Ellátatlanul maradt skizofrének százai az utcákon…

„Skizofrén helyzetben a skizofrének” 2008. február 14.

A Népszabadság egészségügyi szakújságírója „a szakmára” hivatkozva állította: „Rendkívül súlyos következménye lett az OPNI bezárásának és a pszichiátriai kapacitások csökkenésének: skizofrén betegek százai kerültek ki a rendszerből.”

A lap egyik forrása Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság leköszönő elnöke, aki azt mondta: „az utóbbi hónapokban több olyan esetről tud, hogy a kórházból még nem gyógyultan kikerült betegek miatt következtek be tragédiák” - három olyan gyilkosságot és öt öngyilkosságot is említ, amelyek hátterében pszichiátriai betegség áll. Bírálta a kapacitáscsökkentést, az ágyszámleépítést.

Súlyos állításokat idéz az újságíró Szilágyi Júlia pszichiátertől, az Országgyűlés Ombudsmani Hivatalának munkatársától. Szilágyi Júlia szerint „skizofrén betegek százai kerülhettek az utcára, olyanok, akiknek ellenőrzésre és állandó kezelésre lenne szükségük. (…) Az eddig pszichiátriai gondozás alatt álló skizofrén betegek legalább egy százaléka, úgy ötszáz beteg kiesett az ellátórendszerből. (...) …bizonyítható, hogy a pszichiátriai ágyak csökkenésével arányosan nő a betegeket ért vagy általuk elkövetett bűncselekmények száma.”

A Népszabadságnak az egészségügyi tárca cáfolta ezeket az állításokat. Szerintük „sem a skizofrén, sem a depressziós betegek nem tűntek el a rendszerből (…) egyértelmű, hogy kapacitáshiány miatt senki nem kerülhetett az utcára.” A dühöngő betegekről a szaktárca álláspontja: „…a dühöngő beteg kezelése és a biztonságának garantálása, az intézmény menedzsmentjének és szakmai vezetésének a feladata és felelőssége. Ehhez az indokolt gyógyszeres nyugtató terápia és a rendőri segítség is a rendelkezésre áll.”

„Veszélyes űr a pszichiátriai intézet helyén” 2008. február 18.

„Lőrincz János halála elkerülhető lett volna - feltételezik szakemberek, akik korábban az OPNI „különleges” belosztályán dolgoztak. Lőrincz januárban a VIII. kerületben lett rosszul, a mentők pszichiátriai és belgyógyászati osztályok között ingáztak vele, míg kómába esett, és utóbb meghalt….A nemrég megszüntetésre ítélt Országos Pszichiátriai Intézetben (OPNI) volt egy belgyógyászati osztály, amelynek még nincs utódja. Sokak szerint ez lett volna a megoldás ebben az esetben. Korábban tudták a mentők, hogy ilyenkor erre a bizonyos osztályra kell küldeni, ahol kiderült, hogy testi panasz okoz-e lelki tüneteket, illetve egy pszichés panasz mellett fennáll-e testi betegség is. …”

A lapnak ismét nyilatkozó Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Kollégium távozó elnöke hasonlóan nyilatkozott, hogy az az „elme”-belosztály, ami korábban jól működött az OPNI-ban, ma sehol sincs. A szakemberek szerint nem megoldott az akut skizofrénia, a drogfüggőség, az önsértő vagy agresszív magatartás vagy az öngyilkossági kísérlet miatt kezelendő serdülők pszichiátriai fekvőbeteg-ellátása sem.

Elvettétek a pszichiáterek pénzét, ágyait, főhadiszállását? Hát most majd jól megkapjátok!

Fekete György mentálpedagógus és Szendi Gábor szakpszichológus:„Áruló főpszichiáterek” 2008. február 19.

Vitriolos cikkben válaszolt a két szerző a „szakma” Népszabadságban megjelent állításaira: (Cikkük csak a lap internetes változatában jelent meg.)

„Mostantól mindenki még sötétedés előtt menjen haza, zárja be ajtóját. De talán otthon sincs biztonságban. Ha Önnek házastársa, gyermeke valaha is állt pszichiátriai kezelés alatt, tudja meg, hogy nincs biztonságban. Bármikor kitörhet rajta megint az elmebaj és ölni fog. Az utcán is elszabadult őrült gyilkosok vadásznak békés polgárokra. Szóval jó lesz vigyázni!”

(…)

„…az elmegyógyintézetek és zárt osztályok világában, – mindenki tudja, csak képmutatón nem beszél róla –, a betegek nemegyszer ma is emberhez méltatlan módon vannak fogva tartva és 'kezelve' (lásd például a nemrég felszámolt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet [OPNI] pszichiátriai-rehabilitációs osztályát, ahol az ápoltak zöme hatalmas, hodályszerű teremben, mennyezetig nem érő, gipszfalak alkotta boxokban – 'hangyák módjára' – éldegélt, érdemi pszichoterápia nélkül, igaz legalább a bódító gyógyszerek 'biztonságában'...)”

(…)

„.… a Magyar Pszichiátriai Társaság régi-új stratégiája visszanyúlik a történelmi gyökerekhez: a félelemkeltés a pszichiátriai betegek stigmatizációján keresztül. A társadalomnak szóló üzenet: 'nem védünk meg benneteket, ha nem adtok elég pénzt és hatalmat' ”.

Stigmák ellen

„Kiáltvány a skizofréniával élőkért” március 8.

