Sokan és gyakran az idős kor elmaradhatatlan velejárójának tartják, hogy az ember feledékennyé válik, szellemileg "leépül", "szenilis" lesz, nem érti már úgy a dolgokat, mint korábban, viselkedése gyerekessé válik, és úgy is kell bánni vele, mint egy kiskorúval. - Mindjárt az elején vitába szállunk ezekkel a nézetekkel. Az idős ember ugyanúgy lehet szellemileg is egészséges, mint a fiatal, és az évtizedek száma nem szükségszerűen hozza magával az ezen életkorban előforduló központi idegrendszeri betegségeket. Mint ahogy nem minden idős ember szenved magas vérnyomástól, cukorbetegségtől, vesebajtól, a lelki zavarok megjelenése sem törvényszerű. Azt mondhatjuk inkább, hogy az egészséges idős szervezet biológiai-biokémiai változásai egyfajta fokozott sérülékenységet jelentenek-jelenthetnek a betegséggel szemben.

Ez a sérülékenység okozza, hogy az idősebbek szervezetét ugyanazok a betegséget kiváltó okok könnyebben és jelentősebb mértékű egyensúlyvesztést okozva képesek kibillenteni az egészséges állapotból. Gondoljunk csak egy lábtörésre: ha esetleg fekvőgipsz válik szükségessé, a sok fekvés a vérkeringés pangásos állapotát okozhatja-fokozhatja; megnő a mélyvénás trombózis, tüdőgyulladás, esetleg a tüdőembólia veszélye; a romló légzési teljesítmény következtében a központi idegrendszer oxigénellátása is rosszabb lesz. És itt történhet a súlyos zavar: az idős szervezet "tartalékai" kisebbek, az oxigénhiány lelki zavarokat, például érzékcsalódásokat, a gondolkodás súlyos zavarát, erős szorongást, a külvilág észlelésének komoly zavarát okozhatja, a személy magatartása megváltozik, érzékcsalódásai veszik át felette az uralmat, életveszélyes állapotot, akár halált is okozva.

Akár egy rutinműtét után is beindulhat ez az ördögi kör!

A gazdasági élet fellendülésével, a higiénés viszonyok javulásával, valamint az orvostudomány nagymértékű fejlődésével az utóbbi évtizedekben a fejlett világban megnőtt az átlagéletkor, jelentősen megemelkedett az idősek aránya a társadalomban - mégis, az időskori mentális zavarok tünetei alig ismertek. Ha észleljük is ezeket idős rokonainkon, sokakra jellemző az információhiány kikényszerítette gondolkodásmód: "Öreg már, jobb már nem lesz, csak romlani fog, ebben a korban már nem lehet meggyógyulni!", - holott időben történő orvosi beavatkozással a betegség a legtöbb esetben gyógyítható. A másik nehézséget az jelenti, ha fel is ismerjük a viselkedésváltozást, nem tudjuk, hová forduljunk. Vigyük elfekvőbe? Szociális otthonba? Fogadjunk ápolószemélyzetet? Próbáljuk meg elviselni?

Az alábbiakban az időskori zavartság okaival, tüneteivel foglalkozunk egy kicsit részletesebben. Mit is jelent valójában a "zavartság"? A kérdésre igazából nehéz válaszolni, hiszen még szakmai berkeken belül sem egységes a fogalom használata, a kifejezés köznyelvre nehezen fordítható át. A legfontosabb talán az, hogy az ún. zavartság nem egységes betegség, hanem egyfajta tünetet, tünetek változó csoportját jelöli, mely számos testi, központi idegrendszeri bajban gyökerezhet. A pontosabb tájékozódáshoz lényeges támpont, hogy a tünet folyamatosan avagy csak átmenetileg áll fenn.

A hozzátartozók gyakran panaszkodnak arról, hogy idős rokonuk gyanakvóvá, bizalmatlanná vált. Azt hangoztatja, hogy idegenek járkálnak a lakásban, elrabolják értékeit, esetleg hangosan pörlekedik is ezekkel a nem létező betörőkkel. Máskor azt észlelik, hogy az idős hozzátartozó különféle zárakat szereltet fel az ajtajára, rácsokat az ablakára, s ismerőseit sem engedi be.

