"Minden idők legnagyobb ciprusi futballsikere" - olvashatták néhány órával később a standokat (mediterrán szokások ide vagy oda) kora reggel felkereső emberek. Ugyanekkor az autó- és traktorelektronikával foglakozó boriszovi BATE gyárban Anatolij Kapszkij igazgató - egyben a szintén BL-főtáblás klub elnöke - nyilván már elkészült azzal a diadaljelentéssel, hogy "labdarúgó-műhelyünk jóvoltából kétségkívül élüzemmé váltunk".

Európa "fehérorosz tündérmeséről" beszél, de Viktor Goncsarenko, a Boriszov edzője egyáltalán nem tartja a kiugrást Hófehérke - vagy inkább a törpék - csodavilágát idéző történetnek. A csapat három selejtező-fordulón jutott túl (a Valur Reykjavíkkal, az Anderlechttel, majd a Levszki Szófiával szemben), és a tréner már a brüsszeli fellépés előtt azt mondta: "Nem volna abban semmi különös, ha kiejtenénk a belga csapatot." Gárdája győzött is 2-1-re... (Az más kérdés, hogy az Anderlecht köreiben így aposztrofálták a vereséget: "Ez nem egyszerűen sokk, hanem teljes katasztrófa.")

Az egészben a legszebb alighanem az: az 1973-ban alapított, majd 1996-ban újjáalakult boriszovi klub elvétve foglalkoztat légiósokat. Keretében mindössze három orosz és egy abház "vendégmunkás" van, a többiek beloruszok. A játékosok nagy része részvevője volt 2004-ben a huszonegy éven aluliak Európa-bajnokságának - a korosztályos kontinenstornára kilenc BATE-labdarúgó utazhatott -, és úgy látszik, most beérett a hazai termés. Kellett ehhez a szerencse is (mihez nem kell?), hiszen Veremko kapus Szófiában tizenegyest védett, de nem lehet csupán a mázlira fogni, hogy a hatszoros fehérorosz bajnok Boriszov veretlen maradt a kvalifikációs szakaszban, sőt vendégként mindhárom meccsét megnyerte! Kezdjünk hát megismerkedni Kazancevval, Rzsevszkijjel, Kriveccel, Bliznyukkal, Nekajcsikkal, Rogyionovval és társaikkal; az európaitól eltérő rendszerű fehérorosz bajnokságban húsz forduló után (egy ponttal) a BATE mögött álló RTZ-RIPO Minszkkel nem olyan régen, az FTC NB I-es időszakában már megismerkedtünk...

Az Anortoszisz híresebb futballistákat is felvonultat, az eredetileg famagusztai, de ma már larnakai együtteshez szerződött ugyanis a 2004-ben Európa-bajnok görög Dellasz, valamint a 44-szeres brazil válogatott, korábbi Flamengo- és Real Madrid-sztár Savio. Noha Cipruson azt hangoztatják, hogy "ilyen kis ország ilyen kis csapatának a Bajnokok Ligája-szereplése maga az álom", az Anortoszisz pénzügyi lehetőségei már csak azért sem lehetnek rosszak, mert Adreasz Pantelisz klubelnök egymillió eurós külön jutalommal díjazta az otthonában kiváltképp veszedelmes, a selejtezőben a bécsi Rapidot, majd a pireuszi Olimpiakoszt odahaza egyaránt 3-0-ra legyőző játékosokat (köztük a harmincnégy éves cserekapust, a debreceni Nagy Zoltánt). Feltehetően "leesik" majd valami a labdarúgóként hat évet az Anortoszisznál - hármat pedig a Newcastle-nál - töltő, 45-szörös grúz válogatott Timur Kecbaja edzőnek is, aki jó példája a modern futball nemzetköziségének.

Ki gondolta volna, hogy egy fehérorosz és egy ciprusi csapatról szóló írásban az utóbbival kapcsolatban említhető: Timur és csapata...