Régi ismerősöm Vass Tibor, a 80 éves ózdi helytörténész. Felesége öt éve hunyt el, de öt gyermeke, unokái és dédunokái, valamint a szakma szeretete most is inspirálja a munkára. Ma is aktívan kutatja a több mint 155 éves ózdi gyár történetét.

Munkásszülők gyermekeként született 1922-ben, Ózd-Sajóvárkony községben. Fiatal éveit Farkaslyuk-bányatelepen töltötte, ahol édesapja famintakészítő asztalosként dolgozott. Itt ismerkedett meg a bányászok küzdelmes életével. Később családja beköltözött Ózdra, mivel az apa a vas- és acélgyár asztalosműhelyében kapott munkát. Gyári élményei meghatározták sorsa további alakulását. Anyai nagyapja itt volt művezető, s nagy élményt jelentett az acél csapolása, valamint az esti séták alkalmával megfigyelt salakcsapolás a hétesi völgyben.

-Tizenhét éves koromban kezdtem meg a munkát a gyárban. A gépműhelyben dolgoztam, majd a gyár hadüzemi parancsnoksága 1944. december 1-jén bevonultatott Salgótarjánba mint hadi üzemi munkást. Miután tudomást szereztünk arról, hogy századunkat külföldre viszik, százhuszad magammal megszöktünk. Gyalog indultunk Ózdra, de utam során súlyosan megsérültem. Felépülésem után a műhelyi üzemirodán folytattam munkámat, 1948-1950-ben pedig a gyár kulturális osztályának vezetője lettem - foglalta össze életútjának első szakaszát.

Ezt követően 21 évig a termelési apparátusban műszaki előadói feladatokat látott el. Volt egy időszak, amikor feladatköréhez tartozott a sajtó tájékoztatása is. Az Ózdra érkező újságírók a gyár jelene mellett állandóan érdeklődtek a múltjáról is, s ezért Vass Tibor foglalkozni kezdett az Ózdi Kohászati Üzemek kialakulásának és fejlődésének főbb mozzanataival. Ehhez a gyermekkori élmények adtak megfelelő impulzust.

Munka mellett kutatott

Vass Tibor véleménye szerint a kiállítások közül kiemelkedett az 1967-ben megrendezett ipartörténeti kiállítás, amelyet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület fennállásának 75. évfordulója alkalmából szerveztek. A kiállítási leporellót is az ózdi helytörténész állította össze.

-1970 májusában a gyár fejlődését reprezentáló kiállítást rendeztük a Liszt Ferenc Művelődési Központban. A kiállítás forgatókönyvét és prospektusát is én készítettem. Még ebben a hónapban megnyílt az ipari skanzen a szakmunkásképző intézet parkjában. Egy átalakított épületben 1971-ben nyitottuk meg az állandó jellegű gyártörténeti bemutatót, amely 1975-ben a Kohászati Gyártörténeti Múzeum nevet kapta. Addig hobbiból foglalkoztam ipartörténettel, de ezt követően már hivatásszerűen, mivel 1971. július 1-jén megkaptam a múzeumvezetői kinevezést. Tizenkét évig álltam a múzeum élén, s negyven időszaki kiállítás megrendezésében vettem részt, 140 ezer látogatónak szereztünk élményt. Irányításommal 1983-ig a muzeális értékű gépi berendezések száma az ipari skanzenben négyről tizenkettőre növekedett. Minden évben az októberi múzeumi hónap alkalmával úgynevezett múzeumi sétát szerveztünk. Munkatársaimmal Üzemtörténeti kutatások Ózdon címmel előadás-sorozatot is rendeztünk, ahol az évi kutatásainkról számoltunk be. Munkaidő után bejártam az üzembe, érdeklődtem a régi dolgozók véleményéről, tapasztalatairól. Testközelből voltam tanúja a gyár technológiai fejlődésének, s publikációimban bemutattam a dolgozók megváltozott élet- és munkakörülményeit.

