Ezekben a napokban rendkívül nehéz nyilatkozatot szerezni a polgári oldal szegedi politikusaitól. Annyi bizonyos, hogy éles ellentétek vannak köztük akörül, hogy kit jelöljön a polgári oldal a polgármesteri posztra. A szegedi Fidesz-szervezet hétfő esti gyűlésén nem saját elnökét, a jelenlegi polgármestert, Bartha Lászlót jelölte a posztra, hanem Póda Jenő egykori szegedi MDF-es országgyűlési képviselőt, aki az elmúlt kormányzati ciklusban Orbán Viktor miniszterelnök katonapolitikai tanácsadója volt.

/p>

A parlamenti választások ideje óta találgatják Szegeden, hogy vajon újraindítja-e a Fidesz az egyéni választói körzetben súlyos - több mint 10 százalékos - vereséget szenvedett Bartha Lászlót, vagy megpróbálnak valaki mást bevezetni helyette. Csongrád megye narancssárga, de Szeged vörös - a városban a pártok versenyében is súlyos vereséget szenvedett a Fidesz. Az egyik kérdés, amit a polgári oldal politikusainak ebben a helyzetben meg kell válaszolniuk: mennyiben okolható a polgármester és köre a vereségért?

Szeged az elmúlt négy évben nem tudott igazán profitálni a magyar gazdaság stabil növekedéséből. Nem ért el a városig az M5-ös autópálya. Sokak véleménye szerint azért, mert Bartha és társai képtelenek voltak hatékonyan lobbizni a pártjukban és a kormányuknál, hogy erre is jusson a költségvetésből annyi pénz - egyes vélemények szerint körülbelül 70 milliárd forint -, amennyiből az Aka Rt.-t, az M5-öst üzemeltető koncessziós társaságot rá lehetett volna venni a szerződés módosítására. A Szegeden elterjedt vélemények szerint erre a Fidesz országos döntéshozói sohasem gondoltak komolyan. Inkább úgy tervezték, hogy ha 2003. január 1. után lejár az AKA Rt. koncessziós joga, akkor az M5-ös továbbépítését is a Vegyépszerre bízzák.

A sikertelenség másik oka, hogy Szegedre alig érkezett termelőtőke a rendszerváltozás óta. A mégis megvalósuló fejlesztések sem igen növelték a munkahelyek számát. Szegeden az országos átlagnál is alacsonyabbak a fizetések. Ugyanakkor a bezárás fenyegetett - és részben ma is fenyegeti - több hagyományos céget, például a konzervgyárat és a ruhagyárat. Mivel Bartha mögött ott egy kiváló ingatlanszakértő, Tímár László, a gazdasági alpolgármester, a városvezetők sohasem tudták elhárítani a gyanút, hogy valójában ügyeskednek az ingatlanokkal, nem tesznek meg mindent a befektetők letelepítéséért, sőt valamilyen módon már a kezdeti tárgyalásoknál elriasztják őket.

Ugyancsak sikertelen volt a "szegedi modellkísérlet", az egészségügy részbeni privatizációjára tett kísérlet, amely mind az orvosok, mind a betegek ellenállásába ütközött, s mivel kiderült, hogy olyan cégek szerepelnének a privatizációban, mint az Orbán Viktor miniszterelnök baráti körébe tartozó Kékessy Dezső párizsi nagykövet érdekeltségi körébe tartozott Diagnosticum Rt., végül a privatizációt - Mikola István egészségügyi miniszter paranccsal felérő kérése nyomán - levették a napirendről.

A sokféle sikertelenség és mendemonda mellett Bartha László a modora miatt sem volt népszerű a városban. Még jóval a parlamenti választások előtt kiderült ez egy, a Gallup Rt. által végzett közvélemény-kutatásból, amelynek a nyilvánosságra került részéből is kiviláglott: Bartha népszerűsége messze alatta van annak a szintnek, amelynél eséllyel indulhatna újra.

Az MSZP viszonylag korán megnevezte szegedi polgármester-jelöltjét Botka László személyében, aki a szocialisták megyei elnöke, és aki az egyéni választókerületben meggyőző fölénnyel megverte Barthát. Mindezekből úgy látszott, hogy más jelölt több eséllyel indulhatna a polgári oldalon, mint a jelenlegi polgármester. Szegedi politikai beszélgetésekben már régóta emlegetik Póda Jenő esetleges visszatérését. Időközben azonban Bartha mellett, mögött kialakult több csoportosulás is, akiknek az érdekük azt diktálná, hogy maradjon az eddigi vezetőség. Bartha hátországának egy része vállalkozókból, gazdasági emberekből, jogászokból áll, akiknek valószínűleg jelentős hasznuk származott olyan ügyletekből, amelyekben az önkormányzatnak kellett döntenie. Egy másik része a város konzervatív értelmiségijeiből, jelentős részben orvosegyetemi emberekből, akik részben a jobboldali értékrendnek szeretnének nagyobb lehetőségeket megszerezni, részben az egyetem számára több városi támogatást, e rétegnek pedig nagyobb beleszólást a város ügyeibe.

