azzal, hogy 1998 nyarán kijelentette: aki nem szavazza meg a kormányprogramot, az nem a nemzet érdekeit képviseli. Azaz hazaáruló. Ha burkolt formában is, a hazaárulózás tehát nem 2002-ben, hanem 1998 júliusában kezdődött. A Fidesz hatalomgyakorlása teljesen kiszámított volt, spontán lépést nem tettek. Valószínűleg az volt bukásuk egyik oka, hogy azt hitték: annak idején mindent megtanultak, a többi pedig csak píár- és marketingkérdés. Ez, mint kiderült, nem így van, de ez legyen az ő problémájuk. A Fidesz bukásának másik oka: a cinizmus. A Fidesz előtt nálunk még nem volt cinikus párt. A politikában ahhoz, hogy meggyőzzem az embereket, mondanivaló kell. A meggyőzés elsődleges forrása mégiscsak az, hogy hiszek azokban az értékekben, amelyek nevében beszélek. Az azért elég szokatlan volt eddig, hogy nyolc év alatt egy párt alternatívból átmenjen liberálisba, majd egy váratlan pillanatban úgy dönt, hogy keresztény-konzervatív párt lesz. A Fidesz száznyolcvan fokos fordulatai arról szóltak, hogy nem az az érdekes: miben hisznek. Hanem, hogy mivel lehet hatalomra kerülni. Ez az igazi cinizmus.

- Ha ez mind így igaz, akkor miért sikerült mégis elérniük, hogy a szavazók csaknem fele a Fideszre voksoljon?

- A szocialista-liberális koalíció "vesztét" négy éve a demokrácia- és a jövőképdeficit okozta. 1998-ban a Fidesz ezt a jövőképdeficitet használta ki. Azzal a programmal állt elő 1998-ban, amit az emberek a szocialista-liberális koalíciótól vártak. Az előző kormány által rendbe hozott, és tartós növekedési pályára állított gazdaságra támaszkodva a Fidesz szociáldemokrata tézisekkel rukkolt elő, s azt mondta, hogy mostantól a cél a magyar családok felemelkedése. Azaz: "egy kicsivel mindenkinek jobb lesz". De mégsem ez történt, mert a társadalom felső rétegeit valóban jobb helyzetbe hozták, de mindezt az alsó rétegek még nagyobb elszegényedése, elnyomorodása árán tehették meg.

- A Fidesz négy évre rá, 2002-ben e miatt a cinizmusa miatt bukott meg?

- A cinizmus, ugyanúgy mint a korrupció, diszkreditálja a politikai elitet és demoralizálja a társadalmat. Az emberek méltóságban akarnak élni, nem pedig csalni. Ha viszont azt látják, hogy fent cinikusan osztogatnak, s kihasználnak minden joghézagot a szabályok áthágására, és nem tartják be azokat a normákat, amelyek tiszteletét megkövetelik az állampolgártól, akkor egy idő után az emberek nem veszik komolyan a szövegeket, s az ezt képviselő pártok elvesztik a hitelüket. A magyar társadalom fejlettebb, mint a pártjai. A társadalom nyugati típusú értékeket vall, miközben a pártok ettől jócskán el vannak maradva. Különösen igaz ez az elmúlt négy év kormányzati-közéleti gyakorlatára.

- Nincs jó véleménye - ahogy fogalmazott - a véleményformálók Fidesszel kapcsolatos "megengedő stílusáról".

