Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter és Ben Bernanke Fed-elnök egy váratlan és szokatlan húzással megmentette az Egyesült Államok vezető biztosítóját, a komoly bajba került AIG-t. Az ezermilliárd dolláros eszközállományú óriás 85 milliárd dollár szövetségi kölcsönnel juthat levegőhöz - cserébe viszont az állam 79,9 százalékos abszolút ellenőrzést szerez az AIG felett. Az események (helyi idő szerint) kedden gyorsultak fel, amikorra kiderült: a cégcsoport a piacról nem jut hitelhez, mert a Goldman Sachs és a JPMorgan nem akar vagy nem tud tízmilliárdokat adni, a Fed pedig nem juttat áthidaló kölcsönt az AIG-nek, így nem maradt más lehetőség, mint a szövetségi kormányzat beavatkozása.

Az AIG az életbiztosítási piacon 8,2 százalékos részesedéssel vezető helyen áll, a gépjármű-biztosítók között pedig a tizedik. Ezeket az üzletágakat a szövetségi kölcsön nem érinti, helyzetüket biztosnak tartják. Nem is ezért kellett hirtelen megmenteni az AIG-t. A hagyományos biztosítási piacot az egyes államok szintjén megnyugtatóan szabályozzák, s általában állami pénzalapok is rendelkezésre állnak azon kárigények teljesítésére, amelyeket valakik hiába követelnek bajba jutott biztosítókon. Az AIG valójában azért szorult mentőövre, mert hétfőn a nagy hitelminősítők egyaránt leértékelték, látva egyre nagyobb adósságait. Márpedig a cégnek a CDS-piacon (olyan ügyletek, melyek keretében bizonyos hitelesemény, például csőd vagy adósság fedezetésre kötnek biztosítást) kötött szerződései előírták, hogy leminősítés esetén egyre több hitelbiztosítékot kell felmutatnia. Ez viszont az AIG jelenlegi helyzetében olyan ördögi körré vált volna, ami biztosan a társaság csődjéhez vezet.

Ezt az összeomlást akarták elkerülni az AIG megsegítésével, a társaság ugyanis meghatározó szereplője a legalább 60 ezer milliárd dollárosra becsült CDS-piacnak, kiesése pedig újabb dominók eldőléséhez vezetett volna. Az AIG megingását is részben ez a piac okozta: azoknak a jelzálogalapú értékpapí-roknak a háromnegyede, amelyeket a vállalat biztosított, a hitelválság miatt elértéktelenedett. A cégcsoport 25 milliárdot már közvetlenül bukott, és további 80 milliárd dollár, igen kétes értékű kintlévősége van a befektetési bankoknál. Sorsa Európában és Ázsiában is riadalmat okozott, ráadásul 116 ezer alkalmazottjának csaknem fele Ázsiában dolgozik.

A CDS-piac egy gigantikus piramisjátékra hasonlít, nem része a hagyományos biztosítási piacnak. Ezért az amerikai piaci felügyelet (SEC) nem is gyakorol ellenőrzést felette. Christopher Dodd szenátor, a felsőház bankfelügyeleti bizottságának elnöke kedden ezzel együtt csalódottságát fejezte ki Christopher Cox SEC-elnöknek, mert szemet hunyt a manipulatív kereskedelem felett. A kongresszusi képviselők közül egyre többen vannak azon a véleményen, hogy a jelenlegi szabályozás nem jó, reformra szorul. A demokraták a Bush-kormányt hibáztatják a dereguláció miatt. Már John McCain republikánus elnökjelölt is átállt: egy évtizede még a lazább szabályozást sürgette, most ő is a szigorúbb ellenőrzés mellett érvel.

A Capitoliumon sorra hallgatták meg Paulsont, Bernan-ke-t, Richard Fuldot, a hétfőn csődvédelmet kért Lehman Brothers első emberét. A képviselőház pénzügyi szolgáltatások bizottságát vezető demokrata Barney Frank szerint elég az ad hoc mentőövekből, rendszerszintű szövetségi fellépésre van szükség. Kérdés, hogy a kongresszus mikor tud lépni, hiszen az elnökválasztás miatt hamarosan szünetet tart. A szó, amit sem a piac, sem az adófizető nem akar többé hallani: bailout, vagyis olyan segítség, amikor az állam tőkeinjekcióval ment meg egy céget. Másfelől viszont a '90-es évek japán bankválságából okulva, nem akarják tétlenül végignézni, ahogy a piac összeomlik.

