em tudom persze, Limbeck Jenőné népnevelő törődött-e ezzel. Hiszen Népnevelő Zsebkönyve temérdek más, fontos információt is tartalmazott. Az obligát naptári rész mellett volt benne lista a fontosabb évfordulókról, összefoglaló a békemozgalom öt esztendejéről, útmutatás az ötéves terv eredményeiről, lajstrom a párt és a kormány bizonyos határozatairól, s még temérdek más információ.

A népnevelő megtudhatta például, hogy október elsején a Kínai Népköztársaság megalakulásáról, másodikán a Nemzetközi Békenapról, harmadikán a Szakszervezeti Világszövetség 1945-ös létrejöttéről kell megemlékeznie. Eszébe véshette, hogy "Régen az emberek elemi csapásnak tartották a háborút. Ma a világ minden táján száz- és százmilliók értik és tudják, hogy a béke vagy háború kérdésének eldöntése végső fokon az emberektől függ." Még arról is olvashatott, hogy "a kapitalista világban az atomenergia elsősorban a rombolás, a támadás, az emberek, békés városok és falvak tömeges elpusztításának eszköze". A Szovjetunióban persze nem.

Talált emellett adatokat a világ országairól, a napenergia hasznáról és a babonák természetéről ("a szocializmus megerősödése s a tudományos világnézet elterjedése törvényszerűen eloszlatja, eltünteti a babonát"). A zsebkönyvet felütve bármikor referálhatott arról, mi kell például az állampolgársági bizonyítványhoz ("Születési anyakönyvi kivonat, az apáé is. Asszonyoknál a férjé és az apósé is. Lakbizonylat."); megadhatta a népköztársaság huszonkét (!) minisztériumának címét, és pontos definícióval szolgálhatott, mi is az a remilitarizáció, Pentagon, káder avagy utópia.

Limbeck Jenőné a birtokában lévő segédlet révén arról is bármikor beszámolhatott a népnek - amelyet nevelni volt hivatott -, hogy milyen eredményekkel járt "A kormányprogramm egy éve Budapesten". Pontos adatok álltak rendelkezésére arról, mennyivel több gyermekfehérneműt, férfiinget, cipőt gyártott a helyi ipar 1954-ben, mint \'53-ban. (Gyermekfehérneműből például 33 ezer darab helyett 213 ezer darab készült.) Nem csoda, hogy a budapestiek többet is vásároltak: gyapjúszövetből 30 százalékkal, gumicipőből 83 százalékkal vittek haza többet. Az őstermelői felhozatal is nőtt, húsneműből csaknem hatszáz százalékkal, vágott baromfiból háromszázzal, tejtermékből is legalább 12 százalékkal.

Az 1953 júniusi párthatározat után, a kormány programja értelmében épülni-szépülni kezdett Budapest. Átadták a csepeli munkásszállót, a Zsiradékfeldolgozó Vállalat kultúrtermét és zuhanyozóját, lakásépítés zajlott Óbudán, Csepelen, Angyalföldön, Zuglóban, Kelenföldön és az Üllői úton. 1953 áprilisa és 1954 novembere között 56 120 ingyenes csecsemőkelengyét adtak ki a fővárosban, és elkészült a Knézits utcai koraszülöttkórház. Nemcsak nőtt a területi és üzemi bölcsődék száma, hanem egyre több volt közöttük az olyan, amelyik hétfőtől szombatig fogadta a gyerekeket.

És a szórakozás? A kormány azzal is tisztában volt, hogy "könnyebb, vidámabb a munka, ha az emberek jókedvűek". Szabadtéri színpad létesült Óbudán és a VIII. kerületben, új mozi nyílt a Pongrác úton. Még a Vidám Parkba is csaknem félmillióval többen váltottak belépőt, mint 1953-ban.