A közmegegyezés szerint Savoyai Jenő szobra elől nyílik legszebb kilátás Budapestre. Nehéz volna vitatkozni ezzel a nézettel: a várbeli palota elől jó időben ellátni egészen Óbudáig és Csepelig, számba vehetők Pest látnivalói, a Duna hídjai, megcsodálható a zöldellő Margit-sziget.

Vannak azonban olyan helyek is, ahonnan különlegesebb panoráma nyílik a városra. A belső-józsefvárosi, Szigony utcai lakótelep kevéssé attraktív pontházainak felső emeleteiről például teljes szépségében látható a Gellért-hegy, de még a szűk Dob utcából is meg lehet nézni augusztus huszadikán a tűzijátékot. Pazar kilátást kínál a bazilika kupolája, néhány évvel ezelőtt pedig a szerencsésebbek még feljuthattak a Dohány utcai Hungária fürdő tetőteraszára is. Odafent már a csend is meglepte az embert, nem beszélve a lába előtt elterülő városról. Ráláthatott az egymás hegyén-hátán álló százéves bérházak megfeketedett tetőcserepeire, és beleshetett a gangos udvarokba.

A Hungária fürdő - vagy bármely más, kellően magas erzsébetvárosi ház - tetejéről nézelődve az embernek először a tornyok szúrnak szemet. A bazilika kupolája robusztusan tolakodik a képbe nyugaton, kelet felé viszont jóval kecsesebb építményeket látni. A Rózsák terén álló Szent Erzsébet-plébániatemplom két frissen felújított tornya szinte világít, nem messze onnan a New York-palota habos díszei szürkéllenek; még a Rákóczi út és a körút sarkát koronázó bérházak kupolái is a környező háztetők fölé emelkednek. (Az utóbbi évtizedekben a józsefvárosi oldalon álló ház a magasabb: a másiknak, az Erzsébetvárosi Takarékpénztár bérpalotájának csúcsáról a háború óta hiányzik ugyanis a babérkoszorút és kaptárt tartó férfiú hatalmas szobra.)

A legkülönösebb azonban mégis az, hogy a házak fölött nézelődve kitűnik: ott, valahol a Népszínház utca környékén egy szögletes formájú, tagbaszakadt torony is a város fölé emelkedik. Ráadásul, ellentétben a többivel, nem puszta épületdísz, hiszen esténként olykor világítanak a legfelső ablakai. Magasabb, mint a legtöbb környező épület, a nyüzsgő Blaha Lujza téren járva mégsem vonja magára a járókelők tekintetét. Az utcáról nézve rendszerint takarásban van. A jól ismert századfordulós képeken sem látni, csak egyen sikerült felfedeznem: azon, amelyen a mai Köztársaság tér helyén lévő piac ábrázoltatott.

Ha az ember kutatóútra indul a Blaha Lujza tér környékén, hamar megtalálja a keresett tornyot. Ott áll a rövidke Csokonai utcában: ez az utca a határa a hajdani Technológia - ma Bánki Donát Főiskola - a térre és a Népszínház utcára nyíló hatalmas tömbjének. A világos klinkertéglával burkolt épület és a hozzá kapcsolódó titokzatos torony ma már neves üzleti vállalkozásnak ad otthont, históriája azonban jóval regényesebb. Itt volt ugyanis a hajdani Népszínház (majd az épületében ideiglenes jelleggel, ötvenhét éven át működő) Nemzeti Színház jelmez- és díszletraktára, valamint víztornya. Míg az 1965-ben lebontott, s máig siratott teátrumot a bécsi Fellner és Helmer páros tervezte - ez volt a harminchatodik színházuk! -, az utólag létesített épületek már Kauser József rajzai alapján valósultak meg. A víztorony elsősorban tűzrendészeti célokat szolgált, a raktárakból pedig praktikus kis alagúton juthattak át a munkások a színházba. Mesélik, hogy ez utóbbit - amely színház híján jó ideje nem vezetett sehova - csak a körút legutóbbi feldúlásakor szüntették meg végleg.

Az egykori víztoronyban hosszú ideje nincs víz. A toronyban lift fut, tetején tárgyalótermet alakítottak ki. Akik jártak ott, azt mondják: utolérhetetlenül pazar a kilátás.