Én, most már bizton állíthatom, a nyolcvanas éveket kedveltem a leginkább. Cseh Tamás a hetvenesekben volt a legboldogabb. Apám pedig a hatvanas éveket szokta sóhajtozva emlegetni, ha arról mesél, milyenek is voltak azok a régi szép idők. Sosem értettem ezt igazán. Az egyik év végső soron épp olyan, mint a másik: először is elkezdődik.

Az 1960-as esztendő legalábbis úgy indult Budapesten, mint bármelyik másik. Ezúttal az Elektromos Művek vezetője tájékoztatta a dolgozókat vállalata terveiről, így a főváros lakossága megtudhatta, hogy még öt év, és mindenhova eljut a várva várt kettőhúsz. Ha hiszik, ha nem, akkoriban a város félmillió otthona közül harmincötezerben még egyenáram állta a sarat, és a kétszázezret is meghaladta a száztíz voltos feszültséggel üzemelő háztartások száma.

1961 már korántsem kezdődött ilyen kedélyesen. Január elsejével bevezették a lakbérpótlékot, annak érdekében, hogy a lakóktól beszedett összegek valamelyest megközelítsék a házak fenntartásának költségeit. A rendelet vezérlő elve az egy szobára két ember lett. A szigorú felmérést követően harmincháromezer lakás bérlőjére vetették ki a megemelt lakbért.

1962 első napjai dinamizmust sugároztak. Az újságok arról adtak hírt, hogy a Kábel- és Sodronykötél Gyárban megkezdték az Erzsébet híd acélkábeleinek gyártását. Egy évvel később, 1963. január másodikán már az ország első aluljárójának építésén álmélkodhattak a pestiek, és figyelhették, hogyan mélyül napról napra a gödör az Astoriánál.

1964 ismét csak nagy előrelépést tartogatott, mindjárt a legelején arról határozott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a várbeli utcák gázvilágítását villanyra kell cserélni.

1965-ben megszűnt a kisvendéglőkben eladdig alkalmazott zenés felár, 1966 elején pedig még újabb idők szelei fújdogáltak: a tanács január 5-i ülésén minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a CS-típusú lakások már nem felelnek meg a dolgozók igényeinek, a családok minden követ megmozgatnak, hogy elköltözhessenek az egyszobás, a konyhából nyíló apró mosdófülkével komfortosított otthonokból.

1967. január elsején hozták létre a Bakáts téri anyavédelmi központot. A Schöpf-Merei és a Bakáts téri kórház egyesítésével megalakult intézmény megszervezése mögött a következő adatok álltak: az előző években minden száz terhességből hatvanhét abortusszal végződött, miközben száz kihordott magzat közül harminchárom veszélyeztetettnek számított.

1968 első napján a villamos- és autóbusz-vállalat egyesítésével létrehozták a BKV-t, 1969 januárjában a sajtó végre beszámolhatott arról, hogy a metró fúrópajzsa átért a Duna medre alatt.

1970-ben megtartották a tízévenként szokásos országos népszámlálást. Ennek eredményeiből kitűnt, hogy az 1960-ban legnépesebbnek számító Józsefváros a kerületek rangsorában a negyedik helyre szorult, az élen a XI. kerület vette át a helyét. Tíz év alatt 17,7 százalékkal, 630 ezerről 700 ezerre nőtt a fővárosi lakások száma, néhány kerületben harminc százalékkal is gyarapodott a népesség. Nem változott viszont a nemek aránya, minden városrészben több nő élt, mint férfi.

Ezzel aztán megkezdődött a hetvenes évtized. Tudják, amikor Cseh Tamás a legboldogabb volt.

N. Kósa Judit

Népszabadság, 1997. január 3.