A hitelpiaci válság miatt a Wall Street alapvetően átrendeződik. A huszonkilenc vezető pénzpiaci szereplő együttes piaci értéke 1860 milliárd dollárról 980 milliárdra, azaz csaknem a felére csökkent az elmúlt egy évben. A Merrill Lynch beolvadása a Bank of Americába tovább erősíti azt a folyamatot, hogy elmosódik a különbség a kereskedelmi és befektetési bankok között, amelyeket a nagy gazdasági világválság nyomán külön szabályoztak. Veszteségei dacára (még) állva maradt a két nagy befektetési bank, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley, valamint a Bank of America, a Citigroup, a J. P. Morgan Chase, a Wells Fargo, a Bank of New York Mellon. A vasárnap még visszatáncoló, de az amerikai piacon azért terjeszkedni próbáló brit Barclays most már megvenné a hétfőn csődvédelembe menekült Lehman Brothers egy részét 1,75 milliárd dollárért. Ezt a csődbíróságnak kell jóváhagynia. Ezzel a cég 26 ezer dolgozója közül akár tízezernek is megmenthető lehet a munkahelye.

A lisszaboni stratégiát, a foglalkoztatásnövelés és az innováció politikáját erősítette meg szerdai ülésén az unió végrehajtó testülete, az Európai Bizottság, amely szokásos heti ülésén hitet tett a stabilitási paktum előírásai mellett, amelyek jórészt a költségvetési politikát ölelik fel, szigorú felső határt szabva a büdzsé GDP arányos hiányának. Bizottsági részről azért hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokból indult, s bő egy éve tartó nemzetközi pénzügyi válság már ráirányította a figyelmet a hitelminősítő társaságokra, amelyek téves elemzései is hozzájárultak az amerikai ingatlanpiaci hitelezésnek és a hiteltermékek értékpapírosításának az elszabaduláshoz.

Charlie McCreevy, az unió belső piaci biztosa szerint az európai biztosítók nem alakítanak ki bankszerű befektetési stratégiát, ezért az AIG-éhez hasonló veszély nem is fenyegeti őket. Az uniós főhivatalnok ezért nem is látja okát annak, hogy változtatni kellene a tavaly nyár óta folyó munka irányán és ütemén.

A Solvency II. névre keresztelt program lényege, hogy erőteljesebb versenyre ösztönözzék a biztosítókat, de egyben emeljék a tőkekövetelményeket, ha valamely társaság túl sok kockázatot vállal. Az Európai Parlament is foglalkozik a kérdéssel, vélhetően novemberben szavaz, s szeretne olyan környezetet létrehozni, hogy az európai biztosítók a globális versenyben is helytállhassanak. De bírálatként elhangzik az is Brüsszelben, hogy az élénkebb verseny nagyobb kockázatra serkenti a biztosítókat, s ezért az összeomlás veszélye is növekedik. Az ágazati lobbi a kockázatkezelési szabályozástervezet azon részét kifogásolja, amely egyéves időtávra végezne elemzést, így a hosszú távú befektetéseket más súllyal vennék számba. A biztosítók így nem vennének részvényeket, hanem elsősorban állami vagy vállalati kötvényeket, a részvénypiacon ezért nagyobb befolyásra tennének szert a fedezeti alapok.

Az európai szocialisták elnöke, Poul Nyrup Rasmussen egy interjúban viszont sürgette a bankszektor átfogó szabályozásának felgyorsítását, ideértve a fedezeti alapokat is, s egyetértett azokkal a törekvésekkel, hogy a bankok tegyék közzé befektetési stratégiájukat. A pénzintézetek szerint ez csak riválisaiknak kedvezne, de Rasmussen szerint ez csupán azt jelzi, hogy a bankok hadakoznak a válság nyomán szükségszerű szigorítások ellen.