Pár héttel később – egy veszélyes betegekről szóló cikkhez kapcsolva – a Népszabadság nyomtatott változatának olvasói is értesülhettek arról, hogy „a szakma” nem teljesen egységes. „Kristóf Júlia, az Ébredések Alapítvány Antistigma Programjának vezetője, illetve három pszichiáter, dr. Harangozó Judit, dr. Kéri Szabolcs és dr. Pászthy Bea, szakemberekkel, betegekkel és hozzátartozókkal közösen tiltakoznak a betegekről pontatlan adatokra hivatkozva terjesztett rémhírek ellen, de kiállnak a mentális betegséggel szenvedők törvényekben garantált jogaiért, megismerésükért, megértésükért. Az OPNI bezárása szerintük a jéghegy csúcsa. Valójában már hosszú ideje nem valósul meg a mentális zavarral élők egyenletesen jó színvonalú ellátása, amit pedig a törvények és az alkotmány előírnak. Megfelelő kezelés mellett a skizofréniával élők sem veszélyesebbek, mint a többi ember.”

A kampány folytatódik - újra a veszélyes betegekről

„Magas biztonsági kockázatú, megfékezhetetlen betegek” március 8.

Egy, a János Kórházban – hónapokkal korábban - történt haláleset miatt, a Népszabadság ismét foglalkozott a skizofrének helyzetével. „A benyugtatózott beteg ugyanis, bár három napig nem tett semmi kirívót, november 12-ére virradóra megölte egyik betegtársát.”

A cikkben ezúttal szó sem esett a Lipótról, de a lap által megszólaltatott szakemberek ismételten arra figyelmeztettek, hogy megoldatlan a veszélyes betegek biztonságos pszichiátriai kezelése.

Kurimay Tamás, a János Kórház elmeosztályának vezetője szerint „jelenleg bármelyik részlegen történhet hasonló eset, hiszen zárt osztályok nincsenek, a kiemelt kockázatú betegek elhelyezése pedig nem megoldott. Nyugat-Európában a betegeket állapotuknak megfelelő biztonsági fokozatú helyeken kezelik, náluk azonban ilyenek nincsenek”

A Népszabadság a szaktárca rövid reakcióját is közölte: „az ilyen pszichiátriai osztályok létrehozása nem az állam, hanem az intézményfenntartók, tehát az önkormányzatok feladata lenne.”

Nehéz lesz eladni

Nem adják el a bezárt kórházakat? március 22.

A négy bezárásra kerülő egészségügyi intézményben - az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK), az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), a svábhegyi gyermekkórház és az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) – elkezdték a felszámolást. A lebonyolítással az egészségügyi miniszter az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetet (EKI), illetve annak vezetőjét Kárpáti Zsuzsát bízta meg – tájékoztatott a Népszabadság. „Öt büntetőfeljelentés, 12 ezer folyóméternyi dokumentum, rendezetlen adósság, rekordnagyságú műhibaperek, … több tízezer, leltárba vett eszköz - itt tart pillanatnyilag a négy országos kórház felszámolása” – számolt be a legújabb fejleményekről a lap, valamint arról, hogy még nem dőlt el, értékesítik-e az OPNI-t vagy sem. Kárpáti Zsuzsa a lapnak nyilatkozva elmondta: a leltározások a hónap végén lezárulnak és egyelőre az értékbecslések sem készültek el. A cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt hónapban megkezdődött az egészségügyi intézmény - kvázi - kifosztása „aki csak tehette, vitte, amit talált, ebben pedig sokszor még az őrző-védő szolgálat sem jelentett akadályt”.

„Újranyittatnák a Lipótmezőt” április 15.

A Népszabadság ismét az OPNI újranyitása mellett kardoskodó szakemberek véleményével indít. A kampányba ezúttal bekapcsolódott a - korábban, a 2006. október 23-a után a rendőri túlkapások ügyében aktivizálódott - Civil Jogász Bizottság (CJB) is. „Újranyittató szakemberként” szólal meg dr. Szöőr Anna (CJB) is, aki szerint a „… gondozásra, kezelésre szorulók közül mind többen mondanak le a kezelésről, vonulnak akár még erdőkbe, barlangokba is”. Szerinte Magyarországon a pszichiátriai, valamint a szenvedélybetegek ellátását nem leépíteni, hanem fejleszteni kell. A CJB mozgalmat szervezett az OPNI újranyitásáért és a szenvedélybetegek ellátásának megerősítéséért.

A lap a bezárásban érintett, a szakmát aktívan gyakorló orvosok tapasztalatait meglehetősen rövid terjedelemben közli. Radnai Zoltán, a Szent István Kórház főigazgatója - a kórház több, valamikori OPNI osztályt is befogadott - szerint „… eddig minden rendben zajlott, átépítették kórtermeket, s az új helyen szebb, modernebb környezetben gyógyulhatnak a betegek. …hozzátette: nem tudja, hiányzik-e az országos pszichiátriai ellátás szakmai koordinációja. Ők csak a pszichiátriai intézet felszámolásából következő, rájuk bízott feladatot végzik.”

Tasnádi Zoltán az átalakítással és a felszámolással megbízott miniszteri biztos a lapnak az újra nyitás lehetőségéről azt mondta: „…nem lát esélyt az intézet újranyitására. … az épület azóta sem lett alkalmasabb pszichiátriai betegek kezelésére. De nincsenek eszközök, az orvosok és ápolók már másutt dolgoznak, és nincs meg az a hatmilliárd forint sem, amit az épületre kellene rákölteni”.
„Robbanás- és vegyszerveszély az OPNI-ban” április 23.

A Magyar Távirati Iroda a Világgazdaságra hivatkozva azt írta: „gazdátlanul áll a robbanószerek és veszélyes vegyszerek tárolója, az egykor ott ápolt betegek művészi értékű festményeit és kisplasztikáit gyűjtő múzeumot pedig az oktatási tárca engedélye nélkül pakolták össze.”

