Bár a – mindenki számára elérhető – letöltéssel gondok voltak, ezt betudtam annak, hogy az első adandó alkalommal próbálkoztam, s túlterheltek voltak a szerverek. Miután viszont sikerült, a telepítéssel már nem volt probléma, s kíváncsian vetettem bele magam az új Internet világába. Az igazi különbség abban mutatkozik meg, amikor keresünk: elegendő a címsorba írni a keresett kifejezést – noha hozzá kell tenni, hogy erre más böngésző is képes már – s ha nem webcímet írunk be, azonnal és gyorsan kiadja a keresési találatokat. A címsor egyébként memorizál is, azaz amint elkezdünk bele írni, azonnal feladja korábbi, hasonló kereséseinket is. Egyetlen parancs segítségével importáltam a máig használt Mozilla Firefoxból a már meglévő könyvjelzőimet, melyeket aztán egy mozdulattal gombbá is lehet varázsolni a böngészőn belül, elég csak ide vagy oda húzni az egérrel.

Az igazi flash azonban néhány weblap megnyitása és bezárása után mutatkozik meg. Üres lap kinyitása esetén a program kis kockákban kirakja a leggyakrabban megnézett lapokat, amelyek akár fórumok is lehetnek, így egyetlen kattintással mehetünk rá annak legfrissebb változatára. Ezáltal a program kellemes, gombos kezelőfelületté alakul, s nem kizárt, hogy szépen lassan búcsút mondhatunk az Internet hagyományos, webcímes kezelésének. Bár egy nap után nagy tanulságokat levonni badarság lenne, de annyi biztos, van némi igaza azoknak, akik forradalomról, mi több, teljesen új operációs rendszerről beszélnek – ez utóbbi persze technikai értelemben biztosan nem igaz, de ha valaki esetleg az interneten kívül mást nem használ a gépen, akkor könnyen lehet, hogy csak ezzel, az egyébként az Apple-re hajazó kezelőfelülettel fog találkozni.

Hogy teljesen őszinte legyek, az internetezést nem éreztem gyorsabbnak, s idáig azt sem tapasztaltam, hogy stabilabb lenne a rendszer: lévén a többlapos-füles böngészést eddig is tudták a programok legújabb verziói, viszont még nem sikerült lefagyasztanom egyetlen webhelyet sem, annak ellenére, hogy nagyon multitask módban futtattam a gépet, s igyekeztem próbára tenni a teljesítményt: őrülten sok webes zene és video-lejátszóval, amelyeken paralell futtattam multimédiás tartalmakat. A gép és a program bírta, hamarabb kezdtem érezni azt, hogy a sávszélesség nem elég, mint azt, hogy instabillá válna a rendszer.

Érdekes és egyben nagyon kultúrált dolog ugyanakkor, hogy a böngésző az alsó sorba rakja a felugró ablakokat, amelyekben legtöbbször hirdetések vannak. Ez azért fontos, mert a fejlesztő Google maga is a netes hirdetésekből könyveli el bevételének igen jelentős részét. Márpedig ilyen hirdetésért ki fog fizetni? Élek tehát a gyanúperrel, hogy ez a megoldás a hirdetőket még inkább a Google saját hirdetési megoldásai felé orientálja, ami annyit jelent: a cég egyre nagyobb szeletet hasít majd ki az online reklámtortából. Ezt persze úgy is lehet értelmezni, hogy a Chrome nagy sikere esetén maga is hasonló monopol-közeli helyzetbe kerül, mint a Microsoft.

Ám ne feledjük el, hogy az online hirdetések területén is pontosan a redmondi szoftvercég a legnagyobb versenytársa, tehát a lépés akár úgy is értelmezhető, hogy mindkét vállalat komoly versenyhelyzetbe kényszerül. S ha azt is számításba vesszük, hogy a Chrome egy nyílt forráskódú, tehát bárki által, továbbfejleszthető termék, akkor a jövőkép egyáltalán nem sötét. A gigászok versenyéből ugyanis végre a user is kijöhet győztesen.