Örökmozgó volt a pályán, világvándor azon kívül. A beregszászi születésű balszélső előbb a csehszlovák válogatottban szerepelt - az 1934-es vb-n az ezüstérmes keretben is helyet kapott, de posztján a világhírű Puc játszott -, aztán a magyar nemzeti együttesbe is bekerült. Nem csoda, hiszen a kor nagy klubjaiban futballozott: a prágai Spartával (1936) és az FTC-vel (1941) egyaránt bajnoki címet szerzett. A zöld-fehéreknél a szintén válogatott Gyetvai volt a riválisa, mégis 17 mérkőzésen játszott - Polgárral, Lázárral, valamint kollégájával, az ugyancsak jogászdoktor Sárosival együtt -, és kilenc gólt ért el az aranyos évadban. Egy évvel később a rivális Újpesttel ezüstérmet érdemelt ki...

Edzőként szintén nemzetközi karriert futott be: a bajnoki címig vezette a Standard Liege-t és a Górnik Zabrzét, jugoszláv kupagyőzelemre a belgrádi Partizant. Dolgozott Algériában, Egyiptomban, Pakisztánban, időnként itthon is: Pécsett, Újpesten, az FTC-nél, a Videotonnál, az MTK-nál. Az 1954-es vb idején Sebes Gusztáv kapitány tanácsadója volt: többek között ő térképezte fel az ellenfeleket. A németeket nem neki kellett megfigyelnie...

Beregszász és a magyar labdarúgás egyaránt a díszpolgárát gyászolja.