"Budapest szebbé tételének mozgalma nem új keletű. Munkánk során, már az elmúlt évben, a komoly eredmények mellett még komolyabb tapasztalatokra tettünk szert. Azt tapasztaltuk, hogy fővárosunk lakói szívesen vállalják fővárosunk szépítését." 1961 májusát írták, amikor a Hazafias Népfront XVIII. kerületi bizottságának titkára papírra vetette ezeket a bizakodó sorokat.

Addigra már - derül ki a XVIII. kerületi tanács Híradója című lapból - a társadalmi munkák koordinálására felállt a tanács, a KISZ, a Nőtanács, a Szakmaközi Bizottság és a Népfront képviselőiből alakult operatív testület. Így semmi sem akadályozta, hogy pótolják a Vörös Hadsereg úti fákat, kavicstakarót terítsenek az elhanyagolt földutakra, és higiénikusabbá tegyék a piacok környezetét. A lőrinciek és az imreiek persze a kerület határain túl is készek voltak tenni a közösségért: abban az évben például a Lágymányosra tervezett vásárváros területén szorgoskodtak.

Ne higgyük persze, hogy bő negyven évvel ezelőtt kizárólag a lakosság vállát nyomta a kerületfejlesztés minden gondja. A tanács arról számolt be a Híradóban, hogy 3,4 millió forintból négy kilométernyi vízvezetéket és több járdát terveztek építeni, de még 130 új lámpatestre és parképítésre is futotta. Az iskoláknak "az oktatási reform célkitűzésének megfelelő" politechnikai műhelyeket szántak, emellett fejleszteni kívánták a lőrinci és az imrei piacot. Első lépésben kialakították a fedett árusítóhelyet, amit az áruellátás javítása érdekében megtett lépések követtek. A Híradó azonban felhívta a figyelmet: a mindennapos árusítás csak úgy valósítható meg, ha felvilágosító munkával tudatják, a háziasszonyok immár odahaza is megkaphatnak mindent, amiért korábban a kispesti piacra jártak. Ezzel "segítik kerületünk fejlődését, lendületet adnak az árufelhozatal növelésének".

A kerületi tanács azonban nemcsak a háziasszonyok, hanem a fiatalok elvágyódásának is szerette volna elejét venni. A lap egyenesen így fogalmazott: "Mi az, hogy nincs egy rendes hely? Meg hogy »ha jogom van dolgozni, jogom van a pénzemet elkölteni ott, ahol én akarom«? Ezt a szemléletet le kell győznünk." És már készen is volt a gyógyír: ott a négy mozi, a könyvtár és a művelődési otthonok hálózata. A Rózsa Ferencről elnevezett intézmény havi programját kivehető mellékletként közölte a Híradó. Abban a hónapban vendégként lépett fel a Nemzeti Színház és a Déryné Színház, volt balettest és gyermekműsor, kabaré- és irodalmi előadás Victor Hugóról, amely után levetítették a Királyasszony lovagját Gerard Philippel. A májusi szombatokon táncestet is tartottak: "Lyra zenekar! Büfé! Eszpresszó!"

Igazságtalanok volnánk persze, ha azt a látszatot keltenénk, hogy az 1961. májusi lap híreket egyáltalán nem közölt. Ellenkezőleg: megtudható volt belőle például, hogy a dolgozók minél jobb kiszolgálása érdekében nyárra utcai elárusítóhelyeket nyitott a Közért vállalat, s hogy "egyre több korszerű üzlet pompázott" a kerület főútján. Pestszentimrén, a Marx utca 25. alatt már vállaltak kelmefestést és vegytisztítást, de a Fővárosi Javító Szerelő Vállalat szolgáltatása még mindig csak Kispesten volt elérhető.

Felhívták a lakók figyelmét, hogy a házi szemetet zárható fedéllel ellátott tárolóban kötelesek gyűjteni, és hogy a porolást reggel hét és tíz között kell elvégezniük. Kivéve, ha dolgoznak: ez esetben hétfő és szerda este hat és nyolc között is használhatták a prakkert. A tanács összefogást hirdetett az alkoholizmus ellen: kérték például az állampolgárokat, hogy segítsék az italbolti dolgozók munkáját, hiszen "a nagy forgalom miatt az ital útját nem tudják figyelemmel kísérni, hogy józan vendég vált-e blokkot az ittas vendégnek". Eközben közeledett az iskolaév vége, eljött a pályaválasztás ideje. A XVIII. kerületi tanács Híradója intőn emelte föl ujját: "Az egész társadalom gondja, hogy ne csak műszerész, fényképész és női fodrász legyen, mert szükség van kőművesre, cipészre, ernyőkészítőre, kesztyűsre stb. is."

De volt szerencsére valami, amiben még a legéberebb társadalomkritikus sem találhatott hibát. A Balassa utca 6. lakói azért fordultak levélben a tanácshoz, hogy megköszönjék a téli utómunkálatok maradéktalan elvégzését. Negyvenhárom évvel ezelőtt a Balassa utcában májusra egyetlen kátyú sem maradt./p>