"Fer tájékoztatást" hiányolnak Wass Albertről
Néhány napja egy újabb Wass Albert-szobor állításáról beszámoló cikkünkben felvetettük: talán nem értette pontosan a szobornak a templomkertben helyt adó újpesti plébános XVI. Benedek minapi, minden katolikus számára irányt mutató kijelentését, amely szerint a kereszténység nem férhet össze semmiféle antiszemitizmussal.
Cikkünkre válaszul a Wass-kötetek magyarországi kiadásával foglalkozó Turcsány Péter a következő szöveget küldte közlésre (alább szöveghűen közöljük):
Antiszemita szövegek - leírni bűn vagy beidézni?
Turcsány Péter "alattomosnak" nevezi Wass Albert néhány kijelentésének beidézését. Wass Albert, az amerikai hungarista emigráció kiadványaiban sűrűn felbukkanó szerző írta az alábbiakat 1993-ban: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország a szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez egymagában is elidegenítette magyar népet, különösen a középosztályt, a zsidóságtól. - De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezetőszerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly fívérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. (...) Miután visszatértek a 'német haláltáborokból' vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a 'rendszer ellenségének' tekintett.")"
Német haláltáborokról írt - idézőjelben! Biztos, hogy nics erre jobb kifejezés, mint a "magyar humanizmus legszebb lapjai"? Ez a Wass-szöveg megtalálható a Kráter kiadónak Wass közéleti írásait és beszédeit válogató kiadványában is - "Antiszemitizmus - a huszadik század hazugsága" címmel...
Aki így fogalmaz, az antiszemita.
Turcsány Péter "alattomosnak" nevezi Wass Albert néhány kijelentésének beidézését. Wass Albert, az amerikai hungarista emigráció kiadványaiban sűrűn felbukkanó szerző írta az alábbiakat 1993-ban: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország a szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez egymagában is elidegenítette magyar népet, különösen a középosztályt, a zsidóságtól. - De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezetőszerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly fívérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. (...) Miután visszatértek a 'német haláltáborokból' vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a 'rendszer ellenségének' tekintett.")"
Német haláltáborokról írt - idézőjelben! Biztos, hogy nics erre jobb kifejezés, mint a "magyar humanizmus legszebb lapjai"? Ez a Wass-szöveg megtalálható a Kráter kiadónak Wass közéleti írásait és beszédeit válogató kiadványában is - "Antiszemitizmus - a huszadik század hazugsága" címmel...
Aki így fogalmaz, az antiszemita.
(Válasz a Népszabadság Online által közölt Wass-kultusz a pápa intelmei ellenére: ki a főnök? című szövegre)
Köszönöm a Népszabadság On-line szerkesztőinek hozzám eljuttatott levelét, bár az alattomosan megválasztott idézetektől nem látszik az erdő, mert a valóság az, hogy a magyar humanizmus legszebb lapjait éppen Wass Albert írta a múlt század legrémesebb időszakáról (is). Kérem, közöljék a Turcsány Péter: Wass Albert a boldog szomorúember I. című kötetének 123-124. oldalán kiemelt részletét, amely az írómak egy zsidó fakaereskedővel folytatott 1944-es beszélgetését eleveníti fel. Ezen írásrészlet és a www.krater.hu honlapján megtalálható teljes novella ismeretében a hangsúlyozottan több nemzetiségű Erdély hű írójának emberségét és humanizmusát minden olvasójuk befolyásolás nélkül el tudná dönteni:
1944. szeptember, búcsú a zsidó fakereskedőtől "Három hónap múlva hallatszott az ágyúszó messze keleten, s a völgy megtelt visszavonuló német csapatokkal, lengyel menekültekkel és borzasztó történetekkel a közeledő Vörös Hadseregről meg azokról a dolgokról, amiket az emberekkel műveltek.
Szeptember közepe táján, amikor a cserefák a lejtőkön ismét vörösbe öltöztek, égő falvak füstjét láttuk a gerincekről, s az éjszakai égbolt vörös volt kelet felé.
- Az öreg odafenn látni akarja magát - jött az üzenettel az erdész fia, s dél fele már fenn voltam a kis boronaháznál.
Sokáig beszélgettünk azon a napon. Csak mi ketten, a padon ülve a langyos napsütésben, körülöttünk a rengeteg hegyi erdő nyugalmával, melyet időnként távoli robbanás zavart meg.
Vége a világnak a magunkfajták számára - mondta az öreg mély szomorúsággal megtört hangjában. - Sok-sok ideig nem lesz rend és törvény. Csak gyűlölet lesz, meg gyilkosság, meg bosszúszomj, győzzön bárki, németek vagy oroszok, nácik vagy kommunisták. Gyűlölet, öldöklés és rabszolgaság hosszú, hosszú ideig, míg minden indulat ki nem ég, a gyilkosok bele nem fáradnak a gyilkolásba, és a tolvajoknak nem marad több lopnivalójuk, s a nyomor és az éhség újra össze nem hozza az embereket. De sok idő beletelik, míg minden indulat kiég - mondta. - Nem számít, minek nevezzük, nácizmusnak vagy kommunizmusnak, egyre megy. A mi világunknak vége."
