Látják, az ilyen tárgyakat szeretem én. Kopott keretben, üveg mögött kicsit ferdén álló, sárguló lap: "Utasítások villamos üzemű felvonók kezelésére Budapest Székesfőváros 1940. évi szeptember hó 27-én kelt rendelete alapján". A felvonóberendezés helye, mint az a lap élén olvasható, a Kinizsi utca 10. második lépcsőháza volt.

A lap maholnap hatvanéves lesz. Úgy képzelem, évtizedeken át ott függött egy hűvös, félhomályos lépcsőházban, naponta több tucat ember vetett rá egy pillantást, tán bele is olvasott, élvezte az utasításokat megfogalmazó mérnöki iroda, Esső és Társai didaktikus stílusát: "Az állandó megfigyelés tárgyát képező részletek. 1. A felvonómotor kollektorja és szénkeféi (már ahol ilyenek vannak) vajjon nem szikráznak-e tulságosan? Az áramkapcsoló érintkezők vajjon nem huznak-e szokatlanul nagy iveket és nincsenek-e az érintkező felületek tulságosan elhasználódva? 3. A motor és a mágnestekercsek, továbbá csapágyak stb. vajjon nem melegszenek-e tulzottan?" És így tovább. Hiszen a felvonó kezelőjének a felvonószék padlóján, a tológombokon és nyomógombokon, a kormánykötélen, az emeltyűkaron, az acélsodronyokon, valamint az olajozó- és zsírzóhelyeken, és a gép és ellensúly járásán is rajta kellett tartania a szemét, s mindezek állapotáról "a betanitott módon próbamenetekkel és vizsgálattal naponta" meg kellett győződnie - már ha tartotta magát Esső és Társai utasításához.

A lift 1940-ben, amikor a főváros vonatkozó rendelete megszületett, már elengedhetetlenül fontos kiegészítője volt a pesti bérházaknak. Új épület átadása szinte elképzelhetetlen volt nélküle, s a régiekbe is egyre több helyütt építették be a gondos és előrelátó háziurak. A felvonóüggyel még a főváros 1936-ban kiadott lakásbérleti rendelete is bő terjedelemben foglalkozott. Megállapíttatott például, hogy a bérbeadó a bérlőtől csak akkor követelhet felvonódíjat, ha arról vele a beköltözés előtt megállapodott; de akkor is legfeljebb személyenként és menetenként hat fillért. Mi több, az is kimondatott: "A liftnek napokon át használhatatlan állapota a bérlő társadalmi állására és családtagjai egészségi állapotára figyelemmel, mint a bérlemény használatát nagy mértékben korlátozó körülmény, rögtöni hatályú felmondásra alapul szolgálhat."

Érthető hát, hogy a negyvenes évek elején huszonhárom cég foglalkozott felvonószereléssel Budapesten, köztük olyan patinás vállalkozások is, mint a Wertheim F. és társa utóda. Esső és Társai (azaz Esső Andor törvényszéki hites szakértő és cégének többi okleveles mérnök tagja) a József körúton tartottak fenn irodát, de a felvonógyár a IX. kerületi Hőgyes Endre utcában működött. A környéken igen erős volt a konkurencia: a Stáhly utcában Bálint Sándor, a Futó utcában Hadlovits és Horváth, a Nap utcában Haverland Antal, a Mátyás utcában Kapcsos István foglalkozott liftkészítéssel.

A Knézich utca torkolatánál álló házhoz kétségtelenül Essőék villamossági és műszaki vállalata esett a legközelebb. (Az épület, amely az utasításon még Kinizsi utca 10.-ként szerepel, ma a 22-es számot viseli: a háború után egészen a Közraktárakig vezették ugyanis az utcát.) A gondos mérnökök, élve a fővárosi rendelet kínálta lehetőséggel, mely a felvonó kezelőjére rótta a lift állapotának folyamatos ellenőrzését, öt fő pontban és azon belül harminchat alpontban foglalták össze, mi mindenre kell ügyelni. Esetünkben Klimó Károly, Klimó Károlyné és Bartalics Gézáné - minden bizonnyal a házfelügyelő házaspár és a melléjük rendelt vice - feladata lett a lifttelep tisztogatása, a biztonsági berendezések és a lift alkatrészeinek megfigyelése, a megfelelő eszközök készenlétben tartása és az esetlegesen bentragadt lakók kimentése az utasításban forgattyúnak nevezett szerszám segítségével.

Mondom, az ilyen dolgokat szeretem igazán. Megannyi hasznos ismeret, temérdek információ rejlik bennük. Már csak egy apró részletet nem értek: ugyan ki őrizgethette ezt a precíz leírást bő harminc évig? Esső és Társai villamos üzemű felvonóját 1968-ban korszerű hívóliftre - magyarán csúf egyendobozra - cserélte ugyanis a Kinizsi utca 22.-ben az illetékes tanácsi ingatlankezelő vállalat. Ezzel pedig a Katolnay kerületi mérnök által ellenjegyzett utasítások egyszer és mindenkorra hatályukat vesztették.

N. Kósa Judit