Napelem, cseppfolyós hidrogén, biodízel, áram konnektorból vagy egyszerűen pedálos izomerő hajtja majd a jövő járműveit, mindegyik megoldásnak és kombinációiknak is van előnye meg hátránya. Most a General Motors állt elő a jövővel, amelyet Voltra keresztelt.
Voltra keresztelte a jövőt a General Motors
Hidrogén, hibrid vagy áram?
Az üzemanyagcellában elektromos energiát termelő cseppfolyós hidrogén előállítása bonyolult és energiaigényes, hiszen mínusz 253 Celsius-fokra kell hűteni, 700-1000 bar nyomáson kell sűríteni, szállítása és tárolása nehezebb, veszélyesebb, mint a hagyományos üzemanyagoké, ráadásul a töltőhálózat kiépítése is lassú. A kútépítésben élenjáró Linde cég előrejelzése szerint 2020-ban hatmillió hidrogénhajtású autó lesz, ami a világ autóparkjának fél százalékát jelentheti. A gyártók többsége a belső égésű motorokat tökéletesíti, nem is rossz eredménnyel, hiszen az elmúlt harminc év alatt az európai piacon értékesített új autók átlagfogyasztása 10,8 literről 6,6 literre csökkent annak ellenére, hogy közben a modellek egyre nagyobbak, gyorsabbak, biztonságosabbak és kényelemesebbek, mindezeknek hála nehezebbek lettek. Takarékosabbak és természetesen tisztábbak, ám azonos méretű társaiknál 20-40 százalékkal drágábbak a hibridek, melyek már napjainkban is teljesítik a 2012-ben életbe lépő EU 6-os, vagyis a kilométerenként 120 grammos szén-dioxid-kibocsátási értéket. Ezt az értéket egyébként sok mini tudja: a kisautógyártásban élenjáró Fiat flottaátlaga 137 gr/km, a Peugeot-é és Citroené 142, a Renault-é 146, a Toyotáé 149. Nem véletlen, hogy a 297 gr/km-es átlagú Porsche folyamatosan növelni akarja tulajdonrészét a 161 gr/km-es indexű Volkswagen konszernben, amelyben a legújabb 4,89-cel együtt már 35,14 százaléka van. Lokálisan a villanyautók a legtisztábbak, ám az akkumulátorok korlátozott kapacitása miatt még a minik hatótávolsága is csekély. Ezért is bukott meg a buborék alakú Ford Think és a sportosabb fazonú EV1-es villanyautó: napjaink elektromosai kétszemélyesek, ezért inkább csak városi közlekedésre alkalmasak, de nem felelnek meg a családoknak.
A konszern már az első üzemanyagár-robbanás óta több takarékos és tiszta járműkoncepciót fejlesztett, ezek között volt cseppfolyós hidrogénnel működő is, ám erről a legoptimistább fejlesztők is elismerik, hogy tömeges elterjedésére még évtizedeket kell várni, bár kétségtelenül tiszta megoldás, hiszen kipufogójából iható víz csöpög.
A General Motors a dízel-elektromos mozdonyok ötletét adaptálta: a Volt belső égésű motorja állandó fordulatszámon generátorként tölti a kocsi padlózatába épített litium-ion energiatárolót. A 180 kilogrammos tömegű, 220 cellás, T alakú akkumulátor háztartási konnektorból három óra alatt feltölthető Volt kerekeit minden sebességnél elektromos áram hajtja. A hatvan kilométernél rövidebb utakra a 16 kilowattórás lítium-ion akkumulátoraiban tárolt áramot használja, ha merülnek a cellák, az E85-ös benzin-etanol üzemű motor automatikusan bekacsol, de nem vesz részt a hajtásban, hiszen a takarékossága pont abból adódik, hogy a dugóktól, a forgalom ritmusától függetlenül állandóan optimális fordulatszámon generátorként működve tölti az akkumulátort. A benzintanknak köszönhetően a jármű hatótávolsága 550 kilométer, és 150 lóerőnek megfelelő teljesítményével, valamint 370 newtonméteres nyomatékával 161 kilométer/órás sebességre képes.
A gond csak az, hogy az áramvonalas Voltra még várni kell, mert sorozatgyártása 2010 végén indul a GM detroit-hamtramcki gyárában, jelentős kongresszusi támogatással, ám ennek mértékéről és az autó áráról még nem tudni semmit, mint ahogy arról sem, hogy melyik cég szállítja majd az akkumulátorokat. Ami biztos: először csak az Egyesült Államok piacán forgalmazzák majd.
