Mindenekelőtt azt, hogy a magyar együttes az utóbbi két évtizedben egyetlen selejtezőmeccset nyert meg továbbjutó csapattal szemben. Pedig - különösen az említett húsz év kezdetén - több jegyzett légióssal büszkélkedhetett, mint manapság, hiszen Disztl László az akkoriban Európa első vonalához tartozó FC Bruges, Bognár György a Standard Liege játékosa volt, az "auxerre-i" Kovács Kálmán kétszer szerezte meg a második helyet (Papin mögött) a francia góllistán, Kiprichet a Feyenoord második legjobb labdarúgójának választották - miközben Róth is a megbecsült futballisták közé tartozott a rotterdami klubban -, míg Détárit több ízben meghívták a földkerekség legjobbjait felvonultató All Star Teambe. És akkor még nem szóltunk Garabáról, aki mindössze 82-szer ölthette magára a címeres mezt...

Az eltelt időben a magyar labdarúgás színvonala folyamatosan romlott és romlott. Ma már idehaza nem is látni futballt, oly messze került a hazai hagyományoktól és a nemzetközi nívótól az NB I. Ennek "köszönhetően" a legújabb szövetségi kapitányok már csak elvétve válogatnak itthonról, ám attól még, hogy valaki - nem kis menedzseri bravúr nyomán - szerződést kap a határokon túl, még nem lesz megfelelő labdarúgó. Leginkább ez most a válogatott védelmén látszik meg, mert ebben a sorban - a "brüszszeli" Juhász kivételével - kizárólag olyanok kapnak újra és újra helyet, akik korántsem anynyira győztek, mint amennyire nem győztek megbukni a nemzeti együttes mérkőzésein. A középpályán jobb a helyzet - itt megüti az európai középmezőny mércéjét Gera, Hajnal, Dárdai, Huszti, Dzsudzsák, talán még Buzsáky és Halmosi is -, elöl viszont ugyanaz van, mint hátul, ennél fogva a (várhatóan) egyszemélyes csatársor a német másodosztályból kerül ki. De ez még mindig szívderítőbb, mintha a magyar NB II-ből hívott volna meg támadót Erwin Koeman, a magyar csapat holland szakvezetője, márpedig akadtak, akik ilyesmit igyekeztek szuggerálni...

Pillanatnyilag a közérzetet a leginkább javító hír az - na, nem az ellenfél számára -, hogy a Puskás Ferenc stadionban az utóbbi huszonöt év leggyengébb dán válogatottja lép fel ma este. Hol jön ez az együttes az 1980-as, 1990-es évek "dinamitgarnitúrájához"! S itt nem csupán arról van szó, hogy az északiak 1984-ben Eb-elődöntőt vívtak, majd 1992-ben Európa-bajnoki címet nyertek, hanem főként arról, hogy mai légiósaik jó része csak epizodista külföldi klubjában, szemben az egész világon ismert és elismert elődökkel, a mostani szövetségi kapitány - annak idején 102-szeres válogatott - Morten Olsentől Michael Laudrupig, Lerbytől Elkjaer-Larsenig, Brian Laudruptól Jesper Olsenig. E játékosokkal kapcsolatban afféle klubokat kellett emlegetni, mint az Ajax, a Barcelona, a Bayern München, a Juventus, a Manchester United, a Real Madrid, vagy az 1985-ös olasz bajnok Verona... Ajax- és Juventus-futballista most is akad - sőt, Arsenal- és Liverpool-labdarúgó is -, de biztos helye elit csapatában talán csak a Sevillától a Juvéhoz került Christian Poulsennak van. (Hogy mennyire, az majd évad közben elválik.) Sok tehát a csereember, bár ehhez hangsúlyosan hozzá kell tenni, hogy - főként fizikai felkészültsége, azaz teherbírása és dinamikája alapján - a dánok többsége masszív európai futballistának mondható.