Típusos tünet lehet, hogy az idős ember nem fogadja el gyógyszereit, mert attól tart, hogy meg akarják őt mérgezni. A tartósan fennálló "zavartság" másik formájában a család azt tapasztalja, hogy a nagyszülő elpakolja fontos iratait, értéktárgyait, amiket később nem talál meg, mert nem emlékszik vissza arra, hová tette. Azt gondolja, eltűntek, vagy ellopták őket. Ilyen esetekben a tünetek hátterében valószínűleg az időskori szellemi hanyatlás (demencia) legfeltűnőbb jele, a kóros feledékenység állhat. Ennek különböző formái különíthetők el, a pontos diagnózis felállításához minden esetben részletes szakorvosi vizsgálat szükséges. A betegséget tökéletesen gyógyítani jelenleg sajnos még nem lehet, de a lefolyást gyógyszeres kezeléssel nagymértékben lassíthatjuk.

A legtöbb "zavart" állapotnál fennálló jelek, tünetek sorában talán az egyik leggyakoribb az ún. tudatborult homályállapot (delírium). Megnyilvánulása leginkább az, hogy az idős beteg éjszaka nem alszik, járkál, esetleg elkóborol, eltéved vagy pakolászik, motyog magában, láthatóan nem érti, ha hozzá szólnak, kérdéseinkre nem megfelelően válaszol. A delírium számos különböző, testi és központi idegrendszeri megbetegedés velejárója lehet. Így például az időskori szellemi hanyatlás (demenciák) esetén, a már fent példaként említett oxigénhiány, illetve bizonyos gyógyszerek (nyugtatók, Parkinson-kór elleni vagy egyéb szervekre és a központi idegrendszerre hatók) is előidézhetik. Ez az állapot az alapbetegség megfelelő kezelésével (pl. oxigénadással), a gyógyszerelés megváltoztatásával megszüntethető, kezeletlen esetben viszont akár életveszélyes is lehet!

Az átmeneti tudatzavar másik gyakori formája cukorbetegeknél észlelhető. Ha tudjuk, hogy az idős ember diabéteszben szenved, akkor tudatzavar esetén feltétlen gondolni kell arra, hogy akár az alacsony, akár a magas vércukorszint is okozhatja.

Zavart állapot jöhet létre agydaganatok miatt, epilepsziás rosszullétek következményeiként, ill. fejsérülést követően is. Sokszor helytelenül zavartnak minősítik azt az idős embert, aki hirtelen kuszán, összefüggéstelenül kezd beszélni, vagy értelmetlen hangokat, szófoszlányokat hallat és/vagy nem érti, amit mondanak neki. Ilyenkor elsősorban nem zavartságra, hanem agyvérzés vagy agyi érelzáródás következményeként kialakuló beszédzavarra, ún. afáziára gyanakodhatunk. Különösen gondolni kell erre akkor, ha a beteg vérnyomása rendszeresen magas, vagy ha ismert szív-, cukorbeteg, esetleg vérzsírszintje emelkedett.

Érdemes kitérni rá, hogy milyen további okok vezethetnek ilyen állapotokhoz, és arra, miként segíthet a hozzátartozó. Sok idős ember többféle típusú gyógyszert szed. Idős korban a gyógyszerek felszívódása, feldolgozása, lebomlása, hatásuk erőssége (néha a hatás típusa) is megváltozhat, a mellékhatások erősebbek, nehezebben elviselhetők, sőt akár további betegséget is előidézők lehetnek; az egymás mellett szedett gyógyszerek egymással történő kölcsönhatása is eltérő lehet.

Az idős ember gyógyszereinek szakember által meghatározott és kialakított adagolását gyakran kell ellenőrizni. Figyelnünk kell a vízhajtók megfelelő szedésére, az esetleges kiszáradás, és az abból kialakuló központi idegrendszeri zavar veszélyére! Ha az idős altatót szed, a gyógyszer hirtelen elhagyása, adagjának megemelése (mert egy tabletta mellett már régóta nem alszik, adjunk még egyet) igen gyakran nemkívánatos központi idegrendszeri betegséget okozhat. Különböző szorongásoldó gyógyszerekre az idős emberben éppen ellentétes hatás: nyugtalanság, feszültség, fokozott késztetés idéződik elő, ami a szervezet gyors kifáradásához, a szívműködés és a légzés zavarához, további központi idegrendszeri zavarhoz vezethet. A különböző erős és viszonylag tartós fájdalmak, testi rossz közérzet (ízületi gyulladások, fej-, fogfájás, székrekedés, izomfájdalmak) szintén alapot jelenthetnek a mentális zavar kialakulásához.

