A kezdeményezés sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre többen kéredzkednek be az ernyője alá: immár a művelődési házak, a műkereskedők, sőt a magyar dráma napját ülő színházak is "rászerveztek" erre a hétvégére.

Minderre ráadásul szépen rásimul az idénre rendeltetett kiemelt évforduló gumiszlogenje, a reneszánsz, avagy újjászületés jelszava. Mindaz, ami már megújult, azért, ami pedig romos, de még áll, hát a benne rejlő lehetőség okán fér bele ebbe a kalapba. Ezért csak a véletlen gonosz tréfája lehet, hogy épp e jeles hétvége előestéjén jutott el odáig a pesti Erzsébetváros, hogy döntsön a városrész új szabályozási tervéről. Hogy értsék: az úgynevezett régi pesti zsidónegyedről beszélünk, a világörökség védőövezetéről, amely az elmúlt évek bontási hullámának és az újonnan épült házak tájidegen megjelenésének betudhatóan hamarosan el is veszítheti kitüntető címét. Az új szabályozási terv pedig - habár (igaz, két ütemben) szigorít valamit a beépítési mutatókon - alapelveiben nem tér el az eddigi gyakorlattól. Mint az előterjesztésben olvasható: "A világörökségi ütközőzóna megóvása országos, fővárosi és csak legutolsó sorban, a felsorolásban legkevésbé gazdag helyi önkormányzat feladata."

Egészen más tudni vagy elképzelni, milyen egy adott hely, mint valóban ott lenni - mondta az örökségnapok apropóján Hiller István kulturális miniszter, és ettől nekem kedvem támadt sétára invitálni a zsidónegyedbe. Hogy ne csak elképzelni legyen módja, miként fest a várostervezési koncepció nélkül, pusztán a nyers gazdasági érdek által irányítottan "megújított" városrész, hanem a saját szemével lássa a kiürített, bontásra váró, másfél évszázados házcsontvázakat, és az összevont telkeken épült üvegszemű monstrumokat. És egyúttal megkérdezném: ugye nem gondolja, hogy az örökséget évente egy hétvégén, kampányszerűen kell védeni? Hiszen a szándék komolyságát igencsak megkérdőjelezi a tény, hogy éppen ő adta vissza "megfontolásra" az örökségvédelmi hivatalnak a zsidónegyed műemléklistáját (megfontolták, majd meghúzták), és egy szava sem volt, amikor pártja a Fidesszel öszszefogva a fővárosban megszavazta a kerület bontásközpontú fejlesztési tervét.

Az örökségnapi felbuzdulásnak persze hamar vége lesz, várhatunk majd egy újabb évet, hogy megint szóba kerüljön az épített értékek sorsa. A Belső-Erzsébetváros viszont ott marad: az év háromszázhatvanöt napján meg lehet nézni. Tanulságul.