Nyolc éve tartó eljárás fejeződhet be a napokban a Legfelsőbb Bíróságon, ahol július 2-án és 4-én tárgyalják másodfokon az 1956-os mosonmagyaróvári sortűzpert. Eredetileg négy gyanúsítottja volt az ügynek, első fokon azonban egy sorkatonával szemben ejtette a vádat az ügyész. Az akkor elítélt Dudás István egykori laktanyaparancsnok pedig időközben elhunyt a kiskunhalasi kórházban. A Legfelsőbb Bíróság így már csak két sorkatona bűnösségéről és büntetésének mértékéről dönthet.
Sortűzper, Dudás István nélkül
A felderített adatokból kiderül: 1956. október 26-án a mosonmagyaróvári laktanya elé érkező békés tömegbe lőttek a katonák. A sortűznek a vádirat szerint ötvennél több halottja volt. A helybeliek, a sértett tanúk viszont száznál is több áldozatról beszélnek. A sebesültek száma bizonyosan meghaladja a százat.
A bűnösök felelősségre vonására már a rendszerváltás küszöbén történtek kísérletek. Eleinte úgy látszott, hogy a jelentős politikai nyomás ellenére sem lehet bíróság elé állítani majd a gyanúsította-kat, hiszen a cselekmény több emberen elkövetett emberölésnek számít, ami már elévült. Egymásnak alapvetően ellentmondó jogi okfejtések láttak napvilágot, végül a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg: a gyanúsítottak cselekménye soha el nem évülő emberiség elleni bűntettnek minősül.
Így kerülhetett végül bíróság elé Dudás István egykori laktanyaparancsnok és három kiskatona. Ez utóbbiak önként jelentkeztek egy dokumentumfilm forgatását hirdető stáb felhívására, így keveredtek gyanúba.
1999 őszén kezdődött meg a büntető-per. Annak helyszíne ugyan a Fővárosi Bíróság volt, de az ügyet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa tárgyalta. A büntetőeljárás során a bíróság helyszíni tárgyalást is tartott Mosonmagyaróváron, s a két évig tartó eljárás során több száz tanút, szakértőt hallgatott meg.
A tárgyaláson mindvégig orvosi fel-ügyelet alatt álló Dudás István tagadta, hogy ő tűzparancsot adott volna ki. A tanúvallomások ellentmondásosak voltak. Az eljárás során nem lehetett bizonyítani, hogy Dudás intésére vagy szóbeli parancsára dördültek-e el a fegyverek. A parancsnok büntetőjogi felelőssége a bíróság szerint ennek ellenére fennáll, mert nem győződött meg a laktanya elé érkező tömeg valódi szándékáról, s nem szervezte meg kellőképpen az objektum védelmét. Dudás Istvánt ezért három év fegyházra ítélték, ám egy 1993-as közkegyelmi rendelkezés kizárta a büntetés végrehajthatóságát. Dudásnak tehát nem kellett letöltenie a büntetését.
A másodrendű vádlott, V. István géppuskairányzó-helyettes ügyében az ítélethirdetés előtt az ügyész ejtette a vádat, mert bebizonyosodott, hogy nem ő, hanem egy azóta már elhunyt géppuskás lőtt a tömegbe. A katonai eljáró tanács a negyedrendű B. Sándort bizonyítottság hiányá-ban mentette fel. A harmadrendű vádlottat, F. Lajost - aki azt állította a tárgyaláson, hogy karabéllyal a tömeg feje fölé lőtt - bűnösnek mondta ki, s társtettesként két év fegyházra ítélte, ám büntetése végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette.
Mivel Dudás István az MTI értesülése szerint 78 éves korában, az idén június 11-én szívelégtelenségben elhunyt a kiskunhalasi kórházban, ellene az eljárást megszünteti a bíróság, noha az ügyész az elsőrendű vádlott büntetésének súlyosbításáért fellebbezett. Így már csak két sorkatona áll a Legfelsőbb Bíróság elé. A negyedrendű B. Sándor azért fellebbezett, hogy felmentését bűncselekmény és ne bizonyítottság hiányában mondják ki. A harmadrendű, elítélt F. Lajos felmentésért, az ügyész pedig vele szemben is súlyosbításért fellebbezett.
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság alapesetben a rendelkezésére álló iratok alapján dönt az ügyekben, ám ha a testület indokoltnak látja, bizonyítási eljárást is folytathat a tárgyaláson.
