Magyarország felszabadulásának második évfordulója éppen nagypéntekre esett. A keresztény gyásznap miatt a kormány egy nappal későbbre, 1947. április 5-re halasztotta a gellérthegyi hősi emlékmű felavatását. A pálmás hölgy ugyan már több mint egy hónapja, február 23. óta a helyén állt, de a mellékalakok: a szovjet katona, a kígyóölő és a fáklyás csak az ünnepélyes átadásra kerültek fel talapzatukra. A két utóbbi akkor is csak gipszöntésben, szépen bepatinázva (legalábbis így mesélte huszonöt év múltán az egyik öntő a Népszabadságban). A kígyóölő és a fáklyás bronzmásával csak három hónappal később lettek kész.

A Szabadság című lap 1947. február elején értesítette az olvasókat a főalak határidő előtti elkészültéről: "Közel egy éve dolgozik már a magyar munkásság a gellérthegyi orosz hősi emlékmű elkészítésén. Az emlékmű, egy 15 méter magas, obeliszken álló, pálmaágat tartó géniusz, Kisfaludi Strobl Strobl Zsigmond nagyszerű alkotása. Csütörtökön (febuár 6-án) a műhelyekben elkészült a monumentális emlékmű utolsó darabja is. A szobrot a Krausz-Vignali cég munkásai egyévi munkaidő helyett háromhónapi rohammunkával öntötték bronzba." Mint kiderül, ezzel elnyerték - a még létező - Közmunkatanács húszezer forintos nagydíját is.

A szobor, a pálmaágas géniusz egyébként csak tizennégy méter magas, de a talapzattal együtt negyven. Felhasználtak hozzá kétszáznegyven mázsa bronzot, csak a pálmaághoz tizenhat mázsa kellett. A nőalakot ötvennyolc darabban öntötték ki, s a részeket a helyszínen csavarozták össze.

Ismert a nőalak modellje, sokszor írtak róla az újságok: Thuránszky Gaál Edit. Mint a cikkekből kibogarászható: civilben egészségügyi dolgozó, a soproni szívkórház asszisztense volt, s a szobor által oly híres lett, hogy Grúziában egy általános iskola is felvette a nevét. De tudjuk azt is, kik voltak a mellékalakok modelljei. A szovjet katonáé bizonyos Vaszilij Mihajlovics Golovcov gárdista, leszerelése után a tejkovói pamutkombinát meósa. A modellkedést parancsba kapta. A kígyóölőt egy volt pestszentlőrinci leventeparancsnokról, bizonyos Orosz hadnagyról mintázták, a fáklyás alakot pedig egy akkori képzőművész-hallgatóról, Máriahegyi Jánosról.

Gyakran elhangzik az a vád, hogy Kisfaludi Strobl eredetileg Horthy Istvánnak tervezte volna az emlékművet. Ez nem igaz. Bár Kisfaludi valóban tervezett ilyen emlékművet, de azon másféle figurák jelentek volna meg, s legfeljebb a kompozíció elrendezésében fedezhető föl hasonlóság.

Érdekes egyébként az alkotó kiválasztásának története. Vorosilov állítólag a Városligetben álló Íjász szoborra figyelt fel, s megkerestette a szobrászt, hogy szovjet győzelmi emlékművet rendeljen tőle. Személyesen is felkereste műtermében, amely ekkor a Stefánia úton volt, Ligeti Miklós egykori házában.

Tizenhét hónapig tartott a hősi emlékmű felépítése. A szobor helyét az oroszok jelölték ki. A környezet kialakítását és az épített részeket az orosz Joffán mérnök és Geraszimov festőművész tervezte, de Kisfaludi szerint maga végezte ennek a munkának a nagy részét is. Az építők hősiesen helytálltak. Két kemény telet is végigdolgoztak, a hóban gyakran elakadtak a haraszti mészkövet szállító teherautók. Gipszet csak Romániából tudtak beszerezni.

A felavatás napján "a hegyre hosszan elnyúló fekete vonalakban ezrek és ezrek" vonultak, vörös és nemzetiszínű zászlókkal, munkáspárti (kommunista, szociáldemokrata) és kisgazda jelvényekkel. Balogh István államtitkár bevezetője után a kisgazda Tildy Zoltán köztársasági elnök beszélt. Olyanokat mondott például, hogy a monumentális emlékmű "hirdetni fogja népünk és nemzetünk el nem múló háláját a hatalmas Szovjetunió és annak dicső hadserege iránt" - idézi a Szabad Nép. Tildy beszéde után huszonegy ágyúlövés dördült, s lehullott a szoborról a lepel. A nagy eseményről így tudósít a Szabadság: "Az ünnepség tartama alatt a Maszovlet három kétfedelű gépe tiszteletköröket ír le a levegőben a Gellérthegy felett. Az emlékmű leleplezésének pillanatában - 11 óra 25 perckor - a három repülőgép közül az egyik kiválik, egészen alacsonyra, ötven méter magasra ereszkedik le és piros viráegesőt szór a szoborcsoportozatra." Ezután Nagy Ferenc miniszterelnök beszélt, majd Kővágó József polgármester átvette az emlékművet, végül Szviridov altábornagy köszöntötte a résztvevőket. Kicsivel később díszszemle következett a Gellért téren.

A pálmás hölgy azóta tartja az ágat Budapest fölött. Közben a város jelképe lett, még pénzérmére, a fémtízesre is rákerült. Az emberek többsége szemében nem szovjet hálaemlékmű volt, hanem a mi szabadságszobrunk. Ezért is igyekeztek megfosztani szovjet vonatkozásaitól, amint erre lehetőség adódott. 1956-ban a szovjet katona alakját olyannyira megrongálták, hogy 1957-ben újra kellett önteni. Végül a rendszerváltás után, 1992-ben végleg eltávolították Golovcov gárdista mását, az ötágú csillaggal, a kőbe vésett, domborműves díszekkel, az eredeti felirattal, valamint az orosz nevekkel együtt. A bronzkatona a tétényi szoborparkba került. Ugyanebben az évben, a szovjet csapatok kivonulásának első évfordulóján Szentjóby Tamás a Szabadság Lelkének Szobrává alakítota, s néhány napra fehér lepellel takarta le. Nemrég pedig látható volt Jancsó Miklós egyik filmjében. Mindez azt bizonyítja, hogy átlényegülve is a város egyik főszereplője maradt.