Süllyedt-vár gazdája és a kincskeresők

Azt mondja Kovacsik Zoltán, hogy csak a kincskeresőkről ne kérdezzem. Nem akar ő bajt magának és a családjának, nem szeretné, ha valaki belelőne egy sorozatot az ajtójába.

Nem kérdezem hát a kincskeresőkről Kovacsik Zoltánt, meg egyáltalán: semmiről se kérdezem. Alig kapok ugyanis levegőt. Loholok mögötte hepehupás kaszálón, friss szántáson, zsombékos lápon, árkon-bokron át. A 45 éves, tüsihajú, átlagos termetű, izmos férfi azért diktál szapora tempót, mert birtoka végében talált tegnap egy római kori, égetett agyag járólapot, de hátizsák híján nem cipelhette haza. Sietni kell, nehogy valaki elvigye vagy összetörje a szántáskor a földből épen kifordult agyaglapot.

Bár nem kérdezek, Kovacsik Zoltán azért beszél. Megtudom róla, hogy tizenévesen lett ókor függő. Dombóvári gyerekként gyakorta vakációzott a várossal szomszédos Alsóhetényben, egy rokonnál. A faluban nem lehetett úgy kapálni, hogy ne leljen az ember római pénzekre és használati tárgyak maradványaira. A IV. században erőd állt a mai Alsóhetény határában. A megközelítően négyzet alakú várat 49 bástya erősítette. A másfél méter vastag falak hat méterre magasodtak a terep fölé, a kör alakú bástyák átmérője 12 méter volt. Az erődön belül lakóházak, katonai szállások, élelmiszer feldolgozó üzemek, kézműves műhelyek, raktárak, fürdők és sírkápolnák sorakoztak. Az erőd falának köveit a középkorban széthordták, s az épületegyüttes alapjának földdel fedett romjait a hetényiek Süllyedt-várként emlegették.

Kovacsik Zoltán gyermekképzeletét megmozgatta az elsüllyedt világ. Kijárt a szántóra, és gyűjtötte az eke által kiforgatott fémeket és cserepeket. Sokat olvasott a korról, s beleszerelmesedett a numizmatikába. Nem tanult jól, nem mehetett régésznek, gépésztechnikus lett, és a MÁV-nál dolgozott 1995-ig. Akkor egy leépítésnél elköszönt a vasúttól. Alkalmi munkákból élt, és a família megtakarított pénzéből vett 13 hektár földet Alsóhetényben. Másfél milliót költött a mezőgazdaságilag nem túl értékes területre, mert azt akarta, hogy Süllyedt-vár és környéke az ő birtokán legyen.

Kovacsik Zoltán e birtok falu felől eső szélén házat épített. A férfi, laboránsként dolgozó feleségével és tízéves lányával kiköltözött Dombóvárról a még félkész alsóhetényi portára. A ház római stílusjegyeket visel magán, két oldalt hat-hat oszlop tartja, a tetőt mediterrán cserép borítja. Hogy mikor lesz kész, ne firtassuk, mert a család felélte tartalékait. Kovacsik Zoltán a közelmúltban imádott motorbiciklijét is pénzzé tette. Ráadásul a férfi még egy, költséges tervet ápol lelkében. Ifjúsági tábort akar itt építeni.

- Csodás lesz! - ígéri átszellemülten. - A gyerekek történelmi előadásokat hallgatnak majd, és megismerkednek a római kézművességekkel. Korhű cserépedényeket és ékszereket készítünk, szövünk, fonunk, pénzt verünk.

Kovacsik Zoltán szilárd meggyőződése, hogy a tábor néhány év múlva beindul, s ő abból fog megélni. Csak az a kérdés, miből épül meg a tábor? Mert annak forrása még ismeretlen. A férfi abban sem bízhat, hogy a földjén talált római tárgyakért pénzhez jut. Pedig Kovacsik Zoltán akkor talál érmét, cserepet, gyűrűt, kösöntyűt, fibulát, amikor akar. De nem akar. Egyszer "megégett". Ezt így idézi fel:

- Amit korábban találtam, leadtam a Nemzeti Múzeumban. Soha egy fillért nem kértem és nem is kaptam értük. A tárgyak egy részére viszont nem tartottak igényt, s azokból egy kiállítást rendeztünk, ami négy évig látható volt a dombóvári könyvtárban. Aztán 2000-ben feljelentett valaki, lopással gyanúsítottak, mivel a kiállított tárgyakat nem adtam le. Lefoglaltak tőlem, ötvenkilenc pénzérmét, kilenc gyűrűt, hat baltát, hét lándzsahegyet, harmincöt nyílhegyet. Rabosítottak, többször kihallgattak. Az ügyészség elejtette a vádat.

A törvény úgy fogalmaz, hogy régészeti feltárást csak múzeum és egyetem folytathat. Laikus nem régészkedhet, ha mégis megteszi, akkor az kulturális örökség szándékos rongálásának minősül. Aki véletlenül mégis régészeti leletre bukkan, 24 órán belül le kell adja a területileg illetékes jegyzőnek vagy múzeumnak. Ha a tárgy különleges, akkor a múzeum megjutalmazhatja a megtalálót, a kifizetett díj a tárgy értékének 5-6 százaléka. Többnyire azonban nem tud fizetni a múzeum. Ez nem ösztönzi a megtalálókat a törvénytiszteletre. Akadnak amatőr kutakodók, akik professzionális eszközökkel, például fémdetektorral járják a leletekben dús területeket. Ez előfordul errefelé is. A közelmúltban egy feketén régészkedő környékbeli talált egy római ékszert, amit hatszázezer forintért vett meg tőle egy német műgyűjtő.

De erről ne kérdezzük Kovacsik Zoltánt, mert ő nem akar sorozatot az ajtójába. Meg amúgy is: végre elértük az eke által kifordított járólapot.

- Gyönyörű! - mutatja fel elégedetten a nedvességtől sötétvörös agyagidomot, majd hátizsákjába gyömöszöli a tízkilós lapot, és indulunk visszafelé.

Útközben teszünk egy kitérőt, s megpihenünk a római erőd egyetlen olyan bástyájánál, amelynek alapját nem takarja föld. Elégedetten tapodom a mohától mélyzöld, masszív fundamentumot.

- Tavaly eljött hozzám tizennyolc angliai régészhallgató, hogy megnézze az erődöt - dicsekszik Süllyedt-vár gazdája. - Tunéziába tartottak, és megálltak a földemen. Hú, de büszke voltam! Na, menjünk! Be kell vinnem a lapot a jegyzőnek. Elege lehet belőlem, állandóan viszek neki valamit.

Loholok Kovacsik Zoltán mögött zsombékos lápon, hepehupás kaszálón át. A felszántott táblákon, a vakondtúrásokon cserépdarabkák, kancsók, tálak darabkái. Ő már nem hajol le egyikért se, én viszont az egyik törmeléknek nem tudok ellenállni, felveszem, lekaparom róla a földet, és zsebre vágom. A féltenyérnyi cserépdarab egy mécses alja lehetett.

Nem viszem be a jegyzőhöz. Otthon polcomra teszem, s percenként megbámulom. Kincskereső lettem.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.