1874-ben, amikor Neruda Nándor megnyitotta gyógyfűszer- és illatszer-nagykereskedését a Hatvani utca 7. alatt azon a forgalmas főútvonalon, amely ma Kossuth Lajos néven fut a régi belváros hűlt helye felől a hajdani Hatvani kapu irányába , más jellegű, de nem kevésbé gazdag árukészletet kellett tartania, mint egy mai illatszerboltosnak.

Hiszen elég csak belepillantanunk a kortárs szerző, a rejtélyes "Egy nagyvilági hölgy azaz Wohl Janka női szépség tárgyában írott eszmefuttatásába, hogy láthassuk, nincs az a növény vagy vegyület, amelynek ne igyekezett volna hasznát venni a vonzó megjelenést áhító modern asszony. Idegerősítő illatos fürdőt fenyőtobozból, rozmaringból, levendulából, tört szerecsendióból és majoránnából kevert, szépítő fürdőhöz hámozott édes mandulát, Emula Campanát, fenyőtobozt, lenlisztet, búzalisztet, zilizgyökeret és benzoefestvényt vegyített. Szeplő ellen bórsavas sót, rózsavizet és narancsvirágvizet öntött össze, majd iblannyal és szikeny iblanynyal (azaz jóddal és natrium jodatummal) indult harcba. Pattanások ellen meg ott volt a Kielhauser-féle Glycerine créme és a Párizsi hölgypor.

Neruda Nándor igyekezett mindezen dolgokkal vásárlói rendelkezésére állni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy "dúsan felszerelt áruraktárának tartalmáról vállalkozása fénykorában 150-160 oldalas, mintegy ötezer terméket felsoroló katalógus útján tájékoztatta a közönséget. A Neruda-féle, valamint a Bécsből és Párizsból behozott kozmetikumok mellett az érdeklődők hozzájuthattak ajak- és arcpirosítókhoz, arc- és kézápoló krémekhez, bajuszpedrőkhöz és bajuszkötőkhöz, borotvakrémekhez és szappanokhoz, fésűkhöz és fogápolási cikkekhez, hajfestékekhez és púderekhez. A kitűnő drogista tartott persze háztartási cikkeket, fertőtlenítőket, orvosi kötszereket, fűszereket, gyarmatárukat például kakaót, rumot, konyakot , valamint különféle gyógyteákat, bogyókat és magvakat is. A vásárlóknak pedig szinte semmi sem volt elég, így az első Neruda-üzlet után néhány évvel egy második is megnyitotta kapuit, mégpedig a Hatvani utca 10. szám alatt. Ez volt a nevezetes Drogéria.

Az üzletről a hozzáértők sokszor leírták már: híven mutatja, milyennek láthatták a századelőn a rózsavízért, púderért betérő dámák. Műemlékké nemesült berendezése tán mindörökre magába zárta azt az illatot, amellyel a Neruda Nándor Telepy utcai gyógynövény-feldolgozó laboratóriumából kikerült termékek itatták át. Nagyobb csoda azonban, hogy a patinás név is fennmaradt. Pedig a Neruda-féle vállalkozást még a harmincas években megvásárolta Bartha István cége, a Molnár és Moser, de a többi bekebelezett cégtől eltérően a Drogériát nem tette az "üzletlánc részévé. Elég csak felütni az 1943-as telefonkönyvet, hogy lássuk: a benne felsorolt százötven drogéria között lásd például a Váci utcai Fekete Kutyát, Miklós Pál Wellner Herkules drogériáját, Győrbíró Szilárd dr. primor újpesti vállalkozását vagy Klein és Zilcz Horthy Miklós úti üzletét a Neruda Nándor Kft. Drogéria és Gyógynövény-nagykereskedés külön címszóként szerepel.

Nem sokkal később azonban más idők jöttek. Néhány év telt el csak, és a dolgozó nőknek már efféle szépségápolási tanácsokat adtak a vonatkozó szakmunkák: "Kézmosás után és mielőtt elmegyünk hazulról, dörzsöljük be a kezünket néhány csepp glycerinnel. A gyógyszertárban vásárolt tiszta glycerinhez keverjünk ugyanannyi vizet és ha van, néhány csepp citromot; "A hajmosóvízbe ne tegyünk szódát, a száraz, fénytelen hajat paraffinolajjal kezeljük. A drogéria is megszűnt kivételezett helynek lenni. Az 1954-es telefonkönyvből kitűnik, hogy a Kossuth Lajos utca 10. alatti helyiség az Illatszerbolt Vállalat 111. számú üzleteként várta a vásárlókat. 1957-ben aztán mégis megtörtént a csoda, és a díszes, fából faragott pultokat meglegyintette a fogyasztási engedékenység szele. Augusztus végén diadallal írta a Népszabadság: 1948 óta először, lám, ismét drogériának hívnak egy drogériát.

N. Kósa Judit

@