És tényleg, Barroso ezért jött Budapestre, gyorsan átautóztak tehát a Magyar Tudományos Akadémiára. A brüszszeli bizottság vezetője mindjárt a magyar valóságba is belekóstolhatott, mert félúton a Parlament és az MTA között, az Egészségügyi Minisztérium előtt két tucat nyugdíjas álldogált magyar és árpádsávos zászlókkal, no meg efféle táblákkal: "Dobó népe, veletek vagyunk!" A hangosítás ritka jól sikerült, két utcával arrébb is hallani lehetett, ahogy a szónok azt kiáltja: "Tarts ki, magyar!"

A zuhogó eső sem bátortalanította el az ügyeletes tüntetőket, akik később már az Akadémia előtt sürgették a Gyurcsány-kormány vesztét. Aligha lett volna ezek után témahiány Barroso és Orbán Viktor találkozóján, amelyet azonban éppen a magyar belpolitika viharai hiúsítottak meg. A Fidesz-elnök az Európai Bizottság belvárosi képviseletén várta a portugál politikust, akinek az előző programja elhúzódott - így Orbán végül bocsánatot kért, és inkább visszatért az ország házába, amely feloszlatni készült önmagát. A helyzet tényleg fokozódott, addigra már az egész Kossuth teret rendőri kordon vette körül.

Még jó, hogy a Parlament egyben maradt, mert így délután Barroso is felszólalhatott ott, és elmondhatta: ő aztán tudja, milyen fontosak a nemzeti törvényhozások, hiszen 29 évesen őt is beválasztották a lisszaboniba. A magyar képviselők udvariasan végighallgatták az európai bizottsági elnök hosszas fejtegetését békéről, szabadságról, és demokráciáról; lagymatag taps csupán azt a kijelentést fogadta, hogy Európának közös energiapolitikára van szüksége. Annál lelkesebb taps tört ki viszont, amikor Barroso a beszédét magyarul zárta, és képesnek bizonyult olyan szavakat érthetően kimondani, mint a "demokrácia fejlesztése", a "gazdaság felvirágoztatása" vagy a "társadalmi szolidaritás erősítése". Mindenki kellemesen fogadta a kiejtést - hogy a tartalomról ki mit gondolt, jótékony homály fedte.