Az értesülést az MTI-nek megerősítette Kárpáti Zsuzsa az EKI főigazgatója, aki azért „….döbbent meg a múzeum összepakolása miatt, mert arról neki korábban tudnia kellett volna, mivel a múzeum áthelyezéséhez az oktatási tárca engedélye szükséges.”

Ki tesz keresztbe kinek?

„A lipótmezei csata” április 24.

A Népszabadság is nyomon követte a Selig Árpád elmeorvos alapította képzőművészeti gyűjtemény sorsát. Öt pályázó közül, 2007. szeptemberben az MTA nyerte meg a gyűjtemény kiállításának jogát. Ennek ellenére az MTA munkatársa Perenyei Mónika nem értette, hogy mért vannak az alkotások becsomagolva, még mindig az OPNI területén.

„Úgy tűnhet, hogy mi fekszünk itt keresztbe” - mondta erről az EKI főigazgatója. Kárpáti Zsuzsa aggályosnak tartaná „a Selig-gyűjtemény eddig megszokott kezelési és kiállítási módját.” Úgy véli, hogy az MTA-ban az eddig bevett módon nem lehet majd kiállítani a gyűjteményt, mert adatvédelmi jogokat sérthet.

A gyűjteményt 25 évig kezelő Plesznivy Edit szerint „a Lipót válogatása különlegesebb, mivel pszichés betegek kórházi válogatására alig akad példa. Az ilyen intézeti gyűjtemény nemcsak a művészettörténészeknek, de a pszichiátereknek is fontos nyersanyag. Ha egyszerű képgyűjteménynek kezelnék, a lényegétől fosztanák meg.”

A cikkből arra is fény derül, hogy Kárpáti Zsuzsát nem érhette váratlanul a múzeum összepakolásának híre, mert egy április 4-én egy fax-ban már értesülhetett arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium az MTA-t jelölte ki a muzeális gyűjtemény további működtetésére.

Sarkosan összegez

Fekete György: „A Lipótmezőről – árnyaltabban” május 5.

A szerző, aki az OPNI és az Országos Addiktológiai Intézet (OAI) munkatársa is volt, újabb írásában sommásan fejti ki véleményét az OPNI-ról. „Most ismét felerősödtek az OPNI és "fiókintézménye", az ugyancsak megszüntetésre ítélt (OAI) szükségességét bizonygató hangok. ….Nem kevesen szorgalmazzák az OPNI újraindítását …a sajtóban megjelenő kép kicsit részrehajló, esetenként egyoldalú…..összefügg a szakma legnagyobb tehertételével, a gyógyszeriparral összefonódó konzervatív pszichiátriai iskola hegemóniájának fenntartásával…Ez a hegemón praxis.. a beteget nem szövetségesnek, hanem szinte kizárólag a gyógyszerkereskedelem ügyfelének tekinti..”

Fekete György véleményét három pontban összegzi: „1. Az OPNI eltüntetése feltétlenül összekapcsolandó a hazai pszichiátria tartalmi reformjával …

2. Mind az OPNI, mind az OAI "szakmai vezérkari" funkciója a jövőben is külön - koordináló-tudományos - intézménnyel töltendő be, amely ún. bázisosztályokkal és -ambulanciákkal rendelkezik…

3. A radikális jobboldallal együttműködő Civil Jogász Bizottság az állítólag tömegesen hajléktalanná és/vagy ellátatlanná vált pszichiátriai, illetve szenvedélyfüggő betegek rémképével riogat, s ezzel a Magyar Pszichiátriai és a Magyar Addiktológiai Társaság partnerévé avanzsálhat. Márpedig a jónak vélt ügyekben is méltatlan szövetséges a politikai közönségességgel, az aljas ösztönök és nemtelen indulatok felkorbácsolásával tudatosan élő fél.”

„Balsorsú gyűjtemény” május 19.

A Népszabadság Vélemény rovatába hamarosan megérkeztek a valamikori OPNI dolgozók levelei, melyben legtöbbször sajnálkozásuknak és a bezárással kapcsolatos értetlenségüknek adtak hangot. Hárdi István ny. főorvos olvasói levélben reagál a „lipótmezei csata” című cikkre. Konkrét számadatokat és tényeket nem említve, kijelenti, hogy az OPNI bezázása miatti traumát „a szakma” és „a közvélemény” nem tudja kiheverni. Levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy „az országos intézet sorsa, és benne a múzeum is szakszerű intézkedést kíván”. Véleménye szerint az OPNI 140 éves kórrajzanyagát, Magyarország legnagyobb pszichiátriai könyvtárát és a művészeti alkotásokat, másik pszichiátriai intézetben kell elhelyezni. Majd megegyezést sürgetve azt írja: "A lipóti csata" után békének kell következni. Az országos intézet sorsa, s benne a múzeum is szakszerű rendezést kíván!”

Ráerősített a kaotikus állapot érzetére

„Halotti tor az OPNI-ban” május 24.

Az OPNI körül zajló kaotikus állapotok érzetére erősített rá az a rövidhír, amely arról számolt be, hogy Tasnádi Zoltán, a felszámolással megbízott miniszteri biztos forgatócsoportoknak adta bérbe az épületet, és ott tartotta a felesége halotti torát. Tasnádi a Népszabadságnak nyilatkozva elmondta: „filmforgatásra már korábban is bérbe adták az épületet, még akkor is, amikor ott betegellátás zajlott. Hárommillió forint bevétel jött be … nem tagadta, hogy - főigazgatói engedéllyel - az épületben tartotta felesége halotti torát. A teremért 60 ezer forint bérleti díjat fizetett.”

„Levél az egészségügyi miniszterhez” május 27.