(Wass Albert Az összetört esernyő. Angolból fordította: Gálfalvi Ágnes .)
A teljes írás elolvasható honlapunkon: www.krater.hu/krater.php?do=aloldal&action[1]=19439"
Wass Albert hazugsága
A Turcsány Péter által ajánlott szöveg, amely szerinte a "magyar humanizmus legszebb lapjaira" tartozik, valójában a magyar szélsőjobboldal történelemtorzító hazugságainak sorába illeszkedik. Turcsány azt a részt idézi, amely a nácizmus és kommunizmus összemosását, a második világháborúról a magyar jobboldalon kialakított "cseberből-vederbe" felfogást visszhangozza - egy zsidó fakereskedő szájába adva a szöveget.
Ennél is felháborítóbb azonban a magyar felelősség elkenésének szándéka, amely ezt a szöveget jellemzi.
Wassnál "német csapatok masíroztak völgyeinkbe", nekik mutatja meg egyetlen áruló, hogy "hol laknak a zsidók" - mintha a zsidótörvények sorozatával nem a magyar állam jelölte volna meg és rabolta volna ki jó előre áldozatait. Nem minősítem azt a Wass-novellában szereplő "partizánakciót", amellyel a magyar lakosság megmentette az öreg zsidót - ahogy az bizonyára teljesen tipikus volt Erdély-szerte. Azt se feszegessük, hogy olyan szerző írt ilyen németekkel és oroszokkal szemben egyaránt távolságtartó szöveget, aki két Vaskeresztet is kapott a háború idején. Bizonyára öreg zsidó fakereskedők bújtatásáért adományozott ilyesmit a német hadsereg.
Wass szövegéből a magyar nemzeti felelősséget amúgy is szívesen elfeledő olvasója nem értesül arról, hogy a magyar zsidóságot NEM a németek deportálták, hanem a magyar államhatalom, csendőrök közreműködésével.
Ennél is felháborítóbb azonban a magyar felelősség elkenésének szándéka, amely ezt a szöveget jellemzi.
Wassnál "német csapatok masíroztak völgyeinkbe", nekik mutatja meg egyetlen áruló, hogy "hol laknak a zsidók" - mintha a zsidótörvények sorozatával nem a magyar állam jelölte volna meg és rabolta volna ki jó előre áldozatait. Nem minősítem azt a Wass-novellában szereplő "partizánakciót", amellyel a magyar lakosság megmentette az öreg zsidót - ahogy az bizonyára teljesen tipikus volt Erdély-szerte. Azt se feszegessük, hogy olyan szerző írt ilyen németekkel és oroszokkal szemben egyaránt távolságtartó szöveget, aki két Vaskeresztet is kapott a háború idején. Bizonyára öreg zsidó fakereskedők bújtatásáért adományozott ilyesmit a német hadsereg.
Wass szövegéből a magyar nemzeti felelősséget amúgy is szívesen elfeledő olvasója nem értesül arról, hogy a magyar zsidóságot NEM a németek deportálták, hanem a magyar államhatalom, csendőrök közreműködésével.
Néhány tény az erdélyi és romániai holokausztról:
Múlt-kor:
"Olyan időben emlékezünk meg a holokausztról, amikor a demokratikus Románia nem hajlandó többé véka alá rejteni saját történelmi valóságát" - jelentette ki az államfő hétfőn Bukarestben, a holokauszt emléknapján. "Nem a népet ítéljük el, hanem a román államot, amely elhatározta, hogy a zsidókat üldöző államokhoz csatlakozik. Részesei voltunk a borzalomnak, a holokausztnak, és ezt be kell vallanunk" - hangoztatta Basescu elnök.
A román hatóságok és a román társadalom egyes részei hosszú időn át vitatták, hogy Romániában is volt-e holokauszt. Egy nemzetközi bizottság, amelynek elnöke a holokauszt-túlélő, Nobel-Béke-díjas Elie Wiesel volt, csak 2004 novemberben állapította meg, hogy Románia polgári és katonai hatóságai felelősek voltak 280-380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért. Románia a második világháború alatt, 1941 és 1944 között a hitleri Németország szövetségese volt és területén német csapatok állomásoztak.
Romániában 2004-ben emlékeztek meg először a holokausztról. Azért október 9-én, mert azon a napon kezdődött 1941-ben a zsidók tömeges deportálása az akkor Romániához tartozó Bukovinából. 1942 nyaráig összesen 120 000 zsidót deportáltak a "halálvonatokon", akik közül tízezrek pusztultak el útközben.
