Utóda, Fodor Gábor néhány órával korábban azzal a döntéssel jött ki pártja ügyvivő testületi üléséről, hogy nem beszélnek meg semmit. Pontosabban csak a szakértői kormány megalakulásának feltételeiről, vagyis arról hajlandók beszélni, hogy miként adja át a hatalmat az MSZP valami király nélküli királyság-szerű, legokosabb végső instanciának, amelynek egyetlen azonosítható ismérve az, hogy nem Gyurcsány Ferencnek, hanem Szakértőnek hívják.

Kuncze Gábor erről azt mondta a rádióban, hogy olyan, hogy szakértői kormány, nincs. De hogy ő mit mond, az most már nem számít. Ő akarta így. Most az számít, hogy a magyar rendszerváltás legsűrűbb, legdrámaibb pártjának képviseletében annak mai elnöke bejelentette, hogy az ország érdekében ez így nem mehet tovább, viszont ők a jövő héten nem érnek rá tárgyalni senkivel, az MTI-idézet szerint "előre elhatározott rendezvények miatt". Minden bizonnyal Fodor a frakcióülésüket akarja kivárni, mert tart a vihartól, s a majdani szavazástól. Mert el kell magyaráznia, mégpedig konkrétan, érvekkel, tényekkel, számokkal alátámasztva, hogy mi az a krízisszituáció, amely indokolja, hogy az SZDSZ most a 2006-os programját magasra tartva viszi a zúzdába a lehető leggyorsabban mindazt, amit - azért e program fontos részeként - megvalósítottak. Elsősorban is az egészségügyi reform komoly tételeit. Mert az nem kétséges, hogy mindaz, amibe most a liberálisok belekezdtek, azzal a következménnyel jár, hogy a Fidesz jóval korábban és sokkal nagyobb legitimációval veszi át a hatalmat, mint tenné a természetes politikai ritmusban. És az sem kétséges, hiszen számtalanszor közölték, hogy éppen azt forgatják ki elsőként a földből, amit az SZDSZ vetett el, vagyis az egészségügy egyébként nagy horderejű változásait vagy az oktatás Magyar Bálint által kezdeményezett átalakítási folyamatait.

Érthető, ha az SZDSZ változásokat akar, mert az ország mintha elveszítette volna tájékozódási képességét. Kissé érthetetlen viszont, hogy a felismerésre egyedül Horváth Ágnes menesztése kínálta a katartikus alkalmat, s hogy nem tűnt fel, hogy a nagy száguldásban menet, illetve kanyar közben elvesztettek szinte mindenkit, akivel hosszú távon azonosítani lehetett a pártot.

Tény, hogy az SZDSZ politikailag szinte sohasem volt olyan befolyásos, mint most. Szavazataival, ha az ellenzékhez csatlakozik, kisebbségbe szoríthatja korábbi partnereit, feloszlattathatja a parlamentet. Azaz politikai értelemben bármit megtehet. Kormányon tarthatja a szocialistákat, hatalomba juttathatja a Fideszt. És valóban: komoly lehet az ország válsága, ha megoldásként azt a Fideszt kell "beidézniük", amely nemcsak megvetendő alakulatnak tartja a liberálisokat, a magyarság kultúrájának tudatos züllesztőit látja bennük, hazaárulókat, de szinte mindenben szembemegy azzal is, amit a szabad demokraták most gondolnak. Illetve mondanak.

Vagy olyan ellenszenv ébredt bennük az együttes kormányzás alatt a miniszterelnökkel szemben, hogy a közös megsemmisülést választják az együtt összehordott értékek mentése helyett?

Mindez locsogás, ha olyan az ország helyzete, hogy nincs az a drámai ár, amit meg ne kellene fizetni a változásért. Ez esetben nem csak a szándékot kellene mutatni, diagnózis nélkül. Erről a parlamentben lehetne beszélni. Politikusoknak, szakértő módon.