Május végén Fekete György kemény hangú levelet intézett Dr. Székely Tamás Miniszterhez, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy Füredi János professzor - a szakma egyik véleményformáló alakja - nyilvánvalóan nem mond igazat, amikor egy médiumnak azt nyilatkozta, hogy a Lipóton 1968-tól nem volt zárt osztály. „Füredi János professzor ezzel a megnyilvánulásával meggyalázta a Lipótban ápolt, ott nemegyszer rendre megalázott betegeket.” Fekete saját emlékeit felelevenítve így fogalmaz: „A hatalmaskodást, a betegek megtörését munkatársként is érzékeltem. … 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban …. olyan osztályokon (is) voltam, amelyeket felosztottak egy hátsó, az ápolók által kulccsal zárt és egy úgymond nyitott, elülső osztályrészre (ahonnan ún. sétacédulával - megkapása külön kegynek számított! - lehetett nem az utcára, hanem a Lipót parkjába, illetve az intézeti büfébe délelőtt vagy délután két-két órára kimenni)” – írta Fekete, aki szerint Füredi János szakmai féltékenységből söpörte le az általa alkotott és bizonyított, szaklapokban is publikált originális pszichoterápiás módszert.

„Mint a pszichiátriát alul és felül nézetből jól ismerő” szakember rávilágított, hogy a „konzervatív lobbi a médiában támadásba lendült, hogy visszaállítsa hegemóniáját”. - Sajnos az intézetben olyan pszichiáterek és pszichológusok is akadtak, akik a beteget lenézték, magukat a laikusok előtt kritizálhatatlannak tekintették. Pszichoterapeutaként pedig kapóra jött nekik a felelősségelhárítást lehetővé tevő és a kezelést végtelenségig elnyújtó (paraszolvencia!) abszolutizált nondirektív kezelési mód”.

Az intézmény bezárása mellett tette le a voksát

„Lipótmezőről még árnyaltabban” május 28.

Olvasói levélként jelent meg Dr. Pintér Emil pszichiáter véleménye, aki Fekete György (A Lipótmezőről - árnyaltabban, május 5.) cikkével teljes mértékben egyetértett és az intézmény bezárása mellett tette le a voksát. Dr. Pintér 10 évet elmeszakértőként a Lipótban dolgozott és Fekete cikkét azzal egészítette ki, hogy az „építészeti viszonyok… katasztrofálisak voltak: hiányzó WC-papír és szappan, eldugult WC, ellopott vízcsapok és villanykörték, hulló vakolat, hasadt kárpitok, kézben maradó ajtókilincsek. Még ott is, ahol különben drága, modern készülékek álltak (röntgen, TC, MRI). … az első perctől kezdve meg voltam győződve, hogy az ódon intézetet be kell csukni. Miért? 150 éves épületeket lehet, de nem érdemes renoválni. Négy méter magas termek befűtése mérhetetlen pazarlás. Évszázados infrastruktúrák felújítása rémálommal egyenlő.”

Lobbiérdekek

„Belosztály a Lipóton” június 5.

Június elején a Vélemény rovatban jelent meg Dr. Szauder Ipoly írása, melyben az OPNI volt belosztályának és pszichiátriai fertőző osztályának osztályvezető főorvosa „megoldhatalan, igen fontos, orvosszakmai problémaként” tárja az újságolvasók elé, hogy az átmeneti tudatzavarban szenvedő belgyógyászati betegek speciális ellátást igényelnek, s ezt szolgálta az OPNI belosztálya és pszichiátriai fertőző belosztálya, melyet megszüntettek. Az OPNI volt vezető munkatársa az intézményt „Európában egyedülálló elmekórházként és tudományos intézetként” értékeli. Mint írja: „…Egyesült Államokban egyaránt elismert, külhoni és hazai egyetemek tankönyveit író és oktató, sokat idézett orvosok, kutatók által létrehozott műhelyek, iskolák működtek a Lipóton másfél évszázadon át.” Sajnálatát fejezi ki, hogy az osztály már fél éve nem működik és „az évtizedes gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkező teamet szélnek eresztették”.

„Szakadék – A Lipótmező-vita folytatódik” június 5.

Fekete György válasza Szauder Ipoly írására nem késlekedett sokáig. „Semmi gondom nem lenne Szauder doktor cikkével, sőt még támogatom is írása fő mondandóját, miszerint súlyos hiba a pszichiátriai – fertőző és nem fertőző – belosztály megszüntetése. Teljesen egyetértek vele, hogy az ebből származó hiányt valamiképpen pótolni kell. Azt azonban nem értem, hogy a szerző milyen alapon ad jelest a Lipótnak, mint a pszichiátria honi fellegvárának. …Hallgat arról, hogy sokak szerint ez a fellegvár legalább annyira „börtön” volt.” Fekete György a „múltat felelevenítő” néhány kérdésre is választ várt: „… mit nevezünk tudományosnak... Például Nyírő Gyula professzor módszerét is, amelynek során epilepsziások vérét injekciózta skizofrénekbe? Avagy az alkoholtábornok, néhai Kardos György főorvos „robbantásait”, amelyekkel megkoronázta az averziós kezelést? Hogy „nyomatták” a gyógyszert pszichoterápia helyett? És ha mégis megpróbálkoztak az utóbbival, nem egy „pszichoteraputa" – emberi elégtelensége és/vagy szakmai alkalmatlansága miatt – csak a betegek kedvét vette el az ilyesmitől? Hogy a szerencsétlenekből hol közönyt, hol agressziót, hol gúnyt váltottak ki? A legbrutálisabb dolgokról nem is beszélve..”

A vitába beszáll az ombudsman is

„Szabó Máté: Vállalhatatlan az OPNI bezárása” június 24.

