Két olyan hír is akad az 1968. március 27-i Népszabadságban ráadásul egymás mellett , amelyek olvastán az ember kénytelen elkönyvelni, hogy a három évtizeddel ezelőtti idők néha olyan távolinak tűnnek, mint a mohácsi vész. Az egyik voltaképp hirdetés, és így hangzik: "1 200 000 nézője volt eddig A koppányi aga testamentuma című színes filmnek. Nézze meg ön is!

A másik viszont rendőrségi tudósítás. "Lefüleltek egy IKKA-üzért harsog a cím, a szövegből pedig kiderül, hogy M. L. Hernád utcai lakos (akit pedagógiai célzattal persze teljes névvel szerkeszt ki a lap) "egy kisiparosnál volt munkára bejelentve, valójában azonban minden idejét az IKKA-ban töltötte. A rendőrség az ellene folytatott vizsgálat során kiderítette, hogy M. több mint tizennégyezer dollárnyi IKKA-utalványt vásárolt fel, és "sok kisiparossal, bazárárussal állt kapcsolatban, főleg casmillon fonalat, mosóport és zsilettpengét szállított ügyfeleinek. Az üzérkedés több tízezer forintos hasznot hozott neki.

Hogy mit csinált M. úr? Mindazok, akik túl későn születtek ahhoz, hogy megtudják, mi is az a "csomag, jól teszik, ha fellapozzák a Zuglói lexikon Konsumex címszavát. Az ottani leírás szerint: "Bárki vásárolhatott nyugati eredetű fogyasztási cikkeket, aki IKKA-utalvánnyal rendelkezett. E lehetőség következtében beindult a valutás vásárlási utalványok feketekereskedelme. Az IKKA dollárárfolyama mindig is jóval magasabb szinten alakult, mint amennyit a Magyar Nemzeti Bank adhatott érte.

Az IKKA-utalvány (az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció főnevesült rövidítése a Monimpex-Konsumex korszak előtti időkre utal) tehát egyfajta csekk volt, amellyel a tulajdonos pontosabban: a birtokló bevásárolhatott a kizárólag dollárért árusító boltokban. Az IKKA árlistáját tartalmazó kis füzet mindennél pontosabb képet fest arról, mi mindenre lehetett szüksége a hatvanas évek Budapestjén az átlagpolgárnak.

A fejezetek sorát az Élelmiszer alcím nyitja, benne kávé, tea, kakaó, csokoládé, rizs, kristálycukor és rágógumi. Lehetett rendelni csomagot is, Susan, Kitty, Bessie, Caroline, Roma és Iris fantázianeveken. A legdrágább a Caroline volt, huszonöt dollárért fél kiló teát, két kiló kávét, egy kiló kakaót, két doboz szardíniát, egy üveg rumot, egy kiló kekszet és egy kiló cukrot mértek bele. És a női divat? Nos, a hatvanas években ha tehette dralonkardigánban, terilénszoknyában, banlonkombinéban járt a pesti nő, fürdőruhája lasztex volt, de kétrészes (tizenkét dollár), fűzője nejlon (hét dollár), tréningruhája cipzáras, esőkabátja PVC (3,50). A Férfi divatáruk között tarolt a Non-iron ing darabjáért kilenc dollárt kértek, míg egy sima puplint már 3,70-ért meg lehetett venni de kelendő volt a kreppnejlon bokafix is, 1,20 egy pár. Aki ódzkodott a konfekciótól, elmehetett varratni az IKKA-szabóságba: uraknak huszonhárom dollárért varrtak egy öltönyt az Egyetem téren, hölgyeknek huszonkét dollár volt az angol kosztüm fazonára a Lenin körúton.

Tartott még az IKKA ausztrál gyapjúfonalat, feltölthető zseblámpát, valódi bőr aktatáskát, sport-búvárfelszerelést, cigarettát és öngyújtót, tollat és tintát. Volt üvegnejlon és krepp műselyem, tiszta gyapjú és cromby kabátszövet, fehér damaszt és Mátra lepedővászon. Aki bővében volt az ajándékutalványnak, vehetett japán tranzisztoros zsebrádiót, Alba-Regia televíziót, Terta magnetofont, Autopress kávéfőzőt vagy Kukta gyorsfőzőt is akár. Tartottak raktáron porszívót, padlókefélőt, gáztűzhelyet, varrógépet, fürdőkádat, Pannonia motorkerékpárt, Moszkvicsot, Trabantot és Wartburgot (De Luxe kivitelben 2270-ért). Volt még ötliteres British Petrol-motorolaj, tégla, tetőpala, hornyolt cserép és fenyődeszka. Hízott sertés, OTP-öröklakás.

Külföldi rokonai kegyéből nyaralhatott is a pesti polgár. Napi nyolc dollárért akár a Margitszigeti Nagyszállóban is megszállhatott, teljes panzióval. Az IKKA emellett vállalta a következők lebonyolítását: sírápolás, síremlék-felállítás, koszorúk és virágok küldése.

N. Kósa Judit