- Az értelmiségnek és a médiának az a dolga, hogy a veszélyekre felhívja a figyelmet. Ehelyett a Fidesz esetében a véleményformálók többsége elbagatellizálta a veszélyeket. Tegyenek kísérletet egyszer arra, hogy Orbán Viktor szövegeit Csurka Istvánnak tulajdonítják. A magyar értelmiség egy Csurka-mondat hallatán felháborodik, de, ha Orbán mondja ugyanazt, akkor elnéző, megengedő vele szemben. Miközben Csurka sokkal kiszámíthatóbb, és ennyiben, de csakis ennyiben, kevésbé veszélyes, mint Orbán. Csurka egyáltalán nem cinikus. Hisz valamiben, amivel egyáltalán nem értek egyet, de azt tudom, hogy holnap sem fog mást mondani, mint ma vagy tegnap. Ezért van az, hogy vele szemben a társadalom természetes védekezőképessége sokkal jobban működik, mint a Fidesszel szemben. Holott a Fidesz egy az egyben átveszi a modern szélsőjobb "háborús" stratégiáját. Politikai ellenfelei legitimitását azzal akarja megszüntetni, hogy a választók bizalmáért folyó békés versengést, ami a demokrácia lényege, egy külső veszéllyel szembeni valós háborúnak állítja be. Ezt a háborút a "nemzet" nevében Nyugaton a külső betolakodók, a bevándorlók ellen, nálunk pedig a külföldi tőke, valamint ezek "itthoni" szövetségesei, ellenzéki pártok, zsidók stb. ellen folytatják. Csakhogy e diskurzusnak nem egyszerűen a választók megnyerése, hanem egy olyan autoriter politika legitimálása a célja, amely éppen a nemzet érdekében folytatott háborúra hivatkozva nemcsak a demokrácia intézményeit üríti ki, mint ahogy a Fidesz tette négy éven át, hanem annak alapját, a többpártrendszer legitimációját is kérdésessé teszi. Erre a legjobb példa a Fidesz új "tömegmozgalma". A Fidesz nem társadalmi kezdeményezést, hanem egy bármikor mozgósítható "hadsereget" próbál létrehozni. Vagyis pont az ellenkezőjét annak, amit civil szerveződésnek, társadalmi vagy politikai mozgalomnak nevezünk. A cél nem az önszerveződés, hanem a destabilizálás, vagy, ami az utolsó hetekben elköltött százmilliárdokat illeti, a tartalékok "felégetése". Ugyanúgy történik minden, akár egy háborúban. Ez a politika tehát nemcsak a jelenlegi kormányt, hanem a demokráciát és a magyar társadalom jövőjét is veszélyezteti.

- Eközben a magyar társadalom, ugyanúgy mint a nyugati, át meg át van szőve a több-kevésbé sikeres struktúraváltást követő törésvonalakkal. Ön szerint melyek ezek?

- A struktúraváltás nyertesei és vesztesei közötti növekszik a szakadék. A korszerű szakmákban dolgozó városi rétegeknek a modern világba való integrálását a külföldi tőke biztosítja. A szakadék másik oldalán találhatók a leszakadók, akiknek nincs konvertálható tudásuk. Emiatt, mint Nyugaton is, kiesnek a versenyből. Az MSZP és SZDSZ sikerének első számú magyarázata pontosan az, hogy mindkét párt programjában a leszakadó társadalmi csoportok és régiók felzárkóztatása elsőrendű feladatként szerepelt. A másik szakadás nem annyira társadalmi, mint kulturális jellegű. Ez az információs társadalom tevékenységi és értékkörébe tartozók és az attól távol álló, azon kívül rekedő rétegek közötti szakadék. Ami Magyarországot illeti, ebbe a résbe tudott behatolni a Fidesz nacionalista retorikája. A jövő nélküli falusi lakosság tradicionális értékeket vall. De vannak olyanok is, akik nem tartoznak a társadalmilag leszakadók közé, viszont nem akarnak beszállni a versenybe. A magyar vállalkozók egy része ilyen. A Fidesznek az volt a stratégiája, hogy ezeket a rétegeket az állami megrendelésekkel mintegy kivonja a versenyből. A Fidesz úgy támogatta őket, hogy verseny nélkül is boldogulhassanak. Ez nem gazdasági patriotizmus, hanem klientúra-építés. A gazdasági patriotizmus ugyanis pontosan azt jelenti: az állam segíti a magyar vállalkozókat abban, hogy képesek legyenek beszállni a versenybe, például multinacionális, modern vállalatokkal kötött beszállítói szerződések támogatásával. Figyelembe véve, hogy mind a társadalmi, mind a gazdasági és regionális felzárkóztatás a jelenlegi kormány programjának elsődleges céljai között szerepel, e kettős szakadék áthidalására ma a magyar társadalomnak nagyobb esélye van, mint sok nyugati szomszédunknak.

- Ősszel önkormányzati választások lesznek.

- Mind a nyugati, mind a magyar társadalomban nagy az igény a közvetlen demokráciára. Az önkormányzati választási kampány a helyi párbeszéd megteremtésének lehetősége. Ezt kihasználva mind az SZDSZ, mind az MSZP kezdeményezhetné a helyi fórumok "rendszeresítését", ahol a helyben élők megbeszélhetnék közös dolgaikat, el-, illetve beszámoltathatnák képviselőiket, az önkormányzatiakat ugyanúgy, mint az országosakat. Ez egyszerre erősítené a részvételi demokráciát és a társadalom önszerveződését. Vagyis pontosan azt a két dolgot, amiért a választópolgárok többsége a jelenlegi kormánypártokat választotta a Fidesz szélsőjobboldali ideológiába bújtatott hatalmi törekvéseivel szemben.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.