Milyen lehetett az a nő, aki 1902 tavaszán néhány tánclépéssel az ujja köré csavarta Budapest férfinépét? Milyen lehetett az a nő, aki a XX. század elején, az örök mellőzöttséget, a gúnyos megvetést is kockáztatva, képes volt szembefordulni a tánc világának avítt konvencióival? Milyen lehetett a modern tánc megteremtője, Isadora Duncan?

Mindenekelőtt szép volt. Finom és érzéki. Aztán lázadó, szabadságszerető és kísérletező. Olyan művész, aki nem viselte el az akkoriban elfogadott tételt, mely szerint a tánc a kecsesre dresszírozott fiatalok szigorú szabályok szerint (és csakis azok szerint) előadott produkciója. Olyan, aki gyűlölte, hogy a XX. század elején a színpadi tánc a klasszikus balettel volt egyenértékű.

Különös, de a szabadság hazájának kikiáltott Amerikában nem lehetett próféta a modern tánc kaliforniai előfutára. Nem lett próféta Amerikában, próféta lett Európában. Egészen pontosan Magyarországon. Előbb néhány tánccsoport tagjaként lépett fel Európában, aztán Bécsből Budapestre hozta egy jó szemű impresszárió, és éppen száz esztendeje, 1902. április 19-én az Uránia Színházban adta első, önálló estjét. A szokásoktól eltérő, a zene felszabadító erejére koncentráló szabad stílusban, a klaszszikus felszerelés helyett könnyű leplekben, mezítláb. Felszabadultan, finom erotikus töltéssel, és mindezek miatt olyan elképesztő hatással, hogy a legendák szerint fél Budapest pillanatok alatt belébolondult, a diákok kifogták a lovakat Duncan kisasszony hintója elől, és maguk húzták a "királynőt". Olyan hatással, hogy maga Jászai Mari is azt mondta róla: "Tánc volt a beszéde. Egyszerűen rátermett. Mindent a tánc szempontjából lát". Isadora Duncan előadását látva a kritikusok lesütött szemmel vallották be, hogy a klasszikus balett bizony igencsak unalmas volt már, és igényes szépsége is formai rutinná szürkült.

A huszonéves táncművészt a heves sikerre való tekintettel további huszonnyolc előadásra kérték; Budapest mellett fellépett Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Temesváron, Aradon. Nagyváradon csak azért nem, mert Ady Endre a helyi napilapban nyílt levelet fogalmazott, melyben felháborodásának adott hangot, mondván: szegény magyar színészek éheznek, nyomorognak, és akkor jön egy amerikai csitri, akit istenítünk és ajánlatokkal árasztunk el. Isadora Duncan tehát körbetáncolta Magyarországot is, és bár a legendák szerint Beregi Oszkár színművészhez rövidesen gyengéd szálak fűzték, emiatt szívesen maradt volna Pesten, mégis ment tovább, mert Európa immár kíváncsi volt rá. Több ezer műsort adott Párizstól Moszkván és Berlinen át Firenzéig számtalan nagyvárosban.

A budapesti fellépés fontos mérföldkő volt tehát a modern tánc történetében, s a Magyar Tánctudományi Társaság méltóképpen szeretné megünnepelni ezt az eseményt.

Dr. Dienes Gedeon, a társaság elnöke azt mondja: az évforduló alkalmából meghirdetett, és november elején megrendezendő, budapesti Isadora Duncan Fesztiválra máris legalább ötven táncos, tánccsoport jelentkezett, közöttük az amerikai Lori Belilove, a prágai Eva Blazickova, a moszkvai Inessza Kulagina. A művészeket lehetne sorolni, meglehet azonban: a nevek főleg a szakembereknek mondanak sokat. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a modern tánc születésének ünnepe akkor lesz valóban sikeres, ha a szervezők minél több támogatót tudnak szerezni, hiszen ez teremt lehetőséget arra, hogy a számtalan jelentkező közül ne csak néhány látogathasson Budapestre. Dr. Dienes Gedeon azt mondja, Isadora Duncan legendája és a táncművészetet szerető pesti közönség megérdemli a tervezett ünnepet.