A múzeumügy fejlesztése érdekében kifejtett munkásságáért Vass Tibort 1979-ben Móra Ferenc-emlékéremmel tüntették ki, 1982-ben pedig alkotói nívódíjban részesült. 1983-ban vonult nyugalomba, de azután sem tétlenkedett, amit az is jelez, hogy 1991-ben Ózd városért kitüntető díjban részesítette az önkormányzat.

Tanulmányok és könyvek

Vass Tibor napjainkban is foglalkozik hely- és ipartörténeti kutatásokkal. A magyarországi múzeumok és a Honismereti Szövetség által kiírt pályázaton Gömör, Észak-Borsod és Nógrád megye vasipara, 1808-1881 című munkájával első helyezést ért el 1994-ben. Ugyanezért a munkáért Miskolcon Istvánffy Gyula-díjjal és emlékplakettel jutalmazták a Herman Ottó Múzeumban.

A Borsodi kismonográfiák sorozatban jelent meg az ózdi helytörténész első könyve, Jelbeszéd az ózdi finomhengerműben címmel. A zajos üzemben a dolgozók a munkahelyi kapcsolattartásnál jeleket használtak, s egy-egy dolgozó készlete több száz jelet is elért. Az ország első munkás kft.-je, az ózdi Finomhengermű Munkás Kft. 1996-ban ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. Ekkor vehették kézbe a kft. dolgozói A túlélés ára című művét, amely a nagy múltú finomhengermű történetét mutatja be. Következő kötetében az ózdi vasgyár alapításának 150. évfordulójára a gyáralapító Rombauer Tivadar életútját, alkotásait és munkásságát mutatta be. 2000-ben adták át Ózdon a miniacélművet, s üzembe helyezését azzal is emlékezetessé tették, hogy az Ózdi Acélmű Kft. megjelentette Vass Tibor művét, amelyben az ózdi acélgyártás történetét dolgozta fel 1895-től 1992-ig. Az elmúlt esztendőben pedig két munkája is megjelent. Csontos Györgyi építésszel közösen írta meg az ózdi munkáskolóniák 1861-1970 közötti történetéről szóló tanulmányt. A Duna Televízió e könyv alapján filmet is készített Velencétől Nagy-Amerikáig címmel, amelyet október 17-én mutattak be. Legutóbbi munkája pedig az elmúlt év végén jelent meg Az ózdi iparvasút története címmel.

Gyermekei folytatják

-Ebben a korban már igen óvatosan kell tervezni. Mindenesetre nem maradok tétlen. Tagja vagyok az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület keretében Miskolcon működő Bányászati és kohászati emlékek nyomán elnevezésű munkabizottságnak. Összeállításokat készítettem és készítek részükre az Ózdon és környékén fellelhető bányász- és kohászemlékhelyekről. De nem maradok hűtlen az ózdi gyárhoz sem. Régi dédelgetett vágyam, hogy megírjam az Ózdi Kohászati Üzemek valamennyi fontos üzemének történetét. A sorozatból már csak egy hiányzik, a nagyolvasztómű. Több évtizedes kutatásom eredménye, hogy a nyersvasgyártók életét bemutató kézirat is elkészült, most végzem rajta az utolsó simításokat. Szeretném, ha az év második felében - hetedik könyvemként - megjelenhetne ez a munka.

-Nagy örömömre szolgál, hogy lesz folytatója munkámnak. Tibor fiam Ózd sporttörténetét kutatja, rendszeresen részt vesz a honismereti pályázatokon. Első munkája a város sportlétesítményeiről szól. Jelenleg az ózdi úszószakosztály gazdag történetével foglalkozik. Zsuzsanna leányomat Ózd helytörténete érdekli igazán: a városban történt eseményeket gyűjti a kezdetektől napjainkig. Kézirata szépen gyarapodik. Gyermekeim munkáját nagy figyelemmel kísérem, és segítem őket, hogy méltó követőim legyenek.