- A női test: kósza, bizonytalan, sivatagi magányunkban enyhet adó, szomjúságot csillapító, biztos oázis. Szerintem erről szól ez a könyv, és arról, hogy gyávaságunkban és gyengeségünkben erőszakossá válva, hogyan is élünk vissza vele. (Vekerdy Tamás - pszichológus)

 

- Könyvekre szükség van, ez nem vitás, ehhez írókra van szükség, ehhez sem fér kétség, az írók pedig vagy férfiak lehetnek vagy nők. Teljesebb az az irodalom, amelyben mindkét hang megszólal. (Hajós András - zenész)

 

- Mire harmadszor is megnősültem, és megszületett 5. lányom, végre felismertem, hogy az élet a nőkről szól, ők a kezdet és a cél - a Szomjas oázisból kiderül, ők is így gondolják-e… (Kepes András - író, szerkesztő, riporter)

 

- Mindenkit a titok izgat. Miért lettünk egy egész fele, férfi és nő? Hamar (mások szerint elég későn) rájöttem, hogy nők között élek, ők meg pasik között, amiről ugyanolyan semmit gondolok, mint a másik halmazról. De ez itt most irodalom, vagyis az élet két dimenzióba préselve, elmesélve, leírva, ráadásul úgy, ahogy én sose láttam, de láttatják velem, ha akarom. Akarom, mert amikor az ember olvas, nem hazudik. Később, mikor átgondolja, kijön a száján. De amikor olvas, személye titkos együttműködő és hitbizalmas. Így megláthatom a világnak azt a felét is, ami a hátam mögött van. Hála, istennek, ez már a második kötet, kicsi kankalinvirág a láptól bűzölgő nagy magyar macsó mocsárban. Halleluja! Évelő. (Bakács Tibor Settenkedő - újságíró, médiaman)

 

- „A 17 hattyúk óta nem tartottam ennyi eredeti szerzőnőt a kezemben.” (Esterházy Péter - szerző)


További részletek a Szomjas oázis blogban >>