Az egészségügyi tárcát váratlanul érinthette, hogy az OPNI-val kapcsolatos vitába beszállt az ombudsman. Szabó Máté az Országgyűlés egészségügyi bizottságához és a szakminiszterhez fordult, mert véleménye szerint az OPNI bezárása nyomán tarthatatlan helyzet alakult ki. „ az OPNI bezárása aggályos helyzetet teremtett mind a mentálisan sérült vagy neurológiai betegségben szenvedő betegek, mind az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára" - állapította meg. A betegekre utalva kifejtette: „….Ők azok, akik elbocsátásuk után rövid időn belül vagy nyomban abbahagyják a gyógyszerek szedését, nem mennek el az ideggondozóba, romló állapotuk következtében az utcán kötnek ki, növelve a hajléktalanok számát". Szabó Máté azt is nehezményezte, hogy a „pszichiátriai után megszűnt az európai színvonalú stroke-ellátás is, a főváros budai oldalán egyetlen intézmény maradt, ahol ezt az ellátást biztosítani tudják, vagyis: a Buda-környéki területek ellátatlanul maradtak.” Véleménye szerint az előkészítetlen áttelepítés miatt több száz krónikus pszichiátriai beteg sorsa vált bizonytalanná.”

„Ha nem lesz azonnali változás”, csak méregdrágán kaphat bárki normális kezelést...

„A Lipót zárva marad, a vitát kinyitották” június 25.

A Népszabadság egészségügyi szakújságírója újabb cikkében ismét a „szakma” képviselőinek álláspontját hangsúlyozva így írt: „Kegyelemdöfés a pszichiátriának - állítják a magyar pszichiátria vezetői az OPNI bezárásáról, és egyetértenek Szabó Máté ombudsman jelentésével. … a magyar pszichiátria - szakemberek szerint - visszasüllyedt oda, ahol a hatvanas évek elején volt. Ha nem lesz azonnali változás, normális színvonalú kezelést kizárólag a magánpraxisok fognak nyújtani, több ezer forintos órabérért.”

Ezzel szemben a lapnak nyilatkozó Albert Zoltán az Oltalom Egyesület pszichiátere nem tudta megmondani, hogy van-e összefüggés a Lipót sorsa és aközött, hogy gyakran van dolguk ön- és közveszélyes hajléktalanokkal. Egyedül a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján számoltak be arról, hogy duplájára nőtt az elmúlt hónapokban a sürgős esetek száma.

A konkrét tényeket és számokat nélkülöző állításokra Kökény Mihály, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke válaszolt. Szerinte az intézmény bezárásának szükségességéhez nem fér kétség: „a XIX., sőt XVIII. századi körülmények közé beszorított betegek a Lipótmezőn nem kaphattak korszerű ellátást. A költözés módja viszont szerinte is bírálható. Július közepére részletes jelentést kért a tárcától, mert felkészültebben, nagyobb figyelemmel kellett volna a váltást lebonyolítani”.

Az egészségügyi tárca azt hangsúlyozta, hogy „egy beteg sem maradt ellátatlanul”. Nem vitatták, hogy az átszervezést és a betegek elhelyezését nagyobb körültekintéssel kellett volna megoldaniuk, de szerintük nem voltak olyan problémák, amelyeket az átvevő intézmények ne orvosoltak volna. Ígéretet tettek rá, hogy „a tárca külső szakértők bevonásával tanulmányozza az ombudsmani jelentést, külön figyelmet fordítva az ajánlásokra.”

"Marginalizálták az elmegyógyászatot" - egy ilyen országban...

„Lipót” június 25.

Friss Róbert újságíró „Lipót” című publicisztikájában az egészségügyi intézmény körül kialakult viták kapcsán felteszi a kérdést: kinek higgyünk, mert valakiben azért mégis meg kell bíznunk. A publicista a rendelkezésre álló információk alapján arra a döntésre jut, hogy az ombudsmannak, de gyorsan hozzá is teszi: „Ő hétfőn szokatlanul terjedelmes, hivatalához szabottan visszafogott, ám az ombudsmanoktól ritka határozott állásfoglalást tett közzé.”

Friss Róbert arra hívta fel a figyelmet, a pszichiáterek között sokan voltak-vannak, akik ma is hajlandóak lennének tárgyalni a döntéshozókkal és költöznének is egy arra kijelölt intézménybe, de szeretnék végre elérni, hogy meghallgassák a véleményüket. Mint írta: „Javaslatuk pedig lett volna, még költözni is költöztek volna (a budakeszi MÁV-ba), ám végül "egy közgazdász és egy volt miniszter" eldöntötte, mi legyen. … nem tudom, hogy a Lipóton alkalmazott módszerek mennyiben voltak korszerűek, és el tudom fogadni, hogy az épület felújítása horribilis pénzbe került volna, sőt azt is, hogy fölösleges Buda egyik legdrágább óriástelkén pszichiátriai betegeket kezelni. Ám … egy olyan országban marginalizálták az elmegyógyászatot, amely ország lakóinak mentális állapota enyhén szólva zaklatott.”

Megszólal a volt egészségügyi miniszter

„Nyílt levél az ombudsmannak” június 28.

Dr. Molnár Lajos országgyűlési képviselő, mint az OPNI bezárásáról határozó törvény előkészítője, tömören és tényszerűen cáfolta az ombudsman kijelentéseit, majd levelében öt - az ombudsmannak szegezett - kérdésre várta a választ. A nyílt levélforma lehetőséget adott arra, hogy elejét vegye rémhírterjesztésnek és a riogatásoknak. Ugyanakkor megteremtette az esélyét, hogy egyértelmű és félreérthetetlen kérdéseire, mellébeszélések nélküli válaszokat kapjon.