További jeleket is észlelhet a nem szakember hozzátartozó. A korábban már említett érzékcsalódások lehetnek képi jellegűek: az illető nem létező dolgokat lát, akár teljes jeleneteket (pl. egyenruhások jöttek érte, el akarják ítélni, betolakodók jelentek meg, korábban meghalt rokonai látogatták meg). Vannak akusztikusak (beszédhangokat, párbeszédeket hall), ritkán szaglási érzékcsalódások (gázszag, büdösség). A fentebb szintén már említett kóros gondolatok (téveszmék) közül a leggyakoribb, hogy megtévesztik, meglopják. ("Nem otthon vagyok, vigyetek haza!"), annak hangoztatása, hogy egyik hozzátartozója bűnöző, esetleg (akár idős) felesége prostituált lett, aki éppen fiatal férfiakkal van a szomszéd szobában. Többször észlelhető az idős beteg olyan kijelentése, hogy intézetbe, kórházba akarják dugni, el akarják tüntetni, akár megölni. Gyakran előfordulhat az arc felismerésének zavara, közeli hozzátartozóját idegennek véli, ismeretlen embert unokájának gondol. Ennek egy sajátos (nem alapvetően a zavartsággal együtt járó) formája, amikor az idős órákig elüldögélve a tükör előtt, tükörképével, mint idegennel beszélget. A "zavartság" nem ritka velejárója az aktivitás megváltozása, legszembetűnőbb jele a céltalan kóborlás, tevékenykedés (pl. szekrényajtót nyit-csuk, pakolászik, kérdéseket ismételget, hozzátartozói után mászkál a lakásban). Ha ezt a céltalan aktivitást akadályozni próbáljuk, a beteg nyugtalanná válthat. Amúgy is gyakori lehet agresszivitása, ami mögött nem mindig találni kiváltó okot. (Vélt akadályoztatás esetén nem ritka a fizikai erőszak.) Fontos jel, hogy a zavartságot mutató idős személynél felborul az éjjel-nappal ciklusa, aktivitása estefelé, főleg éjszaka fokozódik, napközben inkább szunyókál.

A segítésre van mód. A kockázat csökkentése érdekében az időskori zavartság majdnem minden esetében sürgősen lépni kell. Többféle vizsgálatot, kórházi, összetett kezelést igénylő állapot. A leírt tünetek, jelek felléptekor azonnal szakorvosi segítségre van szükség, az állapot kezelés nélkül nem javul, hanem viszonylag rövid idő alatt súlyosan romolhat, kezelés nélkül a gyógyulás esélye hatványozottan csökken.

A terápia egy időben több szálon zajlik. Elsőként mielőbb rendezni kell a tünetekért felelős kiváltó betegséget (állapotot), majd meg kell szüntetni a zavartság közvetlen tüneteit. A kiváltó testi betegség gyógyítása után általában a következményes központi idegrendszeri tünetek is megszűnnek. A zavartság eredete azonban sokszor nem alapvetően testi problémákból adódik, hanem a már zajló (esetleg fel nem ismert) szellemi leépülés komoly, felszínre kerülő jele. Ilyenkor be kell rendezkedni a tartós gyógyszeres kezelésre. A központi idegrendszer vérkeringését, oxigén- és tápanyagellátását, az idegsejtek közötti kapcsolatokat javító szerek adása mellett az ún. produktív tünetet is (érzékcsalódások, téveszmék) kezelni kell, ellenkező esetben alig érhető el eredmény.

Ha az összes tünet és ok kezeléséből valami kimarad, a folyamat rövidesen újra felléphet, vagy tartóssá válhat. Az utóbbi években bizonyították, hogy a skizofréniában alkalmazott modern gyógyszerek (második generációs antipszichotikumok) az időskori zavartság produktív tüneteit a legtöbb esetben már kis adagban is szedve, rövid idő alatt jelentősen mérsékelik.

Ezen gyógyszerek mellékhatásai - a korábbi (első generációs) szerekéhez viszonyítva - még idős korban is szinte elhanyagolhatók. Így a minden tünetre kiterjedő, korszerű, a nemzetközi szakmai irányelveknek megfelelő kezeléssel elérhető, hogy a legtöbb ilyen beteg nem lesz "élő halott", a család "kolonca", hanem visszatérhet a harmonikus életbe.

Ha idős rokona viselkedésében furcsa, szokatlan változást észlel az olvasó, ezt ne tekintse az öregedés természetes velejárójának, hanem fogja fel kórtünetként. Ezért feltétlenül forduljon szakemberhez, hiszen a problémák nagy része orvosolható, a tünetek hátterében meghúzódó betegségek vagy gyógyíthatók, vagy a velük járó panaszok csökkenthetők, elviselhetőbbé tehetők.