Az épületet egy 1999-es kormányrendelet értelmében eredeti formáját idézően rekonstruálták, és a miniszterelnök számára rendezték be. A szakemberek a munkát időre elvégezték. A célkitűzések közül talán csak az az egy nem teljesült, hogy a palotába még a választások előtt engedjék be az érdeklődő polgárokat. Ezenkívül már tényleg csak annyi van hátra, hogy az új kormány eldöntse, milyen célra használja majd a kiegyezés utáni magyar miniszterelnökök otthonát és hivatalát.

Az már tavasszal, az építészeti kialakítás utolsó fázisaiban látszott, hogy a palota 2,2 milliárd forintba kerülő rekonstrukciója nemcsak lenyűgöző eredményt hoz, hanem a hazai műemlékvédelemben is új fejezetet nyit. Az épület enteriőrje a második világháborúban teljesen megsemmisült ugyanis, a díszteremsort rejtő szárny egy találat miatt összeomlott. A klasszicista külsőt idővel helyreállították ugyan, de a belső terekben fél évszázadon át nem volt más, csak csupasz tégla és átabotában egybeszerkesztett vasbeton.

A mostani helyreállítás viszont nemcsak azért egyedülálló, mert a szakemberek a semmiből, pontosabban az írott dokumentumokból és a fényképekből teremtették újra az elpusztult termeket. Az is unikumnak számít, hogy a palota sorsának afféle összegzését állították elő: bár a helyiségek zömében jórészt a legutóbbi, az 1920-as évektől ismert neo-empire enteriőr köszön vissza, megtartottak néhány Ybl-féle neobarokk és egy-két eredeti klasszicista részletet is.

A palota sorsának ismeretében nem meglepő, hogy Batári Ferenc, a reprezentatív terek berendezéséért felelős művészettörténész rendkívül nehéz feladattal szembesült. Az Iparművészeti Múzeum bútorosztályának vezetője arra nem is gondolhatott, hogy rábukkan bármire, ami eredetileg tényleg a Sándor-palotában volt. Bár az értékes bútordarabokat és a gobelineket az ostrom elől gondos hivatalnokok a Műegyetem pincéjébe menekítették, onnan soha többé nem kerültek elő. Csak remélni lehet, hogy egyszer feltűnnek valamely oroszországi gyűjteményben. Mindarra pedig, ami a miniszterelnökségen maradt, ráomlott az épület - a berendezés töredékei a romeltakarítás idején tűntek el.

Míg azonban a parketta mintájának, a kárpit színének vagy a Tükörterem domborműveinek rekonstruálása elsősorban művészettörténészi bravúr kérdése, a díszteremsor bebútorozása félig-meddig lakberendezői feladat is. Egyrészt, mert a palota hajdani helyreállítói, Ybl Miklós és Hikisch Rezső annak idején maguk tervezték a követett építészeti stílushoz illő bútorokat, ezekből viszont hírmondó sem maradt. Másrészt, mert a Sándor-palota mai formáját munkahelynek szánta a döntéshozó, így a kiválasztott daraboknak nem pusztán szépnek, hanem strapabírónak is kell lenniük. Százötven-kétszáz éves műtárgyakat nem lehet kitenni a napi használatnak.

Batári Ferenc úgy döntött, nincs értelme újraalkotni a részleteket amúgy sem pontosan mutató fényképek alapján Ybl és Hikisch stílbútorait. Ő inkább a múzeumokban keresgélt, és a termek korának, stílusának megfelelő darabokat másoltatta le kitűnő hazai iparművészekkel. A kiegészítő bútorokat és a dísztárgyakat a műkereskedelemből, illetve magántulajdonosoktól szerezték be.

A látogató, aki a királyi palotára nyíló főkapun keresztül érkezik az épületbe, a főlépcsőn közelítheti meg a díszteremsort. Először egy kis fogadószobába lép, ahonnan a rendkívül szép, intarziás fapadlóval díszített kerek szalon nyílik. E szoba különlegessége, hogy a szakemberek viszonylag pontosan tudták, hogyan festett eredetileg, mert szerepelt a Voigt Pál-féle Régi magyar otthonokban. Batári Ferenc egy archív képen mutatja: a szoba közepén állt tömör alapú asztalt egy hasonló, empire darab másolatával helyettesítették; a másolt garnitúrát ugyanúgy helyezték el a fal mellett, mint egykor Hikisch a magáét, és még a falfülkében álló kandeláberfigurák helyett is találtak két szobrot.

Az innen nyíló Mária Terézia szalon ideális helyszín lehet a fontos egyezmények aláírására. Bár a császárnő és férje "hivatalos" portréja eltűnt, a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében a szakemberek találtak két, az eredetire feltűnően hasonlító festményt. A szoba négy sarkában rokokó garnitúrák állnak: egy eredeti és három róla készült másolat teszi egységessé a belső teret. Az épület délnyugati sarkán lévő kék szalon - a hajdani gobelinterem - berendezésének nagy része viszont eredeti, az 1850 körüli évek Magyarországának ízlését tükrözi.

A híres Tükörtermet a kormányülések színhelyéül szánta a kabinet - a huszonnégy személyes tárgyalóasztal például alkalmas a hangrögzítésre is -, de Batári Ferenc bútorai a kisebb fogadásokat, ünnepélyeket is lehetővé teszik. Innen közelíthető meg a régi minisztertanácsi ülésterem - most kabinetteremnek szánták -, ahol tizenkét széket helyeztek el az asztal körül, és beállítottak két magyar klasszicista stílusú könyvszekrényt is.

A miniszterelnök dolgozószobájának szánt helyiséget is XIX. századi bútorokkal rendezték be. Az íróasztal bő százéves, bőrborítású darab. Került ide még egy empire könyvszekrény, egy komód és egy szekreter, valamint egy ülőgarnitúra.

Téved persze, aki azt gondolja, hogy a bútorok beszerzésével, elkészíttetésével és elhelyezésével befejeződött a munka. Ügyelni kellett például arra, hogy - eleink szokásához híven - most is a drapériák, kárpitok és a bútorokat borító szövetek egyformasága teremtsen összhangot az olykor hatalmas terekben. Ugyancsak a terek egységét szolgálják a keleti szőnyegek. A XIX. század második felében egy elegáns otthon elképzelhetetlen volt nélkülük, de a polgári enteriőrök eltűnése, különösen a társbérletesítés a vesztüket okozta: egyszerűen felszabdalták őket. A pótlásukra olykor külföldön kellett megfelelő darabokat keresni, mégpedig az interneten keresztül - a színválasztás így néha némi rizikót rejtett magában.

Kellett ezenkívül jó néhány dísztárgy és díszedény, régi óra, tükör és az ablakközökbe állítható konzolasztal, akárcsak a korban keletkezett festmény és jó pár csillár. Az utóbbiak szinte mind az eredetiek modern technikával fölszerelt kópiái. Ám ha egyszer bejutnak a Sándor-palotába, a lépcsőházból nyíló kis előtérben ne mulasszanak el egy pillantást vetni a fényforrásra. Ott, kérem, a fejük fölött egy eredeti empire facsillárt láthatnak.