Molnár Lajos levele első pontjában a pszichiátriai ágyak számának csökkenését vitatja. A biztoshoz szólva így fogalmaz: „A birtokomban lévő - nyilvános - adatok szerint a pszichiátriai ágyak száma nem változott, semmi nem indokolta ágyhiányra hivatkozva kórházi kezelésre szorulók elbocsátását. Jelentése szerint azonban - jelentős számban kerültek ki az ellátás nélkül maradó betegek -. Ilyen esetről sem hivatalos, sem magáninformáció nincs.” „Kérem, szíveskedjék közölni ennek bizonyítékát, ezen esetek számát, a rendelkezés kiadóját, az azt végrehajtó orvos(ok) adatait.”

Második kérdésében a képviselő arra keresi a választ, hogy miért írta azt az ombudsman a jelentésében, hogy „… ezen betegek "az utcán kötnek ki, növelve a hajléktalanok számát … Milyen bizonyítékon alapul azon állítása, hogy a pszichés zavarban szenvedőknek nincs gondoskodni képes és hajlandó családja, hozzátartozója, ezért az OPNI alternatívája a hajléktalanná válás?”

Harmadikként azt a rendkívül súlyos kijelentést veszi górcső alá, amikor az ombudsman azt állította, hogy "nemzetközi tapasztalatok szerint a pszichiátriai ágyak számának csökkenésével arányosan nő a pszichiátriai betegek által elkövetett bűncselekmények száma". Molnár Lajos kéri a levél címzettjét, hogy közölje vele a „… tudományos közleményeket, forrásokat, amelyek ezt a súlyos állítását igazolják.

Negyedikként az „európai szintű stroke-ellátás” problematikáját veti fel, utalva arra, hogy az ügyet kiemelten figyelemmel kísérő köztársasági elnök úr is egyetértett az áthelyezéssel, mert az erről rendelkező törvényt aláírta. Molnár Lajos hangsúlyozza, hogy a stroke-os betegeket az Országos Idegsebészeti Intézetben ápolják tovább,.”… ahol minden rendelkezésre áll egy helyen a legjobb ellátáshoz, hiszen az ilyen betegek 30 százalékának ellátásában életmentő az azonnali idegsebészeti beavatkozás”. A képviselő arra kéri az ombudsmant, hogy „…nevezze meg azokat a szakértőket, akik mindennek a szakmai részéről önt nem tájékoztatták, és küldje meg nekem a jelentését alátámasztó, előkészítő szakértői véleményeket”.

Molnár Lajos nyomatékosan arra hívja fel a figyelmet, hogy helytelen az ombudsman megállapítása, miszerint „"a Buda környéki települések e tekintetben ellátatlanul maradtak", mert a zsúfolt Budapesten át kell utazniuk”. Molnár szerint a rossz megközelítésből az következik, hogy korábban viszont a „pesti oldal lakói voltak hátrányban”. A képviselő végezetül felteszi a kérdést: „Egyetért ön azzal, hogy az állampolgári jogok érvényesülése szempontjából fontosabb úgy gazdálkodni a biztosítottak pénzével, hogy egy szemüveg felírásáért vagy laborvizsgálatért ne kelljen 30-40 km-t utazva egy egész napot eltöltenie a szabolcsi vagy a nógrádi betegnek?"

Molnár Lajos levele végén az OPNI körül kialakult megnyilatkozásokkal kapcsolatban kifejtette: „Az OPNI és a hasonló, óriási, börtönszerű tébolydák abban a korban jöttek létre, amikor a pszichiátriai betegek kezelésére nem volt mód, és a társadalom elsősorban önvédelmi okból - hasonlóan a bűnözőkhöz - csak elkülöníthette, bezárhatta őket. A tébolyda a lóvasút és a távíró kora. A XX. századtól mindez már anakronizmus. Ma ezen betegek döntő többsége jól kezelhető gyógyszerekkel, és a beteghez minden szempontból közeli (mondhatnám, intim), ambuláns pszichoterápiával. Az OPNI ügye nemcsak nosztalgia, hanem államilag finanszírozott magánellátások, titulusok, presztízs, hatalom és pénz elvesztése miatti egyéni érdeksérelmek, jogos egzisztenciális félelmek, nem létező telekvégrendeletről és egyebekről szóló bulvársajtó-szappanoperák, tébolyult politikai játékok egyvelege.”

„Nyílt levél dr. Molnár Lajosnak” július 5.

Bár levelét Molnár Lajos az ombudsmanhoz intézte és tőle várta a válaszokat, több szakmabeli és civil is tollat ragadott hogy leírja véleményét. A válaszadók között volt dr. Kéri Szabolcs egyetemi docens, aki szerint az OPNI bezárása miatt, „számos súlyos mentális zavarral élő betegnek távol lakhelyétől és családjától, vidéki pszichiátriai osztályon kellett helyet keresni”. Majd így folytatta: Arra is akadt példa, hogy a pszichiátriai betegeknek krónikus ágyhiányában hajléktalanszállón kellett elhelyezést biztosítani.” Molnár Lajoshoz szegezve kérdését így ír: „Ön azt kérte, hogy az ombudsman közölje azoknak az orvosoknak az adatait, akiktől megfelelő ellátás nélkül kerültek ki pszichiátriai betegek. Engedje meg, hogy egy ilyen orvos adatait már e helyen közöljem: dr. Kéri Szabolcs, osztályvezető egyetemi docens, igazgatóhelyettes, az MTA doktora, Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika.”
(a szerző a korábban említett „Kiáltvány a skizofréniával élőkért” egyik aláírója)

„Nem rám vonatkozik” július 9.

Molnár Lajos levelére reagált Prof. dr. Nyáry István, aki „Nem rám vonatkozik” című levelében cáfolta, hogy az irányítása alatt álló Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet és az OPNI között valamiféle párharc lett volna. Ezt a megállapítását, viszont csak magára és nem a további „vezető” utódokra tartotta fenn.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba

„Kell valami a Lipót helyett” július 12.

A Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetői elhatározták, hogy véget vetnek annak a nyilvános polémiának, amely a körül zajlott, hogy hány beteg maradt ellátás nélkül az OPNI bezárása után. Tárgyalásokat kezdeményeztek Székely Tamás egészségügyi miniszterrel és megállapodtak, hogy „…az egészségbiztosító adatai alapján kiderítik: kallódik-e kezelés, gondozás nélkül pszichiátriai ellátásra szoruló beteg a bezárt OPNI volt páciensei közül, és ha igen, milyen okból”. Egyebek mellett a miniszter segítségét kérték abban is, hogy hozzanak létre egy új, egységes országos pszichiátriai intézményt.

Bár a konkrét adatok nem voltak ismertek, ennek ellenére Borza Beáta az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának főosztályvezetője a közelmúltban lezárult vizsgálatukra alapozva állította, hogy „egy sor beteg nem találja meg korábbi kezelőorvosát, … vagy egyszerűen képtelenek eljutni a számukra kijelölt gondozóba”.

A hálás beteg

„Szívzűr” július 16.

Szabó Ferenc, valamikori OPNI beteg olvasói levelében hálával gondol vissza orvosaira: „2006-ban egy szerencsés véletlen folytán kerültem az OPNI belgyógyászati osztályára, ahol magas színvonalú gyógyítómunka folyt, kiváló orvosok közreműködésével. Rövid idő alatt megállapították, hogy panaszaim nagy részét pánikbetegség okozza. A kellő rendszerességgel alkalmazott, szoros együttműködésben végzett kardiológiai és pszichiátriai kezelések hatására állapotom jelentősen javult”. Szabó Ferenc kifejezte reményét, hogy „az ombudsmani jelentés hatására a minisztérium felülvizsgálja és módosítja az OPNI bezárását kimondó korábbi döntését.”

Senki sem tud konkrét adatot mondani

„Érzetre több” a hajléktalan a Lipót bezárása miatt” július 22.

A Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Magyar Pszichiátriai Társaság tíz nappal korábban („Kell valami a Lipót helyett” július 12.) arra tett ígéretet, hogy pontos adatokat szolgáltat az OPNI-ból kikerült betegek helyzetéről. Ennek ellenére a sajtótájékoztatón, „amelyen jelen volt az ombudsmani hivatalnak a jelentést előkészítő előadója .... nem adtak választ Molnár Lajos kérdéseire, a dolgot azzal zárták le, hogy elég volt a sajtónyilvánosságból, Székely Tamás, az új egészségügyi miniszter jó tárgyalópartnernek ígérkezik a helyzet rendezésében.”

Ezután a Népszabadság munkatársa próbálta mihamarabb megtudni, hogy vajon nőtt-e az ellátatlan betegek száma az OPNI bezárása óta. A válasz minden esetben egy számokkal sohasem igazolt nagyon bizonytalan igen volt. A lap munkatársa felhívta a legnagyobb befogadó intézményeket azzal a kérdéssel, hogy „nőtt-e a hajléktalanok száma az OPNI bezárása óta”.

Az Oltalom Karitatív Egyesületnél Borkánné Szőke Erika szociális munkás úgy nyilatkozott, hogy idén „a diagnosztizált pszichiátriai betegek száma 3-5 százalékkal nőtt az "ügyfelei" között.”

Számszerű adatokkal a hajléktalanszállókon felbukkanó pszichiátriai betegekről a Menhely Alapítvány sem rendelkezett. Gurály Zoltán úgy nyilatkozott: „Számos, hajléktalanokat ellátó intézményben már az OPNI bezárása előtt is sok volt a pszichiátriai beteg.”

A Budapesti Módszertani Szociális Központ orvosi krízisszolgálatának vezetője, dr. Pálvölgyi Gabriella lap kérdésére azt mondta: erről nyilvántartást nem vezetnek.

A hatvan beteg hajléktalant ellátó Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatánál Frankó András, a szolgálat vezetője úgy vélekedett, „hogy tavaly óta megugrott a pszichiátriai betegek száma a hajléktalanszállókon. Szerinte ebben közrejátszik az OPNI bezárása, ám ezt a tényt számszerű adatokkal ő sem tudta alátámasztani.”

A Népszabadság szerette volna azt is megtudni, hogy az OPNI bezárása óta növekedett-e a pszichiátriai kezelés alatt állók által elkövetett bűncselekmények száma. Az ORFK kommunikációs osztályán azt közölték: „erre vonatkozó adatuk nincs, nem is vizsgálják”.

Mégsem elég a sajtónyilvánosságból?

„Felmérhetetlen veszteség” július 28.

Molnár Lajos, korábbi egészségügyi miniszter ombudsmanhoz intézett nyílt kérdéseire válasz nem érkezett, viszont a „Lipótmező” ügyben megszólalt az OPNI utolsó főigazgatója, Prof. dr. Nagy Zoltán, aki ismételten ágyszámcsökkenésről, és európai hírű szakmai műhelyről ír az OPNI esetében. „A közigazgatási határozat miatt a stroke- és a neurológiai ellátás az OPNI megszűnésével 60 ágyat vesztett. Megszűnt az általános neurológiai osztály, a 32 ágyas stroke-osztály az új helyén, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben (OITI) 20 ágyon működik csupán. Az intenzív szintű stroke-ellátás a OPNI-ban működtetett nyolc ágy helyett az OITI-ben két ágyon üzemel… A betegek és a hazai ideg- és elmegyógyászat igazi vesztesége nem az épület elvesztése, hanem egy európai hírű szakmai műhely, a "Lipót" eltűnése a hazai tudományos és szellemi életből.”

Tévedett az ombudsman?

„Lipótmező-vita: tévedett az ombudsman?” július 30.

