T. János (32) és I. Krisztián (34) huzamosabb ideje a Dél-afrikai Köztársaságban éltek. Kint ismerkedtek meg későbbi áldozatukkal, egy jómódú magyar vállalkozóval, akinek családi háza van Dél-Afrikában és az év jelentős részében ott is él. A férfi bizalmába fogadta két honfitársát, s elfogadta felajánlkozásukat abban, hogy a segítségére lesznek az állandó tartózkodási engedély beszerzésében.

Április 17-én T. János és I. Krisztián egy, a rendőrség által egyelőre meg nem nevezett társukkal, kocsival a vállalkozóért mentek. Azonban a hivatal helyett egy családi házhoz vitték.

Fegyverrel kényszerítették a házba, majd arra, hogy meztelenre vetkőzzön. Egy, a falba betonozott lánchoz bilincselték, s közölték vele, hogy hamarosan hozzák a feleségét.

T. és I. elindultak az asszonyért.

A vállalkozónak azonban sikerült meggyőzni az őrzésére hátrahagyott harmadik emberrablót, hogy hagyja futni, mert "ezek, ha visszatérnek, úgyis végeznek vele, s a feleségével is". Az őr vélhetően nem akart gyilkosságba keveredni. Elengedte túszát, aki így még épp időben hívhatta a johannesburgi rendőrséget, s az utolsó pillanatban a feleségét is figyelmeztetni tudta. Az asszony a fürdőszobába zárkózva várt a rendőrséget.

A járőrök az emberrablókkal egy időben érkeztek a vállalkozó házához. Rövid tűzpárbaj után - amelyben sem a rendőrök, sem az emberrablók nem sérültek meg - T. Jánosnak és I. Krisztiánnak sikerült elmenekülniük.

Vesztükre Dél-Afrikában maradtak, s egy hónappal a balul sikerült emberrablás után elfogták őket. A lakásukban tartott házkutatás során a johannesburgi rendőrök egy számítógépben megtalálták az emberrablás részletes tervét.

Egy - a hatóságok által nem részletezett - eljárási hiba folytán elengedték őket. Nem kísérték tovább a sorsukat: hazaszöktek. A dél-afrikai hatóságok jelzése nyomán T. Jánost augusztus 19-én, Budapesten, I. Krisztiánt két nappal később Siófokon fogták el, ahol haza érkezése után pincérként dolgozott.

Miként azt Mihály Csaba őrnagy, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) különleges ügyek osztályának vezetője elmondta: a johannesburgi esetből tanulva a rendőrség esélyt sem adott a két férfinak az ellenállásra; mindkét férfit a kommandósok fogták el.

Minden jel arra utal, hogy az emberrablásban előbb segédkező, majd a rábízott túszt elengedő harmadik férfi továbbra is Dél-Afrikában bujkál.

Az ügy jelen állása szerint T. Jánost, aki ellen 13 magyar elfogatóparancs volt érvényben csalásért és okirat-hamisításért, I. Krisztiánnal együtt minden bizonnyal Magyarországon állítják majd bíróság elé emberrablásért, emberrablás kísérletéért, valamint lőfegyverrel visszaélésért és hivatalos személy elleni erőszakért.