E csoport egyik korán ismertté vált tagja Solymosi Frigyes akadémikus, aki közíróként is országos ismertségre tett szert. Ugyanehhez a körhöz tartozik Dux László professzor, akinek a javára hétfő este Bartha László visszalépett a jelöléstől.

A rivalizálás a Fidesz és az MDF szegedi csoportjain belül folyik. Abban a többség egyetérteni látszik, hogy Barthával az élen nem lehet nyerni Botka ellen. Bartha viszont úgy akar távozni, hogy közben maradjon. Dux László mellett lehetne alpolgármester vagy frakcióvezető, és szegedi vélemények szerint arra számít, hogy a professzor átengedné neki és körének a gazdasági ügyekben való döntéseket.

Póda Jenő szerda délutánig nem szólalt meg nyilvánosan a vitában. Bár viszonylag gyakran jár Szegedre - biztonságpolitikai kérdésekben előadó volt a Szeged Biztonságpolitikai Központ rendezvényein, illetve a Tisza Volán Rt. igazgatóságának elnökeként - a helyi politikai küzdelmekben az utóbbi években nem vett részt. A jelekből úgy látszik azonban, hogy Póda, ha ő lenne a polgármester, valószínűleg nem adna teret azoknak a gazdasági érdekcsoportoknak, amelyek Bartha idején a tűz közelébe kerülhettek. Valószínűleg ez az oka, hogy a polgári körökből alakult Mindent Szegedért Mozgalom - amelynek elnöke Bartha László, alelnöke Ádám Attila ügyvéd, a polgármester egyik jogi tanácsadója - a Fidesz-szervezet Pódát támogató döntése után közleményt adott ki, amelyben azt sérelmezték: miért nem előzte meg szélesebb körű egyeztetés a jelölést, továbbá miért maradtak ki ebből a polgári mozgalom tagjai.

Tegnap, vidéki lapzártánk időpontjában még nem született döntés sem arról, hogy formálisan is megerősítik Póda Jenő jelölését, sem arról, hogy a hétfő esti bejelentést csupán javaslatnak tekintik, és tovább folytatják az egyeztetést. Jellemző az MDF magatartása, amelynek markáns szegedi politikusa Balogh László. Ő a helyi sajtóban úgy nyilatkozott: az MDF-nek nincs fenntartása amiatt, hogy Póda Jenő hátat fordított az MDF-nek, és 1998-ban, a két választási forduló között átment a Fideszbe. A helyzet ismerői azonban azt állítják: Balogh igazából nem támogatja Pódát - azért sem, mert Bartha állítólag azt ígérte neki, ha az általa vezetett szárny győz, akkor alpolgármester lehet.

Póda minden bizonynyal azért is óvatos, mert a polgári oldal akkor is nehezen fordíthat a szegedi parlamenti választási eredményen, és nyerheti meg a helyhatósági választást, ha egységesen lép fel. Ha azonban az egykori miniszterelnöki tanácsadó úgy indul el, hogy a jobboldal sem áll egységesen mögötte, akkor ez a kudarcot vetítheti előre.

Kevés információ szivárgott ki arról, kit támogat az országos pártvezetés. Annyi bizonyos, hogy már korábban Szegedre küldték kancellári tisztségben (ilyen beosztást az önkormányzati törvény nem ismer) az önkormányzathoz Lengyel Györgyit, akit a városvezetés ellenőrzésére rendelt felügyelőnek tartottak sokan. Attól is lehet tartaniuk, hogy az országos hatalomváltás után Bartháék gazdasági ügyeiről is napvilágra kerülhetnek olyan ügyek, amelyek nem használnak a választási esélyeiknek. Ha Bartháéknak sikerül elérnie az újabb egyeztetést, akkor Dux László jelöltségét fogják támogatni. Úgy tűnik, a képlet a következő: Dux László és a polgári értelmiség azon az áron kerülhet előtérbe, ha átmenti Barthát és a mögötte álló gazdasági érdekcsoportot.