A Conti utca neve hallatán, ha valami egyáltalán, hát néhány piros lámpás ház és a honvéd főtörvényszéknek, majd a rendőrkapitányság kémelhárító osztályának otthont adó épület jut a pestiek eszébe. Sok minden megváltozott persze azóta: az örömtanyák többszörösen átlényegültek, az egykori börtön rendőrségi épületté lett, sőt jó ideje már az utca neve sem őrzi a területet egykor birtokló kőfaragó mester emlékét. 1951 óta Tolnai Lajos neve díszeleg az utcatáblákon: ő ha hiszik, ha nem író, tanár és református lelkész volt egykoron.

Kevesen emlékeznek azonban az utca talán legnevezetesebb házára, a 4. szám alatti, hajdani Népszava-székházra. Pedig nem kis dolog volt majd' egy évszázaddal ezelőtt, hogy a Szociáldemokrata Párt a rendkívül korszerű, majdhogynem saját tulajdonú épületbe költözhetett. Az 1905-ben ötvenezer korona alaptőkével útjára indított Világosság Könyvnyomda Rt. a merész újításairól nevezetes építészpárost, Vágó Lászlót és Józsefet bízta meg a székház megtervezésével, amely 1909 októberére tető alá is került.

Az épület amint az Kútfalvi Oszkár Újságpaloták című tanulmányában olvasható erős bástyákkal védett várat idézett ott, a Népszínház utca és a Conti utca találkozásánál. Két szélén háromemeletes tornyok voltak, közepén alacsonyabb, nagy ablakos szárny. A kapu íves kiképzésű volt, a földszint szögletes záródású portáljai alól nyílt a Népszava könyvkereskedése. Az épület egyszerű homlokzatát mozaikok díszítették. Odabent viszont annál korszerűbb volt minden: az alagsorban kaptak helyet a rotációs gépek, a földszinten volt az íves gépterem, az első emelet nagy ablakai mögött a ragyogó fényt biztosító üvegtető alatt pedig a szedőtermet és az irodákat helyezték el. A második emeletet a Népszava szerkesztősége, az SZDP és a Szakszervezeti Tanács titkársága birtokolta, de jutott hely könyvtárnak is. Az épületbe nem volt ez mindennapos a századelőn villanyvilágítást vezettek be, vízvezeték volt benne és központi fűtés, a szerkesztőségi folyosón pedig egy telefonfülke díszelgett. A nyomdában százhatvanan dolgoztak, mégpedig lám, a Világosság Rt. nemcsak prédikálta, itta is a vizet napi nyolc órában.

A Conti utcai háznak mégis hányatott sors méretett. 1919 februárjában több halálos áldozatot követelő lövöldözés esett meg előtte, egy évvel később innen hurcolták el a Népszava szerkesztőit, az ily módon utcanévadóvá váló Somogyit és Bacsót. 1922-től aztán már az MSZDP parlamenti frakciójának titkársága is a házban működött, egészen 1944. március 19-ig. A felszabadulás után mégsem költöztek ide vissza a szociáldemokraták, s a Népszava is csak a pártegyesítésig maradhatott. Az épület végül a Ságvári Endre Nyomdaipari Tanulóintézeté lett.

1988-ban Deigner Anna, a józsefvárosi emléktáblákat összegző mű szerzője még két feliratot is látott az épületen: az egyiket Ságvárinak állította a nyomdaipari ifjúság, a másik pedig arról tájékoztatott, hogy a ház műemlék, s hogy benne működött a Népszava szerkesztősége, valamint az SZDP titkársága. Kútfalvi Oszkár három évvel később már csak a táblák hűlt helyét találta: mint írja, 19881989-ben teljes átépítés zajlott itt.

Aki ma látogat el a Tolnai Lajos utcába, különös házat láthat a 4. szám alatt. A tannyomda legfeljebb kontúrjaiban emlékeztet az egykori székházra. Az egyenvakolat tökéletesen fedi a hajdani mozaikokat, a középső szárny valahogy magasabb lett; ahol kapu volt, ott ma nincs, a könyvesbolt egykori bejárata pedig ablak. Ha arra kíváncsiak, mit tudtak a Vágó fivérek, át kell kelniük a körúton. A Gutenberg Otthon szerencsére megvan.

N. Kósa Judit

a Juditd