Évente kétszázmilliárd forintot költ az állam egy olyan támogatási formára, amelynek a hatékonysága gyakorlatilag nulla. S ez így megy immáron négy éve. 2004 nyara óta összesen 600 milliárd forinttal nőtt a támogatottlakáshitel-állomány, amely után úgy fizet a kormány milliárdokat felemésztő kamattámogatást, hogy azzal semmiféle segítséget nem nyújt a lakáscélok megvalósulásához - állítja Varga Dénes a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezetője.

A kamattámogatások rendszerének kidolgozásában annak idején részt vevő közgazdász szerint a lakáshitelezés állami segítése napjainkra pénzkidobássá vált. A lakást vásároló, felújító, illetve építkező polgárnak ugyanis mindegy, hogy a hitel azért olcsó, mert a többi adófizető pénzéből támogatja azt a költségvetés, vagy azért, mert a bank olcsóbb forrásból, mindenféle állami segítség nélkül is nyújtani tudja. A rendszer bevezetésekor a magas banki kamatok és a devizahitelek hiánya gyakorlatilag lehetetlenné tette a hitelből történő lakásépítést. Ez az ok időközben megszűnt. A kamattámogatás rendszere viszont 2004 januárja óta változatlan.

A Fidesz-kormány sikertörténetévé magasztosult lakástámogatási rendszert már a bevezetésekor túl nagyvonalúnak tartották a szakemberek. A szocialista kormányoknak azonban nem volt elég bátorságuk alapjaiban hozzányúlni a rendszerhez. A Medgyessy-kormány első éve a szigorításról felröppenő hírek folytatólagos tagadásában telt, majd hirtelen huszárvágással 2003 nyarán 15 millióra szállították le a felvehető hitel fölső határát, és mérsékelték a kamattámogatást is. Néhány hónap múlva Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott határozottan kijelentette: vége a meglepetések korának, a lakástámogatási rendszer immár kiszámítható és tervezhető. Fél év se telt bele, és 5 millióra csökkentették a használt lakásokra felvehető kölcsön maximális öszszegét, miközben tovább csökkent a kamattámogatás mértéke is. (Az OECD éppen akkor hívta fel a kormány figyelmét a lépés megtételének szükségességére.)

A túlzott segítség kényelmessé tesz, ráadásul az állami támogatások egy része nem a lakossághoz, hanem a bankokhoz és az ingatlan-, illetve építési vállalkozókhoz kerül - magyarázta a lépést a kormánymegbízott. A gáláns állami támogatás idején például egyetlen alternatív hitelkonstrukciót sem dolgoztak ki a bankok, míg a kurtítás után több új ajánlat is megjelent a piacon. A pénzügyi szektortól kissé távolabb álló szakértők időközben arra is figyelmeztettek, hogy a támogatott, könnyű hitelek emelik a lakásárakat. A kamattámogatásból hasznot húzó építőipari, banki lobbik a rendszer fenntartása mellett érveltek. Ők bizonyultak erősebbnek. Még csak meg sem kellett feszülniük az erőlködéstől. A szocialisták ugyanis nem kívántak új frontot nyitni. Többségük legfeljebb némi kiigazítást tartott szükségesnek. De ebből se lett semmi.

Az idő közben haladt, a hitelállomány meg nőtt. Igaz, a nyitány éveihez képest lényegesen lassabb ütemben, de korántsem elhanyagolható mértékben. Tavaly összesen százmilliárd forinttal emelkedett a támogatott hitelek állománya. A kamattámogatás évente 120-130 milliárd forintot vesz ki a költségvetésből. (A többi programmal együtt évi 180-220 milliárd forintot tesz ki a lakás célú állami kiadás.) Ha a fejlett országokhoz hasonlatosan a GDP két százalékát - 540 milliárd forintot - lakás célú programokra fordíthatná az ország, akkor ez sem lenne sok. Csakhogy ennek az összegnek a fele sem áll rendelkezésre. Ráadásul a források 80-90 százalékát elviszik a korábban meghirdetett programok. De mintha ez senkit nem érdekelne.

Az építésügynek és a lakáspolitikának nincs is önálló minisztériumi képviselete. A 35 ezermilliárdos lakásvagyon felett egy 11 fős főosztály őrködik az önkormányzati tárcánál. Igaz, a pénzügyi és gazdasági tárcák is próbálkoznak időnként a lakáspolitika megújításával - elsősorban a kiadások csökkentésével -, de javaslataik még a belső egyeztetések rendszerén sem jutnak át. Mint ahogy az Államreform Bizottság azon javaslatát sem tárgyalta a kormány, amely a támogatott lakáshitelek visszafizetésének ösztönzését, devizahitelre váltását ajánlotta.

- A helyzet megoldását a forinthitelek deviza- alapú hitelre való átváltása jelentené egy állami program keretében - hangsúlyozza Varga Dénes. - Az állam így jelentős támogatási kötelezettségtől szabadulhatna meg. A megtakarítás kisebbik részét egy árfolyam-garanciaalap létrehozására, a nagyobbik felét a devizahitelek lényegesen kisebb támogatására fordíthatnák.

A döntéshez azonban hiányzik a politikai akarat. A szocialisták többsége szerint a kamattámogatás eltörlése politikai öngyilkosság lenne. S ezen aligha változtat az egykori kormánymegbízott által sok évvel ezelőtt alakított Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testület újbóli összehívása. A minisztériumok, szakmai és érdekképviseletek, valamint a bankok képviselőiből összeálló testület még az ősszel megtartaná első ülését. Az új lakáspolitikai stratégia kidolgozásában való segédkezést várják tőle.

Kérdés, mikor lesz ebből az a paradigmaváltás, amit Csider László, az Önkormányzati Minisztérium lakásügyi főosztályának megbízott vezetője ígért még tavaly. A lakás helyett a benne élők támogatását előtérbe helyező elképzelés az új lakások építésével szemben a lakásbérlés támogatására teszi a hangsúlyt. A lakbértámogatás kiterjesztése révén csekély költséggel - egymilliárd forintból akár tízezer ember lakhatását segíthetnék - látványos eredmény érhető el. Ezt követhetnék a bérlakás- építési programok.

A tömeges bérlakásépítésre vonatkozó tervek nem többek a tudatos lakáspolitika hiányának leplezésére irányuló gyászos kísérleteknél - véli Varga Dénes. - Hiszen még csökkent értékű lakások sem építhetők föl olyan olcsón, hogy évente 15-30 ezer felhúzását finanszírozhatná a költségvetés. Néhány tucatot meg minek. Sokkal olcsóbb lenne használt lakásokat, netán régi tanácsi lakásokat megvenni, illetve visszavásárolni, csakhogy ebből az erős lobbiknak nem sok hasznuk származhatna. A magyar lakáspolitikán viszont sokat lendítene, ha minden érintett beérné annyi üzlettel, amennyit egy józan lakáspolitika kínálni tud.