Pontos adatok hiányában felmerült a kérdés, hogy az ombudsman tévedett-e? A válasz értelemszerűen adódott, hogy igen. Ekkor a Népszabadság tömören idézte az Egészségügyi Minisztérium közleményét: „Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrizte valamennyi, az OPNI-ban ellátott terápiás sorsát - e szerint nincs köztük olyan, aki ellátás nélkül maradt volna. Az OEP tételesen megvizsgálta azt is, hogy a 2005-től-2007-ig tartó időszak gyógyszer felhasználása hogyan alakult, ám, abból sem derült ki, hogy lenne a rendszerből kieső beteg.”

Szabó Máté egyelőre nem kívánt reagálni, szóvivőjén keresztül annyit üzent: tanulmányozza a választ.

„Még egy sóhaj az OPNI-ért” augusztus 14.

Annak ellenére, hogy hivatalosan is tisztázódott, hogy egyetlen beteg sem maradt kezeletlenül, és nem váltak hajléktalanná az egykori páciensek, a kedélyek nem csillapodtak. Dr. K.É. (nem orvos: a szerk.) a személyeskedést sem kerülő levélben - „ha lehet, arra kérném mindkét volt egészségügyi miniszterünket, hogy ne nyegléskedjenek az én adóforintjaimon” - további kérdésekre keresi a választ. A levélíró egyetért azzal a megállapítással, hogy „az OPNI földrajzi elhelyezése és épületeinek állapota nem volt ideálisnak nevezhető” de szerinte komolyan el kellett volna gondolkodni azon a felvetésen, hogy az OPNI-t átköltöztessék a Budai MÁV Kórház területére. Majd köztudomásúnak nevezett egy Molnár Lajosnak tulajdonított ígéretet: „Köztudott volt továbbá, hogy dr. Molnár Lajos szóbeli ígéretet tett a stroke- és neurológiai osztálynak arra, hogy csökkentett ágyszámmal ugyan, de működhetnek változatlan helyen tovább.” Végül így érvel: „Számos szakmailag nem túl jelentős kórház létezik csak Budapesten. Szinte mindegyik kivívta túlélését, csak a nemzetközi hírű OPNI bizonyult feleslegesnek.”

Válaszolt, de nem a kérdésre

„Az állampolgárok pártján” augusztus 16.

Szabó Máté ombudsman legújabb levelében általánosságban fogalmazta meg érveit azzal kapcsolatban, hogy miért tartotta szükségesnek az egészségügyi intézmény ügyébe való beavatkozást, de konkrét - a Molnár Lajos által feltett – kérdésekre nem válaszolt.

Az ombudsman kijelentette: ”Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ezekben a konfliktusokban csupán az a feladata, hogy kritizálja a politikai döntés jogi következményeit.... az ombudsman „nem a politikai tartalmakat vizsgálja, hiszen az nem feladata, nincs átfogó kormányzati szakértelme, nem kormányzati ellenőrző hivatal. Nem is a döntéshozatalt mint folyamatot elemzi, hiszen nem politikai ellenőrző hivatal. Szabó Máté végül kifejtette: Ellenőrzésének szempontja az, hogy se átmenetileg, se hosszabb távon ne sérüljön az állampolgári jogon járó ellátások minősége…az ombudsman dolga tehát az, hogy eszközeihez mérten minél több ilyen esetben jelenítse meg az "állampolgárok pártjának" véleményét, a sérülékeny állampolgári jogok szempontrendszerét, mert ez a "párt" mindig hátrányos helyzetben van a döntéshozatalnál.”

„Nem tartozom beszámolóval” augusztus 22.

Mikola István Fideszes politikus a Népszabadság vele készített interjújában, az OPNI-val kapcsolatos kérdésre „Többször említette, hogy az OPNI-t újra meg kellene nyitni. A gyakorlatban ezt hogyan képzeli?” – így válaszolt: - Akár egy egészen új helyen, akár a korábbi intézményben, de a szakmai csapatnak újra össze kell állnia. A magyar pszichiátria siralmas helyzetben van. Nagyon komoly gazdasági és szellemi érdekcsoportok pusztítanak, s az egész világot behálózó, pszichiátriaellenes, úgynevezett "egyház" képviselőivel, a szcientológusokkal sem lesz könnyű mit kezdeni. Ha kormányra kerülünk, muszáj mindent megtennünk: katasztrofális a droghelyzet, az alkoholfogyasztás, a terjedő fiatalkori dohányzás. Mindez lépéseket sürget.

„Nincs mit eladni a nagy bezárt kórházakból” szeptember 4.

A felszámolással megbízott EKI-t váratlanul érte, hogy a nemrég bezárt három országos egészségügyi intézetben – köztük az OPNI-ban - gyakorlatilag semmilyen értékes műszert nem találtak. Arra ugyanis egyáltalán nem számítottak, hogy az orvosi eszközök szinte kivétel nélkül kórházi alapítványok tulajdonában vannak, és mint ilyet az alapítók, - többnyire főorvosok - elvitték.

„…A felszámolók számára az eljárás közben derült ki, hogy a nagyobb értékű eszközök nem állami tulajdonban vannak, hanem a kórházakban működő alapítványokhoz tartoznak. …Az alapítványok vezetői távozásukkor magukkal vitték a műszereket is, amihez joguk volt, hiszen a papírok szerint nem közpénzből vették a gépeket, hanem éppen az orvosokra való tekintettel adományként kapták….Az EKI főigazgatója Kárpáti Zsuzsanna elmondta, hogy az ingatlanok értékesítése sem lesz egyszerű. A Lipótmezei intézet több épületében például lakók vannak, sőt a majdani tulajdonosnak örökös szolgalmi utat kell majd biztosítani, mert a telek közepén található a budai területek vízkészlet tározója”.