Pogromok és deportálások színhelye volt Romániában Bukarest, Iasi, valamint Dél-Erdély, Besszarábia - a mai Moldávia - és Bukovina. A második világháború előtt mintegy 800 000 zsidó élt Romániában. A holokauszt túlélőinek többsége később kivándorolt Izraelbe, így jelenleg csak mintegy 12 ezer tagot számlál a romániai zsidó közösség.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11114
A holokausztmagyarorszagon.hu oldalon olvasható összeállítás szerint a román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában "megelégedtek" a zsidók kifosztásával. A szöveg szerint: "Az itt élők üzleteit, vállalkozásait nem árjásították, de a zsidó közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. A németek attól tartottak, hogy Antonescuék továbbra is önkényes, szervezetlen deportálásokkal és tömeggyilkosságokkal akarják majd "megoldani a zsidókérdést". Ezért 1942-ben tárgyalásokat kezdtek a román kormánnyal valamennyi zsidó "átvételéről". Júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. Szeptemberre elkészültek a deportálási tervek is: naponta 2000 román zsidót akartak a belzeci haláltáborba szállítani. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. A román diktátort ebbe az irányba befolyásolta, hogy sem Olaszországból, sem a riválisnak tekintett Magyarországról nem deportáltak, Szlovákiában pedig ekkor álltak le a kiszállítások. Ráadásul a román zsidó vezetők eredményesen kértek segítséget egyházi vezetőknél, politikusoknál, sőt a királyi család tagjainál. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A zsidó közösséggel újabb 4 milliárd lejt fizettetek, 1336 dollárért árulták a palesztinai kivándorlási engedélyeket, de az óromániai - és így a Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is - megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. (kiemelés tőlem - T.T.) A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul."
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?chapter=13_4_1§ion=1&type=content
Múlt-kor:
"Olyan időben emlékezünk meg a holokausztról, amikor a demokratikus Románia nem hajlandó többé véka alá rejteni saját történelmi valóságát" - jelentette ki az államfő hétfőn Bukarestben, a holokauszt emléknapján. "Nem a népet ítéljük el, hanem a román államot, amely elhatározta, hogy a zsidókat üldöző államokhoz csatlakozik. Részesei voltunk a borzalomnak, a holokausztnak, és ezt be kell vallanunk" - hangoztatta Basescu elnök.
A román hatóságok és a román társadalom egyes részei hosszú időn át vitatták, hogy Romániában is volt-e holokauszt. Egy nemzetközi bizottság, amelynek elnöke a holokauszt-túlélő, Nobel-Béke-díjas Elie Wiesel volt, csak 2004 novemberben állapította meg, hogy Románia polgári és katonai hatóságai felelősek voltak 280-380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért. Románia a második világháború alatt, 1941 és 1944 között a hitleri Németország szövetségese volt és területén német csapatok állomásoztak.
Romániában 2004-ben emlékeztek meg először a holokausztról. Azért október 9-én, mert azon a napon kezdődött 1941-ben a zsidók tömeges deportálása az akkor Romániához tartozó Bukovinából. 1942 nyaráig összesen 120 000 zsidót deportáltak a "halálvonatokon", akik közül tízezrek pusztultak el útközben.
Pogromok és deportálások színhelye volt Romániában Bukarest, Iasi, valamint Dél-Erdély, Besszarábia - a mai Moldávia - és Bukovina. A második világháború előtt mintegy 800 000 zsidó élt Romániában. A holokauszt túlélőinek többsége később kivándorolt Izraelbe, így jelenleg csak mintegy 12 ezer tagot számlál a romániai zsidó közösség.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11114
A holokausztmagyarorszagon.hu oldalon olvasható összeállítás szerint a román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában "megelégedtek" a zsidók kifosztásával. A szöveg szerint: "Az itt élők üzleteit, vállalkozásait nem árjásították, de a zsidó közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. A németek attól tartottak, hogy Antonescuék továbbra is önkényes, szervezetlen deportálásokkal és tömeggyilkosságokkal akarják majd "megoldani a zsidókérdést". Ezért 1942-ben tárgyalásokat kezdtek a román kormánnyal valamennyi zsidó "átvételéről". Júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. Szeptemberre elkészültek a deportálási tervek is: naponta 2000 román zsidót akartak a belzeci haláltáborba szállítani. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. A román diktátort ebbe az irányba befolyásolta, hogy sem Olaszországból, sem a riválisnak tekintett Magyarországról nem deportáltak, Szlovákiában pedig ekkor álltak le a kiszállítások. Ráadásul a román zsidó vezetők eredményesen kértek segítséget egyházi vezetőknél, politikusoknál, sőt a királyi család tagjainál. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A zsidó közösséggel újabb 4 milliárd lejt fizettetek, 1336 dollárért árulták a palesztinai kivándorlási engedélyeket, de az óromániai - és így a Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is - megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. (kiemelés tőlem - T.T.) A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul."
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?chapter=13_4_1§ion=1&type=content
