Ha még egy kicsit ferdébben ragasztotta volna föl Lauker Mór azt az ötfilléres bélyeget a fehér fogú, dús hajú szendét ábrázoló képeslapra, akár gyanakodhatnánk is, hogy titkos üzenet rejlik a dologban, és nem más ez, mint a bélyeg útján való szerelmi évődés minősített esete. Dr. Bálint Dénes Szerelmi levelezője szerint - kiadta Eisler G. Kiadóhivatala Budapesten - legalábbis a jobb fölső sarokba ragasztott, jobbra dőlő bélyeg jelentése nem más, mint a szerelmesek legjellemzőbb kérdése: "gondolsz rám?".

Jó, mi? És képzeljék, úgy száz évvel ezelőtt külön volt bélyegnyelvük a képeslapoknak, és külön a leveleknek. Ha ugyanezt az ötfilléres darabot balra döntötte a ragasztó, arra utalt, hogy a szokott helyen találkozhatnak; ha fejjel lefelé fordította, az iránt érdeklődött, haragszik-e rá, akinek ír; ha pedig egyenesen állt a bélyeg, mi mást is jelenthetett volna, mint hogy közömbös a címzett iránt.

Lauker Mór azonban e trükkök egyikét sem vetette be, amikor a Szépreményű Sternberg nővéreknek írt képeslapot, sőt lefogadhatjuk, hogy meg sem fordult a kezében dr. Bálint Szerelmi levelezője. Ha ismerte volna a jeles szakmunkát, tán Eötvös József bárótól idézett volna olyanokat, hogy "A szív, mint a mágnestű, csak akkor találja nyugalmát, ha oly helyzetbe jutott, mely természetes hajlamainak megfelel." De nem. Lauker Mór így fogalmazott 1914. május 8-án feladott képeslapja hátulján: "Kedves Hölgyeim Felkérem, hogy szombaton - azaz 10-én - 1 9 órakor, ha lehetséges az ablakból kinézni én lent fogom önöket majd várni. Akarok önökkel valamit beszélni talán érdekli majd kegyedéket. Addig is a viszontlátásra maradok tisztelőjük Lauker Mór". Az üzenethez még egy bizonyos Brach Dezső is hozzáfűzött néhány szót: "Üdvözlöm önöket kiket már rég nem láttam" - írta.

A Dob utca igazi, nyüzsgő kereskedőutca volt akkoriban. A 20. számú ház, amelynek első emeletére Lauker Mór a Sternberg nővéreknek a lapot küldte, háromemeletes, tekintélyes, hosszú sarokház volt. Főlépcsőházában ma is megcsodálható a gyönyörű kovácsoltvas korlát, továbblépve pedig meghökkenti a látogatót a Holló utca mentén mélyen benyúló, függőfolyosókkal keretezett udvar. Száz évvel ezelőtt negyven családfőt jelzett itt a címtár. Akadtak köztük kereskedősegédek, szabók és szűcsmesterek, volt lakáskiadó, bérkocsi-tulajdonos, húskereskedő, kőrajzolósegéd, fodrász, kávés és borügynök.

Csak Sternberg nem akadt köztük egy sem. Habár a Dob utcában a lakcímjegyzék szerint fél tucat Sternberg is lakott - Ábrahám például kereskedő volt a 27.-ben, József könyvkereskedő a 38. alatt, Vendelné fodrásznő a 25-ös számú házban, Sternberg Zebulon Jonathán pedig a 24.-ben vitt régiség- és hangszerkereskedést -, a nővéreknek semmi nyomuk. És ha már itt tartunk, azt is meg kell jegyeznünk, hogy Lauker Mór és Brach Dezső nyomát is hiába keressük a címtárakban. Az előbbi vezetéknév teljesen ismeretlen a fővárosi lajstromokban - legfeljebb Laufer Mórként találhatnánk egy magánhivatalnokot a Dob utca elejéhez felettébb közel fekvő Károly körút 5.-ben -, a Brachok esetében meg csak találgathatjuk, melyikük rokona lehetett talán a Sternberg nővérektől oly sokáig távol lévő Dezső.

Sosem fogjuk megtudni, kikönyököltek-e a nővérek azon a kilencven évvel ezelőtti szombaton este az első emeleti ablakba. Az is örök titok marad, mi volt az a fontos dolog, amelyet ilyen sajátos körülmények között kívánt a tudtukra adni Lauker Mór. Az viszont biztos, hogy másfél hónappal később, június 28-án Gavrilo Princip Szarajevóban megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst. Július 25-én az Osztrák-Magyar Monarchia területén részleges mozgósítás kezdődött, majd három nappal később az állam hadat üzent Szerbiának. Július 31-én már általános mozgósítás volt a Monarchiában. Kicsit aggasztó, hogy Lauker Mór és Brach Dezső nevét a háború utáni címtárakban sem lehet föllelni./p>