Józan fejjel ezért (is) óvakodni kell a rivális "leírásától". Akárcsak attól, hogy a világbajnoki szereplést állítsuk célként a magyar válogatott elé. Egyrészt vb-n mindeddig utoljára 1986-ban vettek részt honfitársaink, másrészt a most kezdődő kvalifikációs szériát megelőző Eb-selejtezősorozaton a hatodik helyet szerezték meg. (Ez minden idők legrosszabb magyar eredménye.) Igaz, a dánok sem virítottak, de negyedik helyükhöz húsz pont járult; nyolccal több, mint amennyit a magyar együttes összehozott. És bár a 2006-os világbajnokságra sem jutott ki az északi csapat, csoportja akkori végeredménye így festett: 1. Ukrajna 25, 2. Törökország 23, 3. Görögország 22, 4. Dánia 22. Említeni sem kell, hol maradtunk "mi" ettől... (Összehasonlításképpen: a görögök legutóbb tizenkilenc pontot vertek "ránk".)

Azaz: jobb a szerénység, elvégre Izlandon vagy Luxemburgban sem beszélnek a továbbjutásról. A múltunk persze más, de a jelenünk hasonló... Ráadásul a nyitányon nem dől el semmi, már csak azért sem, mert az első két hely legfőbb várományosa a portugál és a svéd válogatott. A dánok nincsenek az esélyesek között, hiszen soha nem jegyezték őket olyan alacsonyan a világranglistán, mint az utóbbi három hónapban. Jelenleg harminchatodikak. Ez egyben a legjobb magyar helyezés ugyanabban a rangsorban.

Nem 2008-ból: tizenhat évvel korábbról.

 

Magyarország-Dánia

Vb-selejtező, Puskás Ferenc stadion, 19.45. Jv.: Hamer (luxemburgi).

Magyarország: Babos (18-szoros válogatott) - Szélesi (16), Juhász (37), Vanczák (32), Bodor (14) - Gera (53), Dárdai (51), Hajnal (24), Vadócz (13), Huszti (33) - Torghelle (25).

Dánia: Sörensen (74) vagy Stephan Andersen (1) - Jacobsen (16), Laursen (50), Agger (16), Silberbauer (9) - Rommedahl (79), Christian Poulsen (57), Tomasson (100), Daniel Jensen (37), Vingaard (3) - Bernburg (-).

 

Magyarország

Lakossága: 10 millió.

Klubjainak száma: 2476.

Igazolt labdarúgóinak száma: 210 000 (aktív 118 000).

Legjobb vb-szereplése: ezüstérmes 1938-ban és 1954-ben.

Legutóbbi vb-szereplése: 1986 (a csoportmérkőzéseken esett ki).

Legjobb FIFA-ranglistás helyezése: 36. (1992 decemberében).

Legrosszabb FIFA-ranglistás helyezése: 87. (1996 júliusában).

Jelenleg: 50.

Eb-bronzérmes: 1964-ben. (1972-ben szintén a legjobb négy közé jutott.)

Olimpiai aranyérmes: 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban. (Ezüstérmes 1972-ben, bronzérmes 1960-ban.)

Legtöbbszörös válogatottja: Bozsik József (101).

A jelenlegi keretben: Gera Zoltán (53).

 

Dánia

Lakossága: 5 és fél millió.

Klubjainak száma: 1614.

Igazolt játékosainak száma: 296 818.

Legjobb vb-szereplése: negyeddöntős 1998-ban.

Legutóbbi vb-szereplése: 2002 (az Anglia elleni 0-3-mal a legjobb 16 között esett ki).

Legjobb FIFA-ranglistás helyezése: 3. (1997 májusában).

Legrosszabb FIFA-ranglistás helyezése: 36. (az utóbbi három hónapban).

Európa-bajnok: 1992-ben. (1964-ben és 1984-ben a legjobb négy közé jutott.)

Olimpiai ezüstérmes: 1908-ban, 1912-ben és 1960-ban.

Legtöbbszörös válogatottja: Peter Schmeichel (129).

A jelenlegi keretben: Jon